Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

Sándor napján. Magyar rónákra kék köd ül ma, Remeg az Alföld nagy szive! Ki ültette az érzés magvát S a nóta fáját el ide? Hol nyugszik? Hol van, merre sírja? Merre bolyongsz Te nagy halott? Gyere Petőfi, ünnepelni. Gyere, ma van a névnapod! Hiába hívlak? — Elcsábított Olaszhon kéklő szép ege. Pálmák alatt szól most a nóta S »János vitézről» a rege . . . Magyar akácfák árnya néma, Kihalt a dalos Napkelet. Kufár rajok gyilkolják le az Ábrándos, édes verseket. Repülnek messze, messze délre . . . Hol Petrarcasonata szállt, Castone zengi Dante nyelvén Magyar telkednek érc szavát. Nem is hívlak. Menj! Vár Olaszhon, <j Olasz ajk súgja már neved . . . Én itt maradok, itt dalolok, Amíg a nagy köd eltemet. így született ez a versem! Sokáig nem tudtam Cassoneról semmit, míg­nem Melizl Hugó összegyűjtött munkái a Petöfi- könyvtárban napvilágot láttak. A kolozsvári egyetem néhai tudós tanára a «Szicíliai Petőfi- iskola» cimü dolgozatában igy ir: «Noto, hol Petőfi legtüzesebb tisztelője lakik, a legszenvedélyesebb, legrajoDgóbb Petőfianus; de aki mindez, a szó legnemesebb értelmében, az én kedves szerencsétlen barátom: Giuseppe Cassone. Cassone jómódú polgári családból származott, jogi pályára készült, midén 1867-ben egyszerre csak a legborzasztóbb tagbénulás lepte meg. . Több mint egy decennium óta teljességgel süket és béna. Adja a sors, hogy befejezhesse nagy Petőfijét is, melyen már szinte egy lustrum óta dolgozik. Mostoha körülményei, úgy látszik — fájdalom — nem engedték meg eddigelé, hop a «Tündérálom» fordításán kivül nagyobb publiea- I tióval felléphessen.

Next

/
Thumbnails
Contents