Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

«>

Budapest, október 21.

Hulló levelek közt erőtlenül csillan meg az őszi napsugár. Verőfény az is, megvilágítja az'elszáradt, megfakult leveleket, verőfény, amely csali arra jó, hogy neliéz szívvel, sóhajtva gondoljunk vissza a nyárra.

Ma tért meg a szent magyar földbe Bartha Miklós, abba a magyar földbe, amelynek minden rögéhez rajongó szeretet, lángoló szenvedély kötötte.

Ravatala mellett ott állott az egész politikai világ, az egész nemzet s szivével osztozott a gyászban az ország minden hü fia.

Szomorú, gyászos menet kisérte ki aláng- szavu, lánglelkü, aranytollii irót utolsó útjára, s amerre a menet elhaladt, megnyíltak a főváros bérpalotáinak ablakai, s egy utolsó pillantással, egy szívből fakadt sóhajtással búcsúztak el Bartha Miklóstól, akinek földi alakja ■ immár végképpen eltűnt kortársai szemei elől.

De csak fökli alakja tűnt el. Ami benne nemes tartalom volt. lelkének genieje, szellemének intelligencziája, eszméi, nem szállnak sirb'a. Az ő művészete megihlette a magyar írókat, az ő stilbeli ereje irányt mutatott, az ő lángoló hazaszeretete meggyőzött, s ha tetemére lágyan borul is a magyarföld, lelke tovább él, példája követőket toboroz, s a magyar nyelvkincs, amelyet ő oly nagy mértékben megszaporitott, tovább kamatoz.

Csak nekünk, akik elveszítettük benne azt, aki szivünkhöz olyan közel állott, csak nekünk kegyetlenül gvötrelmés ez az elszakadás, csak mi veszítjük el őt, akik személyét is szerettük. A magyar kultúrának ő és az ő működése nyereség volt, a magyar nemzeti eszmének ő volt egyik hatalmas meg- szilárditója.

A kultúra számára nem veszett el, mert amit munkálkodott, kulturmunka volt, müveiben tovább él, eszméi tovább fejlődnek, az általa hintett mag virágba szökik s bármilyen könnyen, bármilyen gyorsan is feled érdemet a világ, az ő sírját virág fogja díszíteni.

A behantolt sir fölött veszünk búcsút még egyszer tőle, akit oly korán, olyan kegyetlenül hirtelen ragadott cl tőlünk a végzet. Pihen már, rászolgált harczok harczával, emésztő munkával, legyen pihenése csöndes, nyugovása szelíd s álmai keljenek életre sírja fölött.

Nem égett, üszkösödött lassan, lobogó lánggal, szikrázó fényességgel, tüzelő hőben égett el, gyorsan, kápráztatóan a szemünk előtt, mint ahogy csak a magasban született meteoritok égnek el.

A magyar föld szent ölében fölleli a pihenést, hisz olyan szép álmok születnek ebből, a földből, amely délibábot ringat, ac-zélos buzakalászt érlel s Bartha Miklósokat szül.

Hull a könyünk utánad s szivünk sajgása éretted nem szűnik meg soha. Boruljon reád a magyar ég s legyen néked könnyű ez a magyar föld, amely ápol s eltakar.

A ravatalnál.

Ma délelőtt valóságos zarándoklás volt Bartha Miklós ravatalához. Az elhunyt barátai, tisztelői és ismerősei nagy számban látogatták a ravatalos szobát, hogy végbucsut vegyenek a nagy halottól s mély részvétüknek adjanak kifejezést a gyászbaborult őzMAGYAROKSZÁG Budapest, 1905. vasárnap, október 22i

vegynél és családjánál. Rengeteg koszorút hoztak ma is úgy egyesek, mint testületek nevében, hogy lerójják a kegyelet és hála adóját.

Tömérdek a virágkoszoru, a sok babértól és virágtól a ravatalos teremben alig lehet megmozdulni. A ravatal a lakásnak a Deák Ferencz-utezára néző szobájában van felállítva. Fekete szőnyeggel lebontott emelvényen van a katafalk. A barna érez- koporsón van az elhunyt feleségének fehér szegfükoszoruja, lábánál pedig a függetlenségi párt koszorúja. A szoba részben köröskörül feketével van bevonva és a tetőről lelógó csillár ragyogóan világítja meg a katafalkot és a köröskörül elhelyezett pálmákat, délszaki növényeket, koszorúkat. Ma délelőtt annyi koszorút hoztak már Bartha ravatalához, hogy sokat a tágas előszobában kellett elhelyezni.

