Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz
33. SZÁM. Néptanítók Lapja. 5 nyítsák; ott van a központ, amely tantervsze- rüleg állapítja meg a menetrendet s az egész bolyongást tervszerűen irányítja.) Nem hiszem, hogy ma mosolynál egyebet ki tudnék ez eszméimmel eszközölni, mert igaza van Scharlotte Perkins Gilmannek. hogy a megszokás ellen a legnehezebb küzdeni s a régi időben a megszokás ellenségeit egyszerűen le- bunkózták; de azért ezeknek el kell hangzani, hogy legalább az eszme az emberek elméjébe kerüljön. Az érveknek egész garmadáját lehetne e gondolatok mellett felhordani, sőt a történettanárok a népvándorlás, a keresztes háborúk, Nagy Lajos olaszországi háborúi, Nagy Sándor hadjárata stb. révén egész sereg érvet szoktak az ilyen tanulás mellett felhozni. A középkori vándordiákok, a céhek által követelt legényvándorlás, a lovagok csavargásai stb. mind ugyanazon célt szolgálták, amit e sorok megtisztítva, kitervezve iskolai tanulássá akarnak tenni. A vasútak korszakában, mikor mindenki utazik, épen a tanulót zárni börtönbe, a legnagyobb nevelésügyi hiba s az ingyen vasúti jegyet, az állomásul szolgáló barakokat a szellemi élet föllendülése ezerszeresen visszafizetné. íme, ez Petőfi Sándor pedagógiája. Ebben volt ő legnagyobb s a századok neki fognak igazat adni. Osztálybeosztás. írta: Lemle Rezső. A gondnoksági Utasítás 78. §-a az elemi iskola osztályainak beosztását és az osztály- vezetők kijelölését illetőleg intézkedik. E szabványoktól csakis akkor lehet eltérni, ha a helyi viszonyok úgy alakultak, hogy az előírt elrendezés keresztülvihető nem volna. Általános szabályul pedig kimondatik: „az egyenlő osztálybeli (korosztályú) tanulók adandók egy tanító kezébe, mivel e beosztás a tanuló és tanító munkáját egyképen eredményesebbé és hatékonyabbá teszi.“ Aki figyelemmel olvasgatja a szaklapokat, tapasztalhatta, hogy a tanítók gyakrabban tettek kifogásokat az Utasítás egyes pontjai ellen, de az osztálybeosztásra vonatkozó intézkedés netáni fogyatkozásairól tudtommal eddig még nem esett szó. E körülmény pedig azt bizonyítja, hogy a 78. §-ban adott utasítás a gyakorlati életben bevált, a különféleképen alakuló helyi viszonyok kívánalmait kielégíti és a lehető legjobb tanítási eredményt biztosítja. Nálunk az iskola már 25 éven át egészen osztott, tehát minden évfolyamnak megvan a külön tanítója, és ha eddig egyik- másik dologban a jobb eredmény felé vezető utakat egyengettük, avagy kutattuk, arra soha sem gondoltunk, hogy az osztályok esetleges más beosztásával könnyebben elérhetnők a kívánt célt. Egy éveken át észlelt különleges jelenség most arra késztet, hogy az eddig jónak bizonyult osztálybeosztást a nemzetiségi vidékek iskoláira nézve megbolygassam és erre vonatkozó indítványomat, vagy ha úgy tetszik, javaslatomat az össztanítóság ítélőszéke elé vigyem. A napi-, helyi- és szaklapok ugyanis igen gyakran hoznak hírt arról, mily fényes eredményt értek el egyes tanítók a magyar nyelv terjesztésében valamely nemzetiségi vidék egy- egy falujában. A laptudósítók arról is meg szoktak emlékezni, hogy a legkisebb gyermekkel is szóba lehet állani és hogy az érdemes tanító ilyen és olyan kitüntetésben, jutalomban részesült. Nagyon ritkán fordul elő azonban, hogy valamely nemzetiségi nagyközség vagy kisebb város egyik-másik tanítóját tüntetnék ki. Minthogy pedig ily helyeken az elemi iskola legalább is részben, de legtöbbször teljesen osztott, egy-egy tanító csak egy osztályt tanít, a munka közvetlenebb, intenzívebb és így eredményesebb lehet, önkénytelenül is fölmerül az a kérdés: mi lehet oka annak, hogy ily helyekre mégis oly ritkán jut a kitüntetés? E különös jelenség szemet szúrt már nem egy ambiciózus nagyközségbeli tanítónak. Kritika tárgya is volt már nem egyszer. Megérdemli tehát, hogy elmélkedjünk fölötte. A kritikákban elpanaszolt szándékos mellőz- tetések, ostorozott protekciós rendszer stb., ha egyes esetekben bírtak is némi alappal, általában véve mégis inkább a sértett önérzet, az önhittség, irigység és egyéb emberi gyarlóságok termékei. Az osztott iskoláknál működő ügybuzgó, lelkes tanítók ugyanis nem igen tudják megérteni azt, hogy osztatlan iskolákban, mostohább viszonyok között miként lehessen annyira fényes eredményt elérni, hogy az mások buzdítására szolgálhasson. Ezért kétkedéssel fogadják a referádák őszinteségét és bizalmatlanok a kitüntetési eljárás tisztasága iránt. Pedig bármint hányjuk-vessük is a dolgot, mégis csak úgy kell annak lenni, hogy az osztatlan iskolát vezető falusi tanító ér el a magyar nyelv tanításában feltűnően nagyobb eredményt, mert a kitüntetéseknek legnagyobb része ilyen tanítóknak ítéltetik oda, immár két évtizednél is hosszabb időn át, amely idő alatt már elég gyakori rendszerváltozás volt, és teljesen ki van zárva, hogy csupán a korrupció maradhatott volna zavartalan kontinuitásban. Jártam különben magam is gyakrabban nemzetiségi falun, és meglepődve tapasztaltam, hogy
