Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

mendemondának szegte újból a nyakát ez a tudósítás; magyarázgatásával közönsé­gük eíött, csak a katolikusoknak hasz­náltak volna — inkább hallgattak -tehát. Az uj Petőfi-irodalom. — Két közlemény. — I. Az irodalomtörténet egy nemzet altruista gon­dolkozásának kiíolyása. Művelője teljesen elfe­lejti önmagát és csak a múlt eszméiben él. Amily jogosult azonban ez az irodalomtörténet nem mindennapi alakjaival szemben, oly kevés értelme van ennek, ha értéktelen egyének élete és szellemi torzszülöttei képezik a tisztelet, ku­tatás és foglalkozás tárgyát. S a mi irodalmi oktatásunknak egyik óriási hibája, hogy nem tudja a kiválót a hitványtól megkülönböztetni s mert régi ember volt, ki «kalamus-prób ál ga­tás» gyanánt egy pár rossz verssort elkövetett, azt már az irodalomtörténet halhatatlanjai szá­mára lefoglaljuk, tanulmányokat Írunk róla, sőt a szegény iskolásgyerekeket is gyötörjük évszá­maival és könyvészeti adataival. De még a könyvmásolók is kegyeletünk tárgyai, holott összes érdemük csak az, hogy az előttük feküdt szöveget jól-rosszul lemásolták s legfeljebb annyi szellem nyilatkozott meg e munka közben ben­nük, hogy a lap szélére, vagy ehhez egész cini­kusan magába a szövegbe beleírták a prózai «ej be megszomjaztam!» természeti hangok betűit. A legnagyobb értelme van az irodalomtörté­neti kutatásoknak ignzán nagy alakokkal szem­ben. Azonban ebben is tulságban jártunk és já­runk sokszor. A hatvanas évek közepén újra megkezdődött a Petőfi-emlékezetek összeírása. Boldog-boldogtalan előállott egy-egy visszaemlé­kezéssel; Lapu Pisti emlékezett rá, hogy Petőfi egyszer egy barackot nyomott a tejére, Bogaras Mihók, hogy gombozni hívta a hat éves Petro­ebben a vakmerőén rágalmazó és cinikus rabulisztikával összerótt okoskodásban. Hallják, olvassák, hogy a tótok a ma­gyarosító katholikusok ellen akarnak pa­.— ■I 1.1 ___________________________ v ies Sanyit s ez a lakonikus «jó!» kifejezéssel adta tudtul gyors elhatározását. Ez a szatócsko­dás nemhogy használna a Petőfi-irodalomnak, inkább árt. Petőfi világirodalmi nagysága ma már kétség­telen. A legkiválóbb szellemek, kik közelébe ju­tottak lángleikének — többékevésbbé sikerült fordítások alapján — elismerik elsőrangját a vi­lág lírikusai között. Azonban eddigelé csak a né­met irodalom dicsekedhetik terjedelmes Petőfi- fordításokkal. Leszámítva’ leglázasabb forradalmi költeményeit (talán mindössze hármat) a többi már mind megjelent német fordításokban. Né­mely költeményének 8—10 fordítását ismerjük. Az olasz irodalom sajátítja el még leginkább a német után Petőfit lehetőleg teljesen, ha a de­rék Cassone sokáig él, bizonyára átadja nemze­tének a teljes Petőfit., A legtiszteletreméltóbb vállalkozás közben, a teljes Petőfi bemutatása alatt rokkant meg a csehek legnagyobb költője Vrchliczky Jaroszlav, ki barátjával Brábek Fe­renccel a teljes Petőfi lefordítására vállalkozott. Az első kötet meg is jelent, a második jóformán sajtó alatt, azonban a legfőbb munkás letört. Még azt mondhatjuk, hogy a francia és angol irodalom legkevesebb részt vesz ki a Petőfi- forditások munkájából. Pedig e két nagy világ­nyelv tömérdek más nyelvnek lenne csatornája, különösen a Kelet felé, de idővel ez is meg­jön majd. Mind e tények azt bizonyítják, hogy a magyar irodalomtörténetnek nagy oka van és főköteles­sége az, hogy Petőfivel minél behatóbban foglal­kozzék. S mégis az ügy sokáig parlagon hevert a legújabb időkig. A fennebb elsorolt tények megvoltak, büszkék is voltunk rájuk, de itthon alig tettünk valamit a Petőfi-irodalom növelésére és gazdagítására. Maga a nevét viselő irodalmi atv.-j.OJL lUiöí 1-lOUOil j g j^iülJvOUO nUlGi U neved, ha azonban véletlenül a püspökök között akad olyan, kinek bölcsőjét nem magyar énekszó mellett ringatták, annak szemébe vághatja minden jött-ment, hogy társaság jóformán közömbös volt iránta, de végre eljött annak is az ideje, hogy megmozdul­jon és hivatásának tudatára ébredjen. Igen sokat tett ez ügyben a Társaság egyik legfiatalabb tagja, jelenlegi másodtitkára: Kéry Gyula. Csodálatos buzgalommal látott neki, még mikor a társaságnak tagja sem volt, hogy kiku­tassa a Petőfi személyével kapcsolatos tárgyak hollétét: megszerezte bútorait, házi tárgyait, az általa dedikált könyvpéldányokat, kikutassa az életben levő kortársakat, sőt Petőfi egykori ideál­jait is, igy az irodalomtörténetnek igazán meg- becsülhetlen szolgálatokat tett. Lázas tevékeny­sége átragadt a többi Petőfi-tisztelőre s most már van Petőfi-ház, van Petőfi-Könyvtár s lesz majd igazi nagy, országos Petőfi-mozgalom, melyben nemcsak Kéry Gyula és pár társa veend részt, hanem az egész ország. A Petőfi-könyvidr igen derék vállalat, mely­nek egyelőre harminc kötetéről olvasunk előze­tes jelentést. Tiz kötet már megjelent belőle s előttünk fekszik. Már ezekből látható, mily arányú lesz az a vállalkozás, mely a Petőfire vonatkozó legérdekesebb adatokat összegyűjti, róla, úgy életét, mint költészetét ismertető és jellemző tanulmányokat közöl s általában Petőfit írásban és képben bőven bemutatja. A sajtóban az első kötetek nem nyertek kivá­lóbb tetszésre; Pedig 9 gondolat jó volt: először könnyedebb eledellel szoktatni hozzá a magyar közönséget Petőfi ismeretéhez, később súlyosabb és magvasabb dolgokat is bevesz majd. A leg­első kötet azonban nem is tartozik a könnye­debb vagy sekélyesebb természetű müvek közé. Kéri] Gyula gyűjtötte össze ebben kutatásai ^eredményét és mondhatni, meglepő, csodálatos uj dolgokat tudunk meg kötetéből a költő élet­viszonyairól. Magában véve az, hogy a «Szere-

Next

/
Thumbnails
Contents