Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Bajza József emlékezete. 81 másikat táplálva és izmosítva. A költészet nemzeti múltúnk fényes emlékeivel lelkesítő a közhangulatot, nyelvújítóink a nemzetiség legerősebb biztosítékát, a sokáig parlagon hevert nemzeti j nyelvet mívelték és tették alkalmassá az új eszmék kifejezésére, s egyszersmind fogékonyságot ébresztettek a szellemekben az újítás eszméi iránt. A külföldi haladottabb irodalmak eszméinek termékenyítő befolyása alatt pedig komoly kritikai irány indult meg, mely elveket és irá- j nyokat fejtegetve és tisztázva, a múlt hagyományaival szemben elfogulatlan ítéletet gyakorolva, a politikai téren ép oly jelentőségre emelkedett, mint irodalmi életünkben. E térre esik Bajza József működésének legfontosabb része. A mily rettenthetlen bírálója és ostorozója támadt Széchenyi Istvánban közviszonyainknak, oly szigorú és hajthatatlan Ítélő bírája lett irodalmunk jelenségeinek Bajza József. Mint a nyári heves zivatar, oly tisztítólag hatott e két férfi föllépése politikai és irodalmi életünk fülledt légkörére. Voltak ugyan már Bajza előtt is kritikusaink, de nem volt kritikánk. Kölcsey Ferencz már jóval előbb hangoztatta a komoly mübirálat szükségét, kimondta, hogy «ha recenseáltatni nem akarunk, soha sem megyünk előbb». Csokonairól, Kis Jánosról, Berzsenyiről írt dolgozataiban mélyreható eszthétikai felfogásának, l éles Ítélő erejének és erkölcsi bátorságának adta tanujeleit. De a nemzet két legkedve'tebb költő- jéről mondott őszinte bírálatával maga ellen zúdította az ily hanghoz nem szokott közönséget, s a népszerűtlenség, melyet kritikai föllépésével magára vont, elnémította ítélő szavát. Kazinczy dicséretei, jóakaratéi kegyes buzdításai sokkal inkább elkényeztették íróinkat, semhogy ezek % szigorúbb bírálatot jó lélekkel fogadták volna. Azután meg hamar készen állottak egy váddal: hazafiatlanságot láttak abban, hogy a kritikus oly Írókat gáncsoljon, kik hazafias buzgalomból, a nemzeti nyelv iránt érzett lelkesedésből vették az irói tollat kezökbe. Ily körülmények közt nem csodálhatjuk, hogy Kölcsey föllépése visszahatást szült a közönségnél s az íróknál egyaránt. De az eszme magva el volt vetve, s csakhamar sarjadásnak is indult. íróink több figyelmet kezdenek a költői műfajok elméletére fordítani, egyesek többé-kevésbbé gyakorlati irányú fejtegetésekkel igyekeznek a költői tevékenységre fejlesztőleg hatni, olykor irodalmi és nyelvészeti viták is támadnak. De mindez még csak iránytalan tapogatózás. Végre azonban feltűnik az a férfiú, ki Kölcsey örökébe lépett. Ez Bajza József volt, ki 1828-ban adta ki széptudományi tanulmányainak első gyümölcsét, «Az epigramma theoriájá»-ról szóló dolgozatát a «Tudományos Gyűjtemény»-ben. Nem ez volt első bekopogtatása az irodalomba, mert 1822 óta számos lírai költeménye jelent meg Kisfaludy Károly «Aurorá»-jában, ez időszak főközlönyében. Nagyobb figyelmet azonban csak említett eszthétikai dolgozatával keltett, melyben később kifejlődött irói egyéniségének több vonása megtalálható már, így az egész munkásságát jellemző gyakorlati irány, a mennyiben azt a műfajt választá szóptani és kritikai tárgyalásra, melyet a korabeli írók túlságos előszeretettel műveltek, s kifejezésre jut benne működésének másik fővonása, a tekintély elleni küzdelem is. Ez a dolgozat vitába keverte Szentmiklóssy Alajossal, s Bajza válasza a megtámadásra már érezteti a később oly félelmessé vált polemikust. Erkölcsi bátorsága és vitázó ereje valóban meglepők. Kíméletlenül bánik ellenfelével, de érezzük, hogy nem személyeskedésből, hanem igaz meggyőződéstől és az ügy szeretetétől vezetve. S ilyen férfiúra volt szükség, hogy rendszeres kritikánk szülessen. Kölcseyben is megvolt az ítélet egyenes kimondásához szükséges erkölcsi bátorság, de hiányzott egyéniségéből az a harcz- kedv és mozgékonyság, mely Bajzát oly kíméletlen és fáradhatatlan ellenféllé tette. Az eszthétikai felfogás mélységére és eredetiségére nézve mögötte áll Kölcsey filozófiai szellemének, de hirlapirói temperamentuma alkalmasabbá tette a kritikai pályára. Irodalmunk fejlődésében 1825 után messze kiható fordulat állott, be. A felpezsdült politikai élet tág tevékenységi kört nyitott azon erőknek, melyek eddig az irodalom terén szolgálták a nemzetiség ügyét. A megelőző időszakban az Íróságot hazafias feladatnak tekintették, s íróink nagy részének nem a hivatás érzete, hanem a hazafias szándék adott ösztönt az irodalmi munkásságra. Különösen Kazinczy, ki minden úton- módon irodalmat akart teremteni, buzdította a fiatal Írókat, ha nem volt is tehetségük. Ez irodalmunk kezdetleges állapotában jogosult eljárás volt, de most, midőn már létezett magyar irodalom, s a nemzetiség ügyét szivükön viselők erejűket jobban érvényesíthették a közélet terén, nem volt többé czélja a tehetségtelen Írók buzdításának. Ezek ellen tehát tisztán irodalmi szempontok szerint ítélő, szigorú kritikának kel11 Képes folyóirat. I.
