Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
1910 január 7. NÉPSZAVA Egy kis derültség futott végig erre a társaságon. Lázár folytatta: — Hiszen csak természetes, hogy ha valakinek a fülébe folyton azt muzsikálják, hogy az önálló bank veszedelmes az országra, akkor az a valaki csak nem fogja az önálló bankot fölkínálni. Lukács vállalja azt, hogy a királyt igyekszik meggyőzni az önálló bank szükségességéről. Justh mondta ekkor: — Huzza Lukács az önálló bank nótáját, akkor mi szívesen fogunk neki kontrázni. Önálló bank nélkül azonban az egész erőlködése hiábavaló. Enélküi semmit sem adunk sem Lukácsnak, sem másnak. Ezután Jusíh föíelevenitette legutolsó audienciájának egyes mozzanatait és több Ízben hangsúlyozta, hogy akárhányszor volna is abban a helyzetben, amilyenben volt, nem tehetne másképp, mint ahogyan tett. Szó volt azután a fölirati bizottság működéséről és a föl iratnak a képviselőházhoz való beterjesztéséről. Nagy Dezső előadó a fölirati javaslatot már elkészítette, a jövő hét elején a fölirati bizottság is tárgyalni fogja és azután haladéktalanul benyújtják a kép viselőháznak. A párt a jövő héten tart értekezletet. Az indem nitás megadásának kérdését azonban előbb az intéző bizottság ülésén döntik el. A többi pártok. A Kossath-pártban csütörtök este a vezérek nélkül politizáltak az emberek. Sem Kossuth, sem Apponyi nem jártak fönn a pártkörben. Akik fönn voltak, azok újra elhatározták, hogy Lukácsnak nem adnak indemnitást, mert ők — minden egyébtől eltekintve — Lukács és Fejérváry vállalkozása között különbséget nem tudnak fölfedezni. Döntőnek tartják Tisza tegnap estj nyilatkozatait a Nemzeti Társaskör támogatása szempontjából és mindjárt meg is állapították, hogy Lukácsot csak azok fogják támogatni, akik a Justh-pártból Justh háta mögött hozzászoknék. Nagy örömmel fogadták egyébként Justh ma esti nyilatkozatait. Ebben a két páidnak egymáshoz való közeledését látják. Örömmel állapították meg azt is, hogy Lukácsot nem támogatja sem a Kaszinó, sem a középosztály, aminthogy darabont-vállalkozást nem is támogathatnak. Ezzel azután mára kidühöngték magukat. A néppárt állásfoglalásáról egy néppárti képviselő igy nyilatkozott : — Azt olvasom a lapokban, hogy az alkotmánypárt s a néppárt megszavazzák Lukácsnak az indemnitást. Ennek a hírnek a néppártra vonatkozó részét egy kissé korainak tartom. A pártértekezlet még nem szavazta meg és nem is fogja megszavazni. Keresse Lukács kormányzásának eszközeit Becsben, de ne a magyar parlamentben. A néppárt a liberális országveszedclem föltámasztásához nem nyújthat segédkezet. — Gyi te, gyi! — biztatta a rendő r legjobb rábeszélő képességével, mialatt a körül álló erős legények a kerekek küllőinek feküdtek, Pipelet asszony meg egy darab cukrot adott a lónak. A ló palái végigcsuszíak a kövezeten: a kocsit egy méterrel előbbre tolták közös erővel. Erre már a rendőr is megharagudott. — Gyi te, piszkos gebe, vén csontváz I A ló hajthatatlan maradt. — Gyi, mert megharagszom, — kiáltott a rend őre, miközben megragadta a gyeplőt s az ostorral megvagdosta a lovat: ez azonban nem mozdult. Megállj csak, a törvény nevében majd elbánok veled. Erre megfordította az ostornyelet s irgalmatlanul ütlegelte az állatot. Minden hiába volt. A közrend képviselőjének nem szabad kudarcot vallania hivatása teljesítése közben, amikor ostoba ellenszegüléssel kerül konfliktusba: a körüláliókat hívta segítségül. A vén kisasszony ernyője megmaradt nyelével püfölte a makacs állatot: Pipelet asszony söprünyéllel nógatta nem szelíden: akisbiva- lalnok rugdosta. Mások ököllel, bottal ütöt- jék. Koko végre belátta, hogy mégis csak több lesz útnak indulni. Pipelet asszonyt szomszédnője üdvözölte bátorságáért, amellyel