Délben megtették az előkészületeket a temetésre, ráborították a halottra a szemfedőt és leszögezték a koporsót.

A temetés.

A Deák Ferencz-utczában teljesen megakadt a közlekedés, mert a halottasház egész tájékát a végtisztességre összegyűlt gyászoló közönség ezrei lepték el. A gyászház udvara, lépesőházaés folyosói zsúfolásig megtoltok az előkelő gyászoló gyülekezettel. Benn a komor gyászpompáju ravatalos teremben Bartha Miklós immár örökre lezárt koporsója körül a képviselőház 8 diszrubás szolgája állt halotti őrséget.

r. , (.4 jelen voltak.)

Az óriási és előkelő sokaságban, amely eljött Bartha Miklós ravatalához, hogy lelke gyászával kisérje el utolsó útjára, jelen voltak: Darányi Ignácz, Rákosi Jenő főrendiházi tag1, Mansdorf Géza báró, Faihwicini Ede őrgróf, Búm József mexikói követ, Timon Ákos, Földes Béla egyetemi tanárok, Győrfíy Samu báró, Dessewfiy Arisztid, Zichy Rndolf : gróf, Förster Aurél, Reviczky Ádám, Epődy. Bója, Lendl Adolf, Szterényi József államtitkár. A főváros részéről Ál- mády Géza tanácsos, továbbá Fazekas Ágost vármegyei főjegyző. Grúz Albert nyugalmazott államtitkár. Bolgár Ferenez alelnök vezetésével a képviselőház nagy küldöttsége. Ott voltak Apponyi Albert gróf, Zichy Jenő gróf, Zichy Aladár gróf, Zichy Miklós gróf, Zichy Vladimir gróf, Ugrón Gábor, Kaas Ivor báró, Wlassies Gyula, Lázár Pál, Madarász József, Hentaller Lajos, Ballagi Aladár, Horváth József, Benedek János, Zlinszky István, Thaly L,, Markos Gyula, Pogány Lajos, Kacskovies Géza, Günther Antal, Gulner Gyula, Horthy Béla, Horváth Gyula, Burgyán Aladár, Baross János, Hoitsy Pál,. Sümegi .Vilmos' Eitner ’ Zsigmond, Gaál Sándor, Héderváry Lehel, Papp Zoltán, Lovászy Márton dr., Visontai Soma, Dömötör Mihály, Steiner Ferenez, Csizmazia Ferenez, Endrey Gyula, Szúnyog Mihály, Szatmári Mór, Tóth János, Huszka Jenő, Várady Károly, Szilágyi Gyula, Búza.Barna, Darányi Ignácz, idősb Bánó József, Fa- lusy Árpád, Asbóth Jenő, Ugrón János, Jeszenszky Ferenez, Farkasházy Zsigmond, Rákosi Viktor, Darányi Ferenez, Leiíner Adolf dr., Zboray Miklós, Molnár Jenő dr., stb.

Küldöttségileg képviseltették magukat: az I. kerületi függetlenségi párt Hegedűs János dr. vezetése alatt, az V. kerületi függetlenségi párt Lázár Nándor dl’., a VII. kerületi Földiák Gyula, a VIII. kerületi Kacziány Géza és Simko József, a IX— X. kerületi Mtnkc Béla és. végül az Újpesti Függetlenségi Kör Ugró Gyula dr. vezetése alatt.

A „Magyarország“ szerkesztőségének.és kiadó- hivatalának tagjai, testületileg jelentek , meg, Holló Lajos vezetése alatt.

(A gyászszertartás.)

Pontban 8 órakor kezdődött meg a gyász- szertartás. A megtört özvegy Kossuth Ferenez karján lépett a terembe és ravatal közvetlenközeiében, a családon kiviil Kossuth Ferenez, Apponyi Albert gróf és Holló Lajos állottak.

Hajpál Benő református lelkész a ravatal lábához állva a következő magasszárnyalásu beszédet mondta :

A férfiú, akinek koporsója mellett állunk, gyakorta volt nehéz tusában, sok dicsőséget szerzett magának, sokakat vitt foglyul az igazság lábaihoz, diadalt aratott az eszmének, amelynek erős fegyverekkel felvértezett bajnoka volt. A nehéz küzdelmekben §ok sebet adott s kapott egyaránt s az utolsó fájdalmas viaskodásban a félelmek királya hirtelen csapással ragadta ki kezéből a küzdés eszközeit s kérlelhetetlenül egy lépésben szabta meg az életnek és halálnak közét.

