Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

4 NÉPSZAVA 1910 január 7. szony rendesen kiszolgálta vevőjét s illendő mó­don becsomagolta az árut. Nem is sejtette, mi­lyen bajt hoz reá a dolog. A gyepmester jó kato­likus, aki megbotránkozott azon, hogy a jezsuita- ujságot ily célokra használják és szaladt az ügyész­ségre: följelentette a szatócsnét. Az ügyész nem dobta ki a denunciánst, hanem egész komolyan port in­dított az asszony ellen vallásháboritás cimén. A biróság pedig meghozta Ítéletét. A szatócsné hiába főlebbezett a legfelsőbb fórumig, a semmitő- székig, mert az ítéletet mindvégig helybenhagy­ták s a szenteltvíz sem veszi le róla a hét napot. Az ügyész és a bíróságok azonban el sem kép­zelik, micsoda súlyos következményekkel jár a megtámadott vallás védelmében tanúsított buzgó- ságuk. A jezsuita- és egyéb klerikális újságok csaknem egyetlen értékesítési módja az, hogy ma­kulatúrának eladják. De ki vesz ezentúl ilyen maku­latúrát, ha azt használni nem szabad ? Mit csinálnak a klerikális lapok, ha ezentúl nem akadnak vevőre ? Kénytelenek lesznek megszűnni, megbuknak és a szerkesztőik a munkanélkülieknek amúgy is nagy seregét szaporítják. így okoznak a bíróságok óriási károkat éppen azoknak, akiknek használni akar­tak. Mert a klerikálisoknak akartak használni, amikor a vallás védelmében az asszonyt el­ítélték, mert különben azokat büntették volna meg, akik eladták a makulatúrát és nem a szegény szatócsasszonyt. Mert világos, hogy azoknak a jezsuita pátereknek, akik a lapot ki- és eladták, jobban kell tudniok, meny­nyire veszedelmes és sértő a vallásra, ha szent­képes papirosba sajtot takarnak. Ök mindezt tudva, elősegítették, hogy más elkövesse ezeket a szörnyű bűnöket. Ilyenformán mint fölbujtóknak és bűn­társaknak súlyosabb büríittés jár, mint a „tettes“- nek. De hiába, a büntetés nem marad el és a bíróságok Ítélete őket közvetve még jobban sújtja, mint a szatócsasszonyt. Szerencsére a magyarországi klerikálisoknak nem kell megijedniök. Az Ítélet csak Ausztriára szól és minálunk nincs hatása. Klerikálisaink ezentúl is bátran csinálhatják lapjaikat és továbbra is ellát­hatják makulaturváal a szatócsokat s a papír dol­gában megszorult nénikéket. Mindaddig, amig nem akad valami finnyás gyepmester, aki bepöröli a szatócsot, amiért eledelnek szánt áruját ilyen pa­pirosba csomagolta. — II. Azev és a budapesti rendőrség. II. Azev, Chaim Isac Persitzről és a budapesti rendőrségről szóló leleplezésünk széles körök­ben szenzációs föltünést keltett. A rendőrség megdöbbent. Boda főkapitány csütörtök reg­gel elutazott; az itthon maradt főtiszt­viselők elhatározták, hogy megvárják Boda Dezső főkapitányt vagy a további fejlemé­nyeket, addig nem reflektálnak a Népszava cikkére. Kereken cáfolni nem mertek, inert adataink megdönlhetetlenek, informativ jel ­legű sajtóirodai jelentést sem adlak ki, mert ha igaz adatokat közöltek volna, önmagukat kompromittálják, hazugságok pedig még rosz- szabbul sülhetnének el ebben a nagyjelentőségű, összebogozódott, messze elágazó, szenzációs gya­nús ügyben. A dolognak vannak még homá­lyos, titokzatos részletei, de annyi bizonvosan és világosan kiderült, hogy a budapesti rend­őrség erősen kompromittálta magát, nem ke­vésbé, mint Stuckart, a bécsi rendőrfőnök. II. Azev, Persitzet ezért kellett szabadonbocsátani és az ellene beadott bűnvádi följelentést ezért kellett visszavonatni. A Népszavának tudomá­sára jutott, hogy Löw Sándor József-köruti ékszerész följelentését visszavonatták. Löw Sándor szerdán délután jelentette föl Persitzet sikkasztás miatt. Az ékszerész, mint megírtuk, árut adott neki bizományba; Persitz az árut zálogba tette, árával nem számolt el. Az ék­szerész nem szenvedett volna kárt igy sem, mert egy befolyásos ember jótállt Persitzért, de Löw Sándor azt hitte, hogy