közbelépett s bekisér- tette a vadálJatias kocsist. — Ugyan hagyja — felelte Pipelet asszony — ezekét a népeket inkább sajnálni lehet, mint elitélni: nincsen semmi műveltségük !. . Franciából: Seb. D. A horvátok. A horvát-szerb koalició végrehajtó bizottsága szombaton Zágrábban ülést tart a politikai helyzet megbeszélése végett. A horvát képviselők hétfőn Budapestre utaznak, hogy a képviselőház ülésén jelen legyenek, melyben az uj kormány be fog mutatkozni. Ameny- nyiben az egyes pártok részéről a kormány- nyilatkozattal szemben fölszólalások lennének, a horvátok is nyilatkozni fognak, amelyben a kormánnyal szemben elfoglalt álláspontjukat fogják kifejteni; Mint értesülünk, a horvát-szerb koalició tagjai el vannak tökélve, hogy minden kormánnyal szemben ellenzéki álláspontot foglalnak el, amely sérelmeiket nem orvosolja és mely nem intézkedik, hogy Horvátországban az országgyűlés mielőbb egybehivassék. Az indemnitás kérdésében a horvátok ez esetben az ellenzékkel fognak szavazni. SZEMLE. BELFÖLD Néphutitás áilampénzen. 16.547 elemi iskola volt Magyarországon 1908-ban. Ebből a számból 12.519 felekezeti. Négy iskola közül három felekezeti ebben az "országban. Négy iskola közül háromban nem a tanító parancsol, hanem a pap. Négy iskola közül három elsősorban valláserkölcsös butítást üz s csak másodsorban törődik a tanítással. Ebből az arányból azonban nem szabad azt következtetni, hogy a felekezetek talán többet adnak ki iskolára, mint az állam. Dehogy. Nyolc iskola közül hat felekezeti, — de nyolc egytanitós és osztatlan iskola közül hét felekezeti. A felekezeti iskolák háromnegyedrésze osztatlan, egytanitós, mig az állami iskoláknak csak a fele az. A felekezetek tehát, nem nagyon erőltetik meg magukat az iskolázás javítása érdekében. Minek is V Ahol nagy a baj, ott van segítőnek az állam. 125 ezer felekezeti iskola közül majd 8 ezret segélyez az állam. A felekezeteknek adott iskolai évi segélyek összege meghaladja az öt millió koronát! Iskolánként 500—550 korona segítséget kapnak a felekezetek az államtól; hogy a községek mennyi pénzt ajándékoznak igy nép- butitásra, azt nem mutatják ki. A feiekezeíek nem teljesítik tehát iskola- föntarló kötelezettségüket, amivel pedig az állami vagyon egy részének papi kézen léteiét próbálják igazolni. Áthárítják ezt a terhet is az államra, illetve az adózókra anélkül azonban, hogy az iskola föntartá- sának költségein kivid a vezetést is átengednék. Butitnak a más pénzén s amellett markukban tartják a haszonélvezetre nekik átengedett birtokokat is. A kapitalista állam profilszerzésének egyik módja a dohánymonopólium, amelynek révén kizsákmányolja 1. a dohánygyári munkásokat, 2. a kis dohánytermelőket, 3. a fogyasztókat. Nehány 190S-ra és 1891—95. évekre vonatkozó adata a dohánymonopóiiumnak fogalmat ad a kizsákmányolás mekkoraságáról. 1908-ban 86 millió, tizenöt évvel előbb 60 millió volt a dohánymonopólium tiszta haszna. Mig 1908-ban 21 millió cigarettát és 589 ezer szivart gyártottak és 231 métermázsa dohányt készítettek ki, addig másfél évtizeddel előbb csak 637 (alig több negyedannyinál) cigarettát, 466 ezer (egy negyeddel kevesebb) szivart gyártottak és ugyanannyi dohányt készítettek ki. A dohánygyártás munkája tehát alaposan megnőtt, mig az akkor 16 ezernyi munkástömeg csak 4 ezer fővel szaporodott. A munkások sorsa: fokozottabb munka, ugyanannyi bér. A munkásokon kívül fosztogatják a fogyasztót is. Akkor 4 58 koronával adózott fejenkint ' az ország minden lakosa a dohánymono- i póliumnak s ebből 338 korona volt a tiszta haszon. Most 6 23 korona fejenkint az adó és 4 09 korona a haszon. A dohánymonopólium- kicsikarta fogyasztási adó tehát évi 61 fillérrel nőtt. A monopólium 86 milliós profitjának