Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház Í9Ö8. évi május hó 12, 9 fiák és egyetértve ünnepélyesen biztosították ezeket a kételkedőket, bogy »legyenek nyugodtak, mert a nemzetiségi kérdésben az ő nemzeti érdekeik hathatós védelméről fognak gondoskodni.« (Zaj. Elnök csenget.) A következőket hangoztatta Deák Ferencz : »A nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény lelkiismeretes végrehajtását egyenesen a nemzeti becsület védelme alá helyezzük.« Szentebb palládiumot nem ismerek t. ház, mintha valaki azt mondja, hogy egyéni becsületét adja kezességül; hátha egy nemzet nevében mondja valaki, hogy a nemzeti becsület védelme alá helyezem azt, hogy a nemzetiségi törvény lelkiismeretesen végre fog hajtatni. (Zaj.) Mi történt ezek után ? Az egykori feljegyzésekből olvasom fel ezen nagyhorderejű adatokat. Mihályi Gábor, Gozsdu Manó és más jóhiszemű barátaik nyilvános üléseken, magánbeszélgetésekben meggyőzni törekedtek nemzetbelijeinket, hogy »legyenek bizalommal, mert a nemzetiségi törvény alapján a nemzetiségek nemzeti érdekei mind jobban fejlődhetnek és az államhatalom részéről mind hathatósabb istápolásban részesülhetnek«, íme, ezen garancziák alapján hozták meg a nemzetiségi törvényt! És most kérdem, mondhatjuk-e ma, hogy a nemzetiségiek nemzeti érdekei hathatós istápolásban részesülnek a kormány részéről, vagy a pártok részéről. (Zaj.) ügy állunk e kérdéssel, hogy a nemzetiségi egyenjogúsításról szóló törvény elveivel és a törvényhozók intenczióival megbecsülhetetlen kleno- diumát képezi a magyar nemzet géniuszának, a magyar nemzet politikai bölcseségének és belátásának. Azért kérem én önöket, a nagy ősök, a nagy apák gyermekeit, tartsák ezt meg azon lelkiismeretességgel és azon eszmekörben, a melyben az meghozatott: az általam itt felolvasott kifejezések szellemében. (Zaj.) Csak nem tegnapelőtt tartotta itt a ház előtt Tisza István volt miniszterelnök ur programm- beszédét ? Legyenek szívesek meghallgatni ennek vonatkozó részét, mert arany szavakat tartalmaznak, a melyek folytatását képezik azon törvényhozási szellemnek, a melyben ezt a törvényt megalkották. (Olvassa): »Ezer év óta élnek ez országban békében a magyar nemzettel együtt széles rétegei oly idegen ajkú polgártársainknak, a kiknek saját nemzetiségük, saját nyelvük, saját etnográfiai egyéniségük van. Ezt respektálták apáink a múltban, ezt respektálni becsületbeli kötelességünk a jövőben is.« (Zaj.) Markos Gyula: Tisza azt is mondta, hogy véget kell vetni a komédiának ! Lukács László : Szeretném, ha a kathoükus papok véget vetnének a komédiázásnak saját egyházukkal szemben. (Zaj.) s a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgálnák, ha maguktartását a nemzetiségekkel szemben jövőre is a jogtisztelet- és az igaz rokonszenvtől áthatott testvéries érzület vezetné (Felkiáltások : Jó 'példát mutatnak !) Ezek azok az alapok, a melyeket fenn kell tartani, ezek azok az eszmék, a melyeket meg kell valósítani a nemzetiségi kérdésben, ekkor mondhatjuk azt, hogy ime ,testvéries egyetértésben egyesülünk. (Zaj.) Gr. Andrássy belügyminiszter . . . (Felkiáltások : Most jött be ! Éljen !) Egy hang (balfelöl) : Mindjárt jött, a mint hívta ! Lukács László : Lupus in fabula. Gr. Andrássy belügyminiszter ur, a múlt alkalommal egy, a nemzetiségi kérdésben mondott beszédében úgy üdvözölte a nemzetiségi törvényt, mint a magyar szabadságszerető géniusznak szüleményét. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lukács László: De olyan magyarázatokat volt szives hozzáfűzni a t. belügyminiszter ur, a melyek ezen, az ihletettség pillanatában ajkain kieresztett üdvözlő szavaknak értékét nagyon redukálták. (Zaj.) Nevezetesen azt mondotta az igen t. belügyminiszter ur, hogy meghozták nekünk apáink ezt a nemzetiségi törvényt, de nem értek vele czélt.| Most kérdjük : mi lehetett a czél ? Azonnal megfelel rá az igen t. belügyminiszter ur : a beolvadás. Hát a felolvasott, a törvényhozók szellemét és észjárását igazoló adatokból kitűnik, hogy a nemzetiségi törvénynek czél ja nem a beolvadás, nem is lehetett, ez abszurdum dolog lett volna, hanem a nemzetiségi kérdés fejlődése ugyanazokon az alapokon kell, hogy történjék, a melyek le vannak téve a nemzetiségi törvényben, mert különben a princípium juris-szal állanánk szemben, a mely szerint: »favores sunt ampliandi, odia sunt restringenda». Nem lehetett tehát czélja a nemzetiségi törvénynek az, hogy mi nemzetiségi jogainkról, nyelvünkről, kultúránkról lemondjunk és beolvadjunk. Épen az ellenkezője áll; hogy mindenek fejlesztésére kell a kormányhatalmat, a politikai pártoknak befolyását is felhasználni, mert ez hozza létre azt, a mi mindnyájunknak közös óhaja, édes hazánknak, Magyarországnak felvirágzását. (Mozgás-) T. ház ! Minden nemzetnek meg vannak a maga bölcsei, a kik prófétai ihlettel mintegy mesterek, tanítók kimondják azokat a vezérelveket, a melyeket követniük kell a nemzet fiainak, hogy tovább haladhassanak a fejlődés utján. Ilyen nagymesternek, tanítónak tartom én a magyarság részére báró Eötvös Józsefet, és szivesen meritek az ő tudományforrásából, szivesen engedem, hogy szerény lelkembe világíthasson azon szövétneknek lángja, a melyet meggyujtott nemcsak az ő kedves magyar népe részére, hanem az egész művelt emberiség, az egész művelt világ részére. Mit mond báró Eötvös József az önök által annyira forszírozott nemzetiségi kérdésre vonatkozólag ? Azt mondja egy ünnepélyes pillanatban, a mikor Kölcsey Ferencz fölött tartja halhatatlan emlékbeszédét (olvassa) : »Azon nép, a mely más népbe beolvadni képes, az emberiség hasznos tagja soha sem lehet.« (Zaj.) Ebben az ihletett pillanatban 2