Persitz még a toloncházban van és meg lehet szerezni tőle a zálogcédulát — ezért fordult a rend­őrséghez. A főkapitányságon azonban azt mondták neki, hogy Persitz — elutazott és nem tehetnek ellene semmit, ha csak föl nem jelenti. Az ékszerész erre följelentette. De alig jelentette föl, megjelent nála ama befo- folyásos ember, egy zálogcédulát lobogtatva: — Nézze Löw, itt a zálogcédula és itt a pénz, amivel kiválthatja az ékszereket. Vagyis : maga nem károsodik. De vonja vissza a Per- sitz ellen tett följelentést, mert azt vissza kell vonni. Löw azt válaszolta, hogy Persitzet nem az­ért jelentette föl, mintha károsodástól tartott volna, hiszen tudta, hogy a befolyásos jótálló egyszerű fölszólitásra is kifizeti az összegeket, — de bosszantotta az, hogy Persitz a befo­lyásos jótállót úgy becsapta. A befolyásos em­ber mosolygott: — Az én becsapatásommal ne törődjék, nem is vagyok olyan nagyon becsapva. Az a fő, hogy vonja vissza a följelentést. — Kérem, én “ki vagyok egyenlítve, r- mondta az ékszerész — megyek és vissza­vonom a följelentést. Ment és visszavonta a följelentést és a rend­őrség föllélekzett, hogy nem kell Persitzet föltartóztatni az útjában. Ami a följelentés vissza nem vonása esetén sem igen történt volna meg. Mint értesülünk, nagy a nyug­talanság és a megdöbbenés azokban a nem hatósági körökben is, ahol II. Azev meg­fordult és szerepelt. Vannak egyesek, akiknek most igen kellemetlenné vált II. Azev buda­pesti szereplése. Ezek is elkövettek mindent a dolog eltussolására, ami természetesen nem sikerült, mert a Népszava megtudta és lelep­lezte a féltve őrzött titkokat, amelyekre, úgy lehet, még vissza fogunk térni. — A munkás az életét kockáztatja. Ostrauban (Morvaország) a szikvizgyárban erős robbanás történt, amely három mun­kást megölt és tiz munkást veszedelmesen megsebesített. A Soroksári-ufon levő Gizella-malom egyik szárnyát újra szerelik mostan: ban. A szerelés munkája közben csütörtökön baleset érte Sekabo Rezső malommunkásl. Az egyik lábán megsérült. A mentők a sé- rült munkást a lakására szállították. — A polal tengerészek tiltakoznak. Katonai botrány hire érkezik ismét Ezúttal Pola felől. A császái'i és királyi hadseregben, ezúttal a haditengerészeinél nagy botrányok dúlnak: a Polában állomásozó tengerészek között mint­egy zendülés tört ki. A zendülés a négy évü­ket már leszolgált tengerészek hazabocsálása körül támadt. Azoknak a katonáknak, akik 1905-ben rukkoltak be, de az ex-lex miatt ké­sőbb kezdték meg szolgálataikat, október he­lyett most kellett volna szabadulniok. Ezzel hitegették a legénységet és a tengerészek már minden előkészületet megtettek a szabadu­lásra. December 31-én váratlanul napiparancs ér­kezett. A visszatartott katonák közül azok szabadulhatnak csak, akik az ex-lex ellenére önként rukkoltak be augusztus 1-ig, ellenben a többiek, akik augusztus után rukkoltak be, kénytelenek még tovább szolgálni 1910. augusz­tus 1-ig. Tehát: Négy esztendő helyett kerek öt esztendőt. A tengerészeti parancsnokságnak ez az intézkedése okozta, hogy az elégedetlen­ség nyíltan kitört. A visszatartott legények két­ségbeesésükben, akiknek túlnyomó része ma­gyar, tizennégy expressziévelet és sürgönyt küld­tek el, valamennyien segítséget kértek a vezető állású politikusoktól. Hire jár Polában, hogy a hangos elégedetlenség miatt szerdán már többeket letartóztattak. Szerdán délután ugyanis nagy tüntetés volt Pola utcáin. Tengerészek tüntettek az utcákon és kövekkel beverték a korzó kirakatainak ablakait és hangosan til­takoztak a velük történt jogtalanság ellen. A tengerészeti kaszárnyából szuronyos őrjára­tok vonultak ki a korzóra, több katonát le­tartóztattak és ezzel egy-két pillanatra talán elfojtották a zendülést. — A moóri pálinka-mérgezés. Boldog ország vagyunk. A pellagra, ehtifusz, alko­hol-mérgezés