eredete tehát: a dohánygyári proletárok nyomora, munkája s a fogyasztók megsarcolása. Politizáló irodalom. Ha a hivatalos magyar irodalom politizál» akkor vagy a hivatalos politika vagy a hivatalos irodalom szokott bajban lenni. Mostanság pedig mindakettő bajban van s igy éppen nem meglepő, hogy elaggult vagy félig agg fő-irodalmárok nem tudnak irodalmi kérdéseket politika nélkül tárgyalni. Rákosi Jenő kritikai cikkeiben már nemcsak vadmagyar, hanem egyenesen koalíciós napipolitikát szokott csinálni s a magukat irodalmi fórumoknak kinevezett társaságok már nemcsak tagjaik jó részének teljes írói tehetetlenségével, hanem reakciós politizálással is igyekeznek távoltartani maguktól azt az uj irodalmat, amely — bármi legyen is a témája — elsősorban irodalom akar lenni, nem pedig politikus stréberek létrája vagy a dzsentrinek hízelgő jól 1 eborra valózott udvari költészete a magyar sovinizmusnak. Az a" társaság, amely profanizálja az „Egy gondolat bánt engemet. .költőjét, amaly Petőfi nevének kincsesbányáját kiaknázni óhajtó részvénytársasággá vedlett — nagygyűlést tartott. Ezen a nagygyűlésen történt néhány szomorú esemény: Molnár Ferenc székfoglalót tartott s ezzel köztudomásra adta, hogy nem derogál neki szolidaritást vállalni a petőfiistákkal; aztán Szávay Gyula olvasott föl Mikszáth Kálmán tiszteletére egy klapanciát valami ezüst-gilisztákról, ami viszont annak a bizonysága, hogy nálunk még mindig szabad eddig-és-ne-tovább-kö!té- szetként beadni a publikumnak hivatalos helyről a Hazaffy Veray-féle poézist; végül és az időrendben legelőször — Herczeg Ferenc is mondott egy politikai tósztot, amelyet elnöki megnyitónak neveztek el. Miután örömmel konstatálta, hogy a magyar irodalom külföldi exportja föllendült, ezt mondta: Föltűnő és gyakran ismertetett jelenség, mely legújabb irodalmi mozgalmunkban szerepet visz, az egyéniség zendülése a közelien. Mig a régi Magyarországon a legeredetibb költői tehetség is ebben kereste büszkeségét és abban lelte erejét, hogy együtt érezzen a történelmi nemzettel, addig az uj Magyarország költői közül némelyek szándékosan keresik az utakat, amelyek elválasztják őket a nemzettől. Midőn a sejt önállósítja magát az egész organizmus rovására, midőn a rész föllázad az egész ellen: ez a dekadencia íélreismerheíetlen jele. A „történelmi nemzet“, szóval az ezerholdas oligarchia, a dzsentri, a maradiság, a magyar mocsár fogalma Herczeg szájában egyszerűen „köz“, amely ellen lázadni még versben is tilos, amelynek udvarolni kell, különben lenézni való dekadens lesz a vakmerő, igaz, hogy a dzsentri ügyes udvari Írójának lenni — és ezt Herczeg igen jól tudhatja — kitűnő üzlet, biztos karrier. Ezen a réven még abba a parlamentbe is bejuthat az ember, amelyet Herczeg mostani beszéde oly szigorúan elitéit („ez a parlamentarizmus az egyéni és párt-önzés állandó pretoriánus- lázadása a nemzet ellen“), de az érvényesülésnek ezt a módját talán azért még Herczeg sem tartja az irodalom iránt való lelkesedés olyan Petőfi-szerü megnyilatkozásának, amelyet az ő nevét viselő társaságban szabad lenne propagálni. HÍREK. A szent makulatúra. Krakóban egy szatócsasszony egy csomó ma- kulatura-papirost veit, amibe a nála vásárolt árukat csomagolta. Ebben ugyan nincsen semmi különös, mert a szatócsoknak általában szokásuk, hogy áruikat becsomagolják. Az ehhez szükséges papirost pedig megveszik valahol. A különös ebben az ügyben az, hogy a krakói szatócsasszonyt egy heti, egy napos böjttel szigorított elzárásra ítélték vallásháboritás mialt. Az volt ugyanis a szerencsétlensége, hogy a papiros, amit megvett és elhasznált, egy jezsaita-ujság volt, amelynek boritékát szentkép díszítette. A városi i gyepmester vásárolt nála valamit. Szegény asz-
