Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
közéletünkre gyakorol s valahányszor számon tartjuk, hogy az irodalom, a művészet, az' ipar, a kereskedelem vagy a lem gyöngyei»-nek hősnőjét, az egykor szép szőke Mednyánszky Bertát fölfedezte és megszólaltatta, Sass Károlyt és Sass Istvánt, Petőfi .gyermekkori pajtásait s nővérüket Erzsikét, (kivel együtt választott Petőfi csillagot, mig «a négy ökör az országúton csendesen ballagott»), megtalálta és elbeszéltette velük történetüket, Petőfi .István személyes körülményeiből sokat kiderített s bemutatta azt az ádáz üldözést, melyben e derék volt honvédtisztnek a költőhöz való testvéri viszonya miatt az osztrákoktól kellett szenvednie, mert csaknem teljes tiz évig szolgál mint közlegény a 8-ik gyalogezredben (mit a könyvben közölt obsitja igazol) és sok más érdekes dolog eléggé bizonyltja azon állításomat, hogy a Petőfi-könyvtárt méltóbb kötettel nem lehetett volna megnyitni, mint Kéri] Gyula kötetével, melynek «Friss nyomon» a cinre s mely egyúttal a leggazdagabban illusztrált kötet a tiz ! között. A II. kötet Baróti Lajosé, kitől két évtized előtt az «Újabb Petőfi reliquiák» . cimü kötet jelent meg s ki a Petőfi-irodalomban első rangú tekintély. Pelőfi-adomdk cimü kötetében összegyűjtötte mindazt az ismert és kevésbbé ismert adatot, mely a lapokban szétszórva megjelent s mely még élő kortársak elbeszélései alapján rmegállapitható volt. Hogy ebben a «kis Kari kerget kurta kutyát künn» elem a túlnyomó, az ! természetes: Baróti nein válogathatott abban, mit vegyen föl, mit hagyjón ki, neki mindent föl kellett vennie, amit talált. Van a tisztabuza között ocsu is, de azért kár volna kiönteni, j A III. kötetet Váradi Antal irta, Regényes rajzolc Petőfi éleiéből cim alatt, s épp úgy mint Szokoly Viktor ugyanilyen cimü kötete, Petőfi életét haláláig könnyed rajzokban tárgyalja. Váradi Antal élénk tolla és költői lendületű irálya sokkal ismertebb, hogysem különös dicsérgetésre nek is gonosz felbujtóik által kieszelt vádjaik, az ilyeneket nem szabad elfojtani, szóhoz kell engedni — s az elmonszorulna. Kellemes szórakoztató olvasmány e kötet, melynek főhibája azonban a túlságos ragaszkodás Ferenczi Zoltán háromkötetes Petőfi életrajzához. Szerzőnk nem győzi elégszer dicsérni Ferenczi munkáját és forrás mű tekintélyére emeli, holott ez inkább csak lelkiismeretes összeszedése és másolása a források adatainak. Váradi az ő bámulatában annyira megy, hogy Gyalokay Lajos ösmert elbeszélését Petőfivel való utolsó találkozásáról e szavakkal csillagozza meg: «Szószerint Ferenczi előadása.» Dehogy az! Gyalokay előadása az, melyet Ferenczi kiirt (s helyesen tette, hogy kiirta,mert Ferenczi akkor még a világon sem volt, mikor a fejéregyházi ütközet történt), akit tehát idézni kell, nem Ferenczi, hanem Gyalokay, azaz a forrás. Dr. Lengyel elbeszélését is Ferencziből idézi, de hozzáteszi, hogy «Lengyel: Vasárnapi Újság 1860 — 1861.»; az első idézet mindenesetre felesleges. Egy sereg hihás adat vagy sajtóhiba is bántólag hat a kötetben : a fejéregyházi csatatérre Petőfit Gyalokay nem július 29-én hozta (hiszen julius 31-én reggel Petőfi még Kereszturon reggelizett és a ház kisasszonyának elszavalta az «Egy gondolat bánt engemet» rhapsodiát: Petőfi Istvánról a 22. lapon azt olvassuk, hogy 1827. augusztus 18-án született, a 25. lapon pedig azt, hogy 1825-ben; Jókai «Zsidófiu» cimü drámáját nem 1892-ben küldték be pályázatra (ilyen otromba sajtóhibának nem volna szabad a Petőfi-Könyv- tárban előfordulnia!) Vidacs János és Nyáry Pál nem valamely kigyó-utcai négyemeletes házban lett öngyilkossá, hanem a dunaparti Stein-ház- ban s a legnagyobb hiba az a hiszékenység, melyet Váradi Egressy Ákossal szemben tanúsít, midőn reprodukálja azon mondását, hogy «Petőfi a maga Coriolán-forditásában az egész sze- j rep fordítását csaknem szórul-szóra átvette» — ' Egressy Gábor verses íordilásából. Tehát Petőfi rándulástól. Ha ott szemtöl-szemben állunk, ha meghallgatják a nagygyűlésnek minden magyar katholikust egyformán plagizator volt! Ennyire semmiféle «regényes rajz»-nak sem szabad Petőfit és erőteljes, hatalmas Coriolanus-forditását lealacsonyítani. A IV. kötetet Barabás Ábel irta a «fielhők»- ről. Dr. Barabás szép kötetet irt és adott ki Petőfiről, részletesen alkalmazva rá Taine ismert milieu-elméletét. Müve igazán érdekes és sok gondolattal telt kötet: Petőfi uj világításban. A «Felhők»-ben azonban már elragadja őt a nagyokat mondás csábitó szelleme s maga is a felhőkben jár, de Zeppelin készüléke nélkül. Petőfit Byronnal, Goethével, Daniéval hasonlit- gatja össze a «Felhők» alapján, a 66 lírai költeményből drámai költeményt vasal ki, csavargatja, izgeti-forgatja a verseket, hogy valameny- nyi Petőfi költemény között ezeket helyezze a zenith tetejére s végül kisüti, hogy «a Felhők egyedül álló remekmű a világirodalomban. Drámai költemény, lírai ciklus keretében.» Igaz, hogy ugyanannyi erővel éposz is lehetne, amint például Goethe «Faust»-jät később Barabás ezzé is kinevezi s igy szól: «Változtassuk át a Felhők-et époszszá és vizsgáljuk meg.» Előbb átváltoztatta drámai költeménynyé, most meg époszszá. Ha sokáig megy a sok metamorphosis, szerzőnk még átváltoztatja táviró-készülékké, hohér-pallossá, törött fazékká, aranylánccá, királyi palotává és még Isten tudja mivé, mikről szó lehet, vagy lehetne benne. Nem, a kommentárnak ennyire nem szabad mennie, csupán a na- gyot-mondás kedvéért Ezzel nem használunk a költőnek és eszméi tisztázásának. A könyvnek azonban van egy becses része: hit lenyomata a Felhők első kiadásának, ez dr. Meltzl Hugó nyomán készült, kinek hatása egyébként Barabás egész könyvén lépten-nvomon érezhető. Dr. Kacziány Géza. /. )
