Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
8 Képviselőház 1908. évi május hó 12 ről Magyarországon. Hiszen tudjuk a ruthén nemzeti tradicziókat: Korjatovies herczeg vezetése alatt hogyan jöttek be Magyarországba, micsoda szervezettel bírtak. Tudjuk, hogy ma is ruthén akczióról van szó ezen nép felsegélyezése érdekében. Tudjuk továbbá, — Magyarország közjogából meríthetjük ezt — hogy a szász grófságról, a temesi bánságról, a szerb vajdaságról beszélhetünk; ez mind Magyarország közjogában van. Kmeíy Károly: Micsoda szerb vajdaság! Osztrák abszolutizmus ! Lukács László : Mit jelent ez Magyarország történelmének megvilágításánál ? Azt jelenti, hogy Magyarországon tényleg létezett a népek, a nemzetiségek konföderácziója a konföderáczió szó nélkül. (Zaj és derültség.) Például a szász grófságnak, a temesi bánságnak, a szerb vajdaságnak, a székely ispánságnak olyan autonóm jogai voltak, a melyeket ma nagyon szívesen vennénk mi nemzetiségiek, ha ilyen fontos jogokkal bírhatnánk. És ez kárára volt Magyarországnak ? Dehogy volt kárára, sőt inkább ez képezte Magyarországnak erősségét. .. Polit Mihály (közbeszól). Elnök: Polit Mihály képviselő urat kérem, ne méltóztassék segíteni a szónokot. Teljesen felesleges. (Derültség.) Lukács László : A mikor arról volt szó, hogy harezba szállj anak bármiféle ellenség ellen, török ellen, tatár ellen, bárki ellen, akkor készen állottak a mi őseink a magyarokkal együtt és megvívták a dicső harezokat a keresztény czivilizáczió érdekében. Szász J ÓZSef: Mert az ősei magyarok voltak. Lukács László: De van nekem még egy klasszikus tanúbizonyságom arra, hogy az a modern politikai evoluezió, a melyet önök rá akarnak erőszakolni Magyarországra, de a mely soha sem fog sikerülni, »egységes magyar nemzeti állam, »egységes magyar nemzeti eszme«, ez olyan virág, a mely Magyarország történelmében nem bir semmiféle alappal, semmiféle létjogosultsággal. Klasszikus koronatanúm erre b. Bánffy,’ Dezső, és meghívom ide az ország színe elé, mert épen ő képviselője a túlzó mértékben magyarázott magyar nemzeti eszmének, a magyar nemzeti államnak, az egységes magyar nemzeti eszmének. Mikor b. Bánffy Dezső a miniszterelnöki méltóságot viselte Magyarország nagy örömére és nagy megelégedésére, hogy ne mondjam, nagy dicsőségére, ellátogatott többek között Selmeczbányára. Itt természetesen, mint az ország vezető fér- fiát, nagy ünnepségekkel fogadták és tiszteletére kiállítást rendeztek. A kiállításnak különböző osztályai voltak, köztük egy okmány kiállítás. Selmeczbánya tanácsa állította ki régi okmányait. Volt ott mindenféle okmány, német és latin nyelvű, magyar nyelvüt azonban hiába keresett-báró Bánffy Dezső. És ekkor az okmányok között felhívták az ő becses 'figyelmét Selmeczbánya városának egy régi végzésére, a mely szerint Selmeczbánya szabad kir. város tanácsa egy határozatot hozott oly értelemben, hogy Selmeczbánya szabad kir.- város területén pedig magyar ember 24 óráig nem tartózkodhatik, hanem ha reggel bejön, este elPkell távoznia. Megállt báró Bánffy Dezső az okmány előtt és csóválta fejét, hogy hogyan történhetett ilyesmi Magyarországon ! Pedig tényleg Magyar- országon történt, nem Ázsiában, nem Oroszországban, sem Poroszországon, hanem itt van Magyar- országon Selmeczbánya szabad kir. város tanácsa okmánytárában ez a dokumentum; méltóztassék utána nézni. Ezek azok az esetek, a melyek igazolják, hogy br. Bánffy Dezső mostani politikája, az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére ezélzó politika, nem találja meg a múltban a gyökerét. A történelem lángszövétnekével kell bele világítani a dolgokba és politikai eseményekbe, ezekből kell megkonstruálni a nemzet és az ország alakulását, nem pedig oly eszmemenetekbe, oly labirintusokba bele vezetni az államot, a melyben csak destruktiv politikát végeznek a kormány, a többség és a politikai pártok egyaránt. így fejlődött, t. ház, a nemzetiségi kérdés Magyarországon 1866-ig, a mikor az ország érdekében ezen kérdésnek komoly megoldása került napirendre. És mit találunk t. képviselőház ? Hogy fenkölt gondolkozásu magyar emberek, mint Deák Ferencz, gr. Andrássy Gyula, Nyáry Pál, Somsich és Eötvös József stb. meleg szavakban adnak kifejezést politikai meggyőződésüknek a nemzetiségi kérdés rendezése tárgyában. Deák Ferencz 1867. február 8-ikán a képviselőház elé terjesztett válaszfeliratában azt Írja, hogy a | »mindinkább fejlődő nemzetiségi kérdés figyelmet igényel és nem lehet azt a múlt idők mértékével mérni; nem fogjuk felejteni« stb., stb. és itt nyíltan és ünnepélyesen kijelente, hogy igenis, a nemzetiségek jogait törvényes utón kell biztosítani. Hivatkozva az 1861-iki feliratra, biztosítják a nemzetiségeket — és méltóztassék figyelemre méltatni a haza bölcsének ezen kifejezését — hogy : »nemzeti érdekeik hathatós védelméről gondoskodva lesz». A nemzetiségiek nemzeti érdekeinek gondoskodásáról van szó. (Ellenmondások a baloldalon ) Ha kételkednek szavaimban, felolvasom az eaészet. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lukács László : Ilyen eszmék, ilyen bölcs és hazafias eszmék sugallata folytán jött létre a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény. De apáink nem voltak megelégedve ezen törvénynyel, mert látták, hogy ez a kiegyezés részben csak félrendszabályokat tartalmaz, részben sikamlós és igy is, úgy is magyarázható, és jöhetnek korszakok, a melyekben egyes privilegizált politikusok, vagy olyanok, a kik a nemzeti eszmét hamis irányban fogják majd előrevinni akarni, igy vagy amúgy, a törvényhozás intencziójának ellenére, félre fogják magyarázni a törvényes intézkedéseket. És akkor mi történt, t. ház ? Felállott ismét Deák Ferencz, Andrássy Gyula, Eötvös, Somssich és a többi haza-