gyakori vendégeink. Külö­nösen az utóbbi, amely valósággal meg­tizedeli ennek az amúgy is agyonsanyar­gatott országnak a népét. Moór fehérmegyei községből már régebben jelentették, hogy ott az utóbbi hónapokban több ember gya­nús körülmények között meghalt. Azt hiszik, hogy a pálinka ölte meg őket. Egy Pro- hászka József nevű iparossegédet is megölt a mérges pálinka s miután az a gyanú, hogy a mérgezett pálinkának még több áldozata is van, a székesfehérvári ügyészség utasí­tására szerdán ismét sirbontás volt Moóron. Ez alkalommal Hartmann János szabó holt­testét exhumálták, aki junius 24-én halt meg. A kiásott holttest beleit vegyi vizs­gálat végett föl küldték Felletár országos vegyészhez. — Ének egy Illatos azafaládéról. Van ugyan a szafaládé kolbásznál finomabb és jobb ennivaló, de azért a szafaládé sem rossz, kü­lönösen ha éhes az ember. Csakhogy azt a szafaládét, amelyet csütörtökön este behozott egy munkástársunk a szerkesztőségünkbe, a legéhesebb ember sem tudná tán elfogyasz­tani. Pedig ez a szafaládé — igy mondta munkástársunk, aki behozta — Brauch Fe­renc Nagymező-utcai boltjából való, ahol, úgy mondják, jó árukat szoktak drága pénzen eladni. Ez a szafaládé azonban él­vezhetetlen, mert van benne valami, ami olyasvalaminek látszik, amit nem szokás le- irni. Aki nem hiszi, nézze meg. Az ablakba tettük Brauch ur szafaládéját néhány napi megőrzés céljából. Hej, ha egyszer Brauch urnák kellene ilyen szafaládét enni, — csak példa okáért mondjuk, mert Brauch urnák megkeresik a munkások a pecsenyére valót — akkor bízvást lemondana örökre a szafaládé- élvezetről, de becsukatná annak a boltját is, aki ilyen ronda kolbászt áruba mer bocsá­tani. Az ő boltjával azonban ez aligha fog megtörténni, mert a szafaládét — csak sze. gény emberek fogyasztják. — Ä Wright-testvérek pernyertesek. Abban, a pöifben, amelyet a Wright-test- vérek .több..röpülőgépgyár ellen a szaba­dalmi jog megsértése miatt indítottak, (er­ről a pörről éppen csütörtöki lapunkban irtunk) az elsőfokú biróság a Wright-lest- vérek javára döntött. A Clerring Curtiss Company-t és Curtiss-1 a biróság el­tiltotta a Wright-féle modellhez hasonló rendszerű röpülőgépek készítésétől és árusí­tásától. Amikor Paulhan, aki éppen útban volt a los-angelosi versenyröpülésre, a „Bre­tagne“ gőzösről a parira lépett, hivatalos iratot kézbesítettek neki, amelyben meg­tiltották neki, hogy Wright-szerkezetü rö- pölügéppel vegyen részt a versenyen. Ha a tilalmat áthágja, szigorú büntetés jár érte. A törvényszék Ítélete a los-angelosi versenyek lefolyásának útjába nagy akadá­lyokat gördít, mert a résztvevők nagy ré­sze Wright-tipusu aeroplannal akart föl- szállani. — Gyilkolt a gépkocsi. Budapesten a nap majdnem minden egyes órájára esik legalább egy elgázolás. Az egyik órában a villamos, a másik órában a gépkocsi gázol bele valakibe. Valamilyen elgázolásnak azonban muszáj tör­ténnie. Mintha csak előírás volna. Ez már szinte elengedhetetlen kelléke Budapest napi krónikájának. Szerdán délután is történt auto- mobil-elgázolás. A Népszinház-utca 40. számú háza előtt elütötte Mogyoróssy Gyula gép­kocsija Braun Adolf cipész 77 éves feleségét. A súlyosan megsebesült asszonyt a mentők a Rókus-kórházba vitték. Ha már a villamos embermészárlásai ellen nem tudnak vagy nem mernek semmit tenni, legalább az automobil-őrület ellen tegyenek valamit. A rendőrség azt hiszi, ha letartóztat­ják a soffőröket és megindítják ellenük a „vizsgálatot“, hogy akkor ezzel meg tudják akadályozni a szerencsétlenségeket. Pedig a rendőrségnek kellene legjobban tudnia, hogy az alkalmazottak nem a maguk szándékából, hanem rendszerint parancsra száguldanak vé­gig az utcákon eszeveszett sebeséggel. — A szegedi robbanás áldozata. Valentin Gusztáv gyógyszerész, a szegedi Barcsay-féle

Next

/
Thumbnails
Contents