Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
m SZAVALMÁNYOK. Bányában. Ezer ölre vagyok ide lenn a Föld ölében, Hol az ősi örök éj tanyázik Yad sötéten. A kis lámpa reszkető sugara Félve néz a zordon éjszakára, Mint a sasra a galamb. Ezer ölre a virágoktól s a Napvilágtól, Ezer ölre! tán már a pokol sincs Innen távol. Vagy már benn is vagyok a pokolban? Benne, mert a sátán háza ott van, A hol az arany terem. Bányaszellem, sátán, kincs királya, Mit adsz értem? Mennyit adsz, ha szivemet te néked Elígérem. Alkudjunk meg, jöszte bányaszellem, Most ez egyszer volt lejőni kedvem, Vagy látsz többé vagy soha. Vártam vártam, és hiában, mert a Kincs királya Benn maradt a sziklák tömegében, Ki nem álla. S mért nem állt ki? miért nem jelent meg? Csak azért mert tudta hogy enyelgek Hogy szivem nem eladó. Nem, szivem nem eladó, e szivnek Nincsen ára, Nem megy az be a hatalmasoknak Kincstárába . . . Széjjel osztom én a szegénységnek Kik kunyhóban és útfélen élnek Köztük ingyen osztom szét. PETŐFI S.
