Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
4 Néptanítók Lapja. 33. szám. Még a legszebb zene is unalmassá válik, ba mindig fülünkbe cseng. Fülünk a természet végtelen zenéjének felfogására teremtetett, Az erdő zúgása, a szél süvöltése, a patakzaj, a folyó locsogása, bogárdöngiesélés, madárdal s még ezerféle játéka a természetnek, ez az, ami igazán hat, amiből a lélek mérhetetlen mennyiséget abszorbeál, mondhatnék öntudatlanul. Es ezt szedi rendbe a lélek, hogy nagy érzéseket és nagy gondolatokat hozzon ki belőle. Ehelyett a mai nevelés szűk térre szorítva csendet követel. A tanár tanítóerejére bízza, hogy mind ezt pótolja s mindeme képző hatást, amit a természet adna, előadásával fölöslegessé tegye. — Nagy vállalat. 3. Az embernek olyan szeme van, hogy milliárd mértföldeket átpillant. Siriust, a Yégát, a sarkcsillagot egy pillantással átfogja. Ezer és ezer fűszál, falevél, a felhők bonyolult sodrai, millió színváltozat, milliárd fényjáték mind az övé, ha feléjük fordulhat. Csudák csudája e szervecske, amely egyetlen kis ponton egyesíti az egész világot. És a nevelés e hatalmas alkotmányt arra kényszeríti, hogy napról napra mindig ugyanazon négy falat nézze. A végtelen téit négy lappal elzárjuk az ember szeme elől s azt hisszük, hogy ezzel nevelünk. 4. így vagyunk szagló-, ízlelő-, tapintószerveinkkel is. Nem a nagy természetet tárjuk fel a léleknek, hanem egy kicsinyesen kigondolt, apró részecskékből összerakott tananyagot töl- csérezünk belé, s ezt tanításnak, nevelésnek nevezzük. Értjük-e most Petőfit, aki mindezzel nem tudott kibékülni, aki érezte, hogy hivatásától elesik, ha enged ennek a nevelési rendszernek ? Baugod Emil mondja, hogy keserves az író feladata, mert tollán keresztül lelkét ki nem öntheti. Ezt érzem én is e pillanatban. Ezért hívtam segítségül Petőfit. Vájjon e nagy szellem úgy látta volna-e a világot, amint látta, ha be nem barangolja hazánk téréit? Es vájjon nem azok a látványok törtek-e elé leikéből finoman, szépen, amiket így szerzett ? Es ezt alkalmazhatjuk tanulóifjúságunkra is. De már nem úgy, mint Petőfi tette, ki helyett nem gondolkodott, nem tervezett senki s csak óriási szellemének köszönhette, hogy a hatás valóban nagy volt. Mi már megtehetjük, hogy ifjúságunk : 1. Tervszerűen utazza be az egész országot, olyan tudós szakemberek tervei szerint, akik előre tudják, hogy az ifjúságnak mi jó és mi hasznos ? 2. Államilag lehet gondoskodni ingyen vasúti jegy, ingyenszállások, minimális árban kiállított táplálék iránt. 3. Megfelelő állomások létesítése által lehet biztosítani, hogy ahol az ifjúság megjelenik, ott tanuljon is. Képzeljük el, hogy Dévénytől Orsováig végigutaztatunk egy VII—VIII. középiskolai osztályt. Feladatunk: néprajzi, történelmi, földrajzi, geológiai, természetrajzi, gazdasági, technikai stb. ismereteket nyújtani. Alkalom szerint állomások vannak, hol a helynek megfelelő szaktanárok várják a diákokat. A diákok, szükség szerint, ott időznek egy vagy két hétig s megfelelő szemlélet mellett előadást hallgatnak. így tehetik Budapesttől Fiaméig, így a Vágvölgyén, az Alföldön, Erdélyben stb. Es e pontnál elérkeztünk oda, hogy „ Vakáció“ cím alatti igénytelen fejtegetéseimet jelen eszmemenettel összekapcsoljuk. Az a közlemény « tanítás idejéről szólott. Most szó van a tanítás helyéről. Télen nehéz volna a hegyeken, völgyeken barangolni. A növények és állatok télen alusznak, vagy elvándorolnak. A nappalok rövi-. dek, a légtenger kellemetlen, tehát télen legjobb vagy vakációzni a legrövidebb napok alatt, januárban, februárban vagy márciusban, ápri- bsban, egész május közepéig a tantermekben maradni s ott számtant, mértant, nyelveket, kísérleti tárgyakat tanulni. Októberben és novemberben pedig összes tanulmányainkat ismételni s decemberben levizsgázni. Ellenben júniusban, júliusban, augusztusban és még szeptemberben is ott van a tanítás helyéül a nagy természet. Tehát korántsem fenyeget a veszély, hogy a forró napokban a tantermekben kell izzadni, álmosodni, zsibbadni, ásítozni. Rajokban vonulhat az ifjúság, központban megállapított menetrend szerint, az ország minden tája felé. Felkeresheti a várakat, a várromokat, betérhet a városok múzeumaiba, ipartelepeire, sőt alkalom szerint a községek gyűléseire, törvényszéki tárgyalásokra, kivonulhat a szántás, vetés, kapálás, kaszálás, aratás, szőlőkezelés megszemlélésére, megnézheti a vadaskerteket, halastavakat, gulyákat, méneseket, tény észistállókat, gyümölcsösöket, vásár- csarnokokat, nagy vásárokat, bányászatot, kohókat, vasgyárakat, az ipar minden faját, a műhelyeket, szerszámokat, munkásokat stb. Egyszóval, a természetben és a folyó, zajló életben tanul. Talán veszélyeztetnők ezzel a rendszeres tanulást ? Epen nem. Először is. az emberi elme a legjobb rendszerező. 0 maga — áRáltaláno- sítás révén — mindent odahelye-z, ahová tartozik, s nagy kérdés, hogy az iskolai rendszerezés nem épen rosszul van-e csinálva s ha vájjon minden egyén nem jobban rendszerezne-e önmagának, mint amit neki mások rendszereztek ? Másodszor ott vannak a vezető- és az állomásokon levő tanárok, hogy az ifjúságot irá
