Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
80 Bajza emlékezete. BAJZA EMLÉKEZETE. A magyar írók és művészek társasága ez idén igen méltánylandó kezdeménynyel lépett föl. Estélyeket, melyeken találkozott a fővárosi irodalmi és művészi világ, már azelőtt is rendezett s ezek között olyanokat is, melyeknek az ott fölolvasott vagy elszavalt művek, az előadott zene- és énekdarabok megadták az irói és művészi jelleget. Ez idén azonban olyan estélyeknek nyitotta meg sorát, melyek valódi irodalmi emlék-ünnepeknek mondhatók, a mennyiben czéljuk az irodalom vagy művészet terén kimagasló egy-egy jelesünk emlékezetét föleleveníteni. Az e hó 11 -én tartott ilynemű első estély Bajza József, a j eles magyar kritikus, költő és történetin emlékezetének volt szentelve. — Beöthy Zsolt nyitotta meg az elhunytnak irodalmi munkásságáról tartott alapos és vonzó szabad előadással, leginkább kritikai működését fejtegetvén, mely téren Bajza irodalmunk legkivá- lóbbjai közé tartozott, sőt mondhatni úttörő vala. Beöthy után, a mi nem kevéssé emelte az estély különös érdekét, az elhunyt jelesnek iró leánya, Beniczky-Bajza Lenke emlékezett meg elhunyt atyjáról, s arról a benyomásról, melyet a szigorú kritikus az akkor még gyermekleánykának azon elhatározására gyakorolt, hogy írónő legyen. Ez alkalmat kívánjuk felhasználni arra, hogy apáról és leányáról egyszerre szóljunk e lapokban : az apáról inkább abból a szempontból, melyből őt Beöthy Zsolt is méltányolta, kinek előadása nyomán egyik komoly törekvésű tanítványa, Kelemen Béla irta meg az alább közölt irodalmi jellemrajzot; a leányról úgy, mint egyik legkiválóbb s mindenesetre legtevékenyebb magyar írónőről, ki nem csupán az irói hajlamot, hanem egyúttal a finomult ízlést is örökölte atyjától. * A kimagasló alakokban és nagy emlékekben oly gazdag kor, melynek Bajza József fia volt, még nem azé a történeti múlté,melynek «fényes napjaira sóhajtva néz vissza a magyar». Ezt a kort még eleven, meleg érdekek kapcsolják a jelenhez, s politikai életünk és közműveltségünk minden terén meglátjuk a mély nyomokat, melyeket e kor lázas munkássága visszahagyott. Nemzeti életünknek egész körére kiterjedő nagy átalakulásnak, valódi újjászületésnek kora volt e^;, melynek törekvései és eredményei állami és műveltségi fejlődésünknek legíontosb tényezőivé lettek. A tespedés és fásultság álomkórságából felébredező nemzet az 1825-iki országgyűlésen látta legelőször pirkadni az új korszak hajnalát. Ez az országgyűlés nyitotta meg a nagy reform-korszakot, mely rohamos erélylyel törekedett elmaradt nemzetünket a nyugoti művelődés színvonalára emelni. A mint előbb úttörője és előkészítője, úgy ezután is folytonos élesztője és táplálója volt az átalakulás nagy mozgalmának az irodalom, mely mindvégig szoros kapcsolatban maradt a kor politikai törekvéseivel. Irodalmi és politikai életünk állandó kölcsönhatásban fejlődött, egyik a BAJZA JÓZSEF. — Barabás Miklós rajza.
