Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
704 202 lap. — Az alakja körülbelül hasonlit ahhoz, melyben a nagytehetségü szerző regényei vannak kiadva. — Tartalom : A molnár leány. — Egy tót leány az alföldén. — Téli vásár. — Leginkább a népélet festésével foglalkoznak. HÁZI GAZDASÁG. Aliiiasüteiiiény. Eszaknémetországban általánosan kedvelt sütemény, mit karácsonkor majdnem minden háznál fel lehet találni. Alkatrészei l'/2 font liszt, 3—4 tojás, */a font vaj, néhány kanálnyi rózsavíz, 2 pohár édes tej, fűszerek, (czit- romhéj, paradicsmag, fahéj,) továbbá czukor, és egy-két kanálnyi élesztő. A tojások habbá veretvén, a liszt, fűszer, és melegített tej közéjük ke- vertetnek; az élesztő legutoljára. A tészta aztán meleg helyre tétetvén, nyugton hagyatik. Kis idő múlva almanagyságudarabokban szintén ily nagyságú mélyedésekkel ellátott pléhlábasba helyzendő, s almapéppel leöntetvén, ez a süteményt mindenütt körülfolyja, s annak egészen almaalakot adva, vele együtt megsül. Jelen számunk mellett küldjük szét leg- jelesb tragikai szinmüvésznőnk Jókai né (Laborfalvi Róza) aczélmetszetü arczképét, mint a jelen évre ígért négy rendkívüli mümelléklet harmadikét. Midőn pedig honi nevezetességeink arczképcsarnokába illesztjük őt, szükségesnek véljük megjelölni ama lényeges különbséget, mi a magyar színész személyzet első és újabb nemzedéke között van. Az első nemzedék;, melyet kezdő, vagy alapitó melléknévvel jelölhetünk, azon nagy érdemmel áll a jelenlegi fölött, hogy míg a jelenlegi leg- fölebb művész lehet, a régi ezenkívül a szinmüvé- szetnek bizonyos modern mértékű értelemben, martirkodó, apostolkodó megalapítója volt, küzdve a még alig képződő közönség hideg szenvtelen- sége, bántó előítéletei, elkeseritő megvetése, s e szerint erkölcsi és anyagi értelembeni hálátlanságával. És ez első nemzedék,daczára a kezdeményezés akadályainak, több művészi egyéniséggel birt a jelenleginél, legalább — complet művészi koszorú volt, melyben a lényeges szerepszakmák egyként remekül voltak betöltve, mig fájdalom! mai személyzetünk már hézagos — midőn a kidőlt öt-hat sarkoszlop után eddig csak három méltó utód merült föl — (Tóth J. Szigeti, Szerdahelyi). Fán- csi és László helye van csupán egészen betöltve, s ki nem tudja, hogy Lendvai, Lendvainé, Szent- péteri, Megyeri, Kovácsné — nincsenek pótolva?! Tehát a mi Thaliánk apostol-tagjai, annyival voltak nagyobb művészek is a jelenlegieknél, a menynyivel kevesebb jutalomban részesültek a nemzet részéről, s a jelenlegiek annyival kisebbek, hiányosabbak, a mennyiben a végre hálátlansága öntudatára ébredt nemzet, most érdemeiken felül is jutalmazza őket, kétségkívül a szülők iránti hidegség bűnét a gyermek felkarolásában akarván jóvá tenni. Talán e túlságos tömjénezésben találhatjuk egyik okát ama megállapodásnak, sőt, bizton mondhatni visszaesésnek szinmüvészetünk- ben, mely szinügyünk jövendője iránt méltó aggodalommal tölt el. Ha a magyar közönség értelmesen, igazságos mértékben akarja elismerése anyagi és erkölcsi jutalmaival elhalmozni szinházunk tagjait, akkor forduljon e valóban érdemes veteránok felé, kiknek honfiúi s honleányi érdemök van, kiknek a nemzet adósa maradt, mig ellenkezőleg az újabb színész-nemzedék a nemzetnek adós azzal hogy a nagy várakozásokat beteljesítse, az előlegezett kitüntetéseket megérdemelje. Nem elérni, de a haladás törvényénél fogva felülmúlni kellene az elődöket, s ők még nehánya kivételével, elérni sem igyekeznek, hanem elkábitva a föltétien s két- ségkivül nem a szinmüvészi közvetlen hatásból, de egyéb valami okból eredő pazar tömjénfüst által, elbizakodva, mibe sem veszik a jóakaratu s helyes kritikát, mely alól pedig csak a korszak s uj genre- alkotó lángész emancipálhatja magát. De talán elég is ezúttal ennyi a különbség meghatározására, mi első jeleseink s reménydús (?)ujonczaink között van. íme, e kegyeletérdemlő jelesek egyike Jóka iné, ki még ma is , hála az iránta oly pazar s oly állandón kedvező természetnek, művészete tetőpontján áll, s lelke hevével, szelleme erélyével, nemes alkata s kifejezésdús vonásaival, még most is mindig elragad, s ki szintén, vagy tán legtöbb joggal mondhatná el, hogy a Rajna mellékén mennyivel fényesebb pályát futhatott volna, de nem mondja, s nem panaszkodik sorsa ellen.... Jókainé t- Laborfalvi Róza, az I. T. szerint — székely eredetű — Háromszékből. Atyja, L. Renke József, miskolczi tanár volt, a maga idejében tudományos férfiú, ki a már gyermekségében sok hajlamot mutató leányát maga hozta fel 1835-ben a budai színházhoz, honnan a pesti nemzeti szinháznak, 1837- ben megnyitásakor, rendes és csak hamar else rendű tagja lett. Művésznői egyénisége sokka ismertebb az egész haza előtt, semhogy annal bár futólagos ecsetelésére e helyen szükség volna Lapunk 42-ik számában a képtalány megfejtői nek névsorában Takács Benjam. helyett: Takács Lak Vilma urhölgy olvasandó. GALAMBPOSTA. Eger T. J. Ez évben levelezői t. példányokkal mi nem rendelkezhetünk. Nagyvárad. Sz. M. A lipcsei diszkötésekből legköz' lebb küldeni fogunk egy példányt, amint megérkeztek. Benczencz. L. K. Eljárásunk eredményéről röv időn magánylevélben. Felelős szerkesztő : Vajda János. — Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. Pest, 1858. — Nyomatott Länderer és Heckenastnál (egyetem-utcza 4-dik szám alatt).
