Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Bartók Lajos gyönyörűen beszélt. Szavai irányt jelöltek, czélokat tűztek ki. S mégis csak az volt mindennek a vége, hogy éljen Jókai Mór! A mi kincsünk 1

Bartóknak volt különben legkönnyebb. Mert iszen ő kezdte a dikcziózást. Ő előtte még dúsan i virult a szép szavak mezeje, szedhette róla a virágot két kézzel. Pósa Lajos elől sok színes bimbót letépett, de azért maradt a magyar költők e lelkes, tüzes, rajongó szivü tagjának is elég. Duslakodott benne s úgy tele szórta vele Jókai Mórt, hogy a

mester nem látszott volna ki, ha igazi virággá vál- lak volna a Pósa szavai.

Ábrányi Kornélt, az ifjabbat, ugyancsak kereszttűzbe fogták. Megdikcziózta Szabó Endre is, Bartók Lajos is. Volt rá okuk. Az a verses elbeszélés, amit ma a nagygyűlésen felolvasott, nem múlik el a múlandósággal.. Az megmarad a magyar költészet büszkeségének. Lám, mire nem jó, ha becsukják az embertl Ábrányi maga is érzelmesen emlegette pompás, talpraesett, nagy vervvel elmondott válaszában a fogság áldásait. Mert tudni kell, hogy «Iván» az Ábrányi szép verse, a szó szoros értelmében zárt ajtók mögött született meg.

Beszélt még Szász Gerö, magyaros hévvel, költőiesen és semmiféle közbeszólástól meg nem riadva; őt aztán melegen, színesen köszöntötte fel Jakab Ödön. Szana ivott Kenediért, Kenedi vála-i szából lelkesedés szólott, kivált amikor a magyar költészet magyarosságának a szükségét fejtegette. Sipulusz az ő tréfás kedvében szellemi baraczkot nyomott a Prém József fejebubjára, amiből nagy derültség támadt. Prém polemizált és éltette a jelenlevő nőket.

Utoljára beszélt az atyamester, a nemzet sze- mefénye, Jókai Mór. Szavai a jó édes apa biztató szavai voltak az uj generáczióhoz, amely annyi elösmerést kapott tőle, hogy ugyancsak megtisztelve érezheti magát.

Egy szó, mint száz, a bankett vig volt, A társaság még a késő délutáni órákban is együtt maradt, inter pocula.

Ami egyébiránt a legkevésbé volt uj dolog az egész bankett lefolyásában.

*