Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
VIDÉKI LEVELEK Eger, október végén, 1858. Mint múltkor előadám : nyári szórakozási helyünk egyedül az érseki kert volt, hol egybegyülve elüzheténk néhány unalom-perczenetet. De erre is már mint eltűnt jóságra emlékezhetünk vissza, mert a sárga szakállu ősz bejöttével ma léptettünk ki e helyről, hová sokakat — merem hinni — elég kellemes emlékek kötnek. E kiléptetést ő őszsége mellett elősegité Bunkó Feri zenebandájának, tudja Isten hová lett, elutazása is; -— ha ezen eset közbe nem jön, tán még jelenben is — pedig meglehetős üde időszak jár fejünk felett — eljárnánk azon helyre, hol a sétautak már begyepesedének. — Ezek daczára, meg nem fogható, miért költözik Bunkó egy boldogabb táj felé, oly észrevétlenül; — mert el- menete — dicséretére legyen mondva — oly halkan történék, hogy bennünket nem zavarva, egyedül a kapufélfától vehetett búcsút. Tartott az igaz! a casinó étteremében egy este valami „vég reunio“-félének mondhatót; — de ez legkevésbbé sem vívhat ki igazságot részére, mert a bezáró búcsú-produktió mindég ott tartandó, hol az elkezdés volt, — már ez törvénynyé vált elv; — hacsak eleve értesités nem adatik az ellenkezőről. — A kasinó étteremében véghez vittet pedig annál inkább nem lehet bármi előadásnak tartani, mert először : ott minden este volt zene, s így az meg nem különböztethetik a többitől;—másodszor : ha már megtörténendő vala az értesítő jelentés kifüggesztendő lett volna, mi azonban teljesen hiányzók. — Felesleges, nem is szándokom fejtegetni azon kötelmek számnélküliségét, melylyel a vádlott fél az egriek iránt tartozott volna, egyedül jó akaratulag figyelmeztetjük, hogy — úgy a közönség igényét, mint saját érdekét szem előtt tartva — jövőkor ilynemű meglepetések elő varázslásától óvakodjék. — Sajnálva tettem a többség nevében e felszólalást; — azonban hol a baj gyökeressé átfajulni kezd, ott a sietve alkalmazott mentő ir legczélirá- nyosb. A kertbeni összejövetelek mágnessé hiányoz- tával senkisem tekintett többé ezen hely felé, — nehányat kivéve,-ki tamáskodva a teljes valóban, a történt tény felett kételkedék, — kiki ismét tűzhelye köréhez szoritkozék; mig múlt hó végével a szüretek nem sokárai megindulása egy kis életjelt adott a vigalom óhajtóiban. — Beköszöntött végre a sokak által annyira óhajtott szüreti korszak, s lön vigalomnak határtalansága. Daczára azon leverő valónak, hogy a közel múlt tél, tavasz, nyár által a birtokosoknak nyújtott kecsegtető reményeket, a fáradalom gyümölcsét adni kötelezett ősz semmivé tette, —a vigadalomnak s az ő örömeinek elmaradni egyátaljában nem lehetett. — Vigadtunk tehát, szólt a zene, habár Bunkó Feri húzta is — ki mellesleg szólva, egyre távol tanyázott — s ugyancsak eljártuk azt, a vég nélküli lelkesítő magyar tánczot: csárdást. — A szüreti zenehangok elhangozának, — elmúlt ez is. jó és rósz emlékével, mint minden más e földön! — Nehéz hallgatagig nyomult, szellemi s társas életünkre; s egyedül azon szép remény biztat, mikép Ujfalusi szi- nésztársulata nem sokára megérkezendik. — Rég pengetett hír már ez is, s valósulásához nagy nehezen közeledik : — tán előérzet súgja e társulat igazgatója szellemének, hogy mi egyedül a valódi művészetet méltatjuk kivételkép pártolásra. — De igaz! felesleges ez alkalommal hosszas — untató — bölcseletbe ereszkednem a történendő dolog felett — elég idő lesz majd akkor, ha történt dolog válik belőle!! Tehát arról majd akkor! — Leverőleg hatott továbbá érdemekben megőszült , Heves megye főorvosa, Keszlerffy Józsefnek folyó hó 7-én 81 éves korában egy jobb életre történt átszende- rülése. Halálát számos rokonain s barátain kivül mindenki fájlalta. Béke hamvaira. — Lisznyay Kálmán körünkben mulat, s segíti kevesbiteni az unalmi perczeket. Aladáry. Nagyvárad, október 19. 1858. Szabó József 8zinigazgató távoztával a szokott egyhangúság ütött tanyát városunkban, melyet jól szervezett társulata, hosszasabb ideig fel-felelevenitett, s látogatott előadásai meggyőzhették városunkat arról, hogy itt, hol társasélet hiányában egyéb mulató helyeket is nélkülöznünk kell, egy állandó szinház létesítése, nem csak kivánatos, de valóban szükségessé is vált; melynek közelebb melegen felkarolt eszméje azonban fájdalom! újra feledésbe ment. Kaszinónk nem a legvirágzóbb létnek örvend, s irodalmi pártolásban még a kisebb Arad általié felül- mulatánk, mely mai időszaki lappal bir, még mi maradunk a régiek s olvassuk szorgalmasan a „N.-Yárad-Debreczeni Értesítőt“. — Én ugyan azt hiszem, hogy városunk is fenntartana egy heti lapot, ha annak megindítására vállalkozó — például L..a G. — találkoznék, ki ez eszmét a „Hölgyfutárban“ már a múlt évben felemlité. — — De térjünk a valóra. Havi, kolozsvári dal