Ismertétek e határához ért életet, láttátok folyását, tudjátok, hogy e megpihent harezos a világnak legdicsőségesebb, legíélelmesebb és leghatalmasabb fegyverét, a tollat forgatta, amelylyel, mint a késsel, ölni és kenyeret szelni egyaránt lehet, — s forgatta mint fegyvert s mint áldást. Lutherről mondják, hogy a lélek mélységeinek kérdéseibe elmerülve s a lázas munkától elgyötörve, a lelke látásaiban megjelent sátánhoz az 6 munkásságának eszközét vágta . . . s a tudatlanság, a szolgaság, a zsarnokság ördögének ma is legnagyobb ellensége s támadásai ellen legfőbb védelmező a bölcsességnek, a szabadságnak, a jognak tentája, az élő, vagy Írott szó az igazság követe, az eszme hírnöke, a lélek eszköze. E pihenni térének a bonszeretet adta kezébe az eszközt, avatta az eszme hírnökévé, a haza- szeretet, mint valami csontjaiba rekesztett tűz, pihenni nem engedte, lázas tevékenységre serkentette s szava harczi riadóként ébresztette az aluvót s olyanná lón, „mint mikor néma fénytelen, vak éjben egyszerre egy tüzoszlop égre tör“ s a betű égett, világolt, "tüzelt és az akaratot cselekvésre lendítette egyazon időben. A legnemesebben emberi, a legdiesőségesebb eszmének, a Demzeti eszmének fényes temploma építésén hivatott kézzel munkálkodott, annak az eszmének építésén, amely, mióta az emberiség a történelem világosságánál vizsgálható, a legtün- döklőbb erőknek, a legragyogóbb áldozatoknak, a legfelségésebb erényeknek forrása volt s azon a templomon, amelyet századok óta úgy kell építenünk, mint ahogy Nehemia serege építette Jeruzsálem kőfalait: egyik kezünkben az építés eszközét, másikbaü a védelem fegyverét forgatva, éberen őrködve, mert ha a templomban felragyogott a hazafias felbuzdulás, lelkesedés áldozati tüze, a szomszédok tűzoltás ürügye alatt igyekeztek a földdel egyenlővé tenni, hogy a biztos alapon, szilárd kezekkel épült templomból kő kövön ne maradjon. E templomnak hatalmas őre, építője, védelmezője dőlt ki sorainkból s mi az erősnek ravatalához hazafiui gyászunkat s kesergő bánatunkat hoztuk s ugyanabban a pillanatban, amikor a megfáradt harezosnak békességéért alázatosan kö- nyörgünk az élő Istenhez, megdöbbent, aggódástól és kétségtől szorongó lelkűnknek tiszta helyeiről emeljük' fel a népek urához nemzetünk imádságát. Adj Uram békességet az elköltözött- nek, enyhületet a keseregve élőknek, az özvegynek, akinek lelkét a veszteség okozta fájdalomnak vihara korbácsolja, szivét a gyásznak sötét köntösébe öltöztetted ; a testvéreknek, a rokonoknak és barátoknak, akiknek szive a bus panasznak, szeme a könyhullatásnak kútfeje lön ; adj békességet, virulást a mi édes hazánknak s nyújts feléje védő kart!

Temetjük Bartha Miklóst! De nem mindenestől. Nem temetjük el szellemét, amelynek kiválósága a szürkeségből magasra kiemelve őt egyéniséggé avatta emlékezetét, amely szivünkben él, hova ő beköltözött. S aki életében lelke kincseit darabokra törve pazar kezekkel szórta szét, a • vigyázó, a tanitó halálában nem némult el, most is int s tanulsággal gazdagítja lelkünket. Akinek életében lábaihoz ülve szívesen hallgatnánk szavait, most koporsójánál telepszünk le s kitárjuk lelkünket az ő tanításának befogadására. Ha nem igy volna, akkor emlékezetét temetnénk s szellemét zárnánk a koporsó deszkái közé. En is a próféta-leiket, ezt a legszentebb örökséget tagadnám meg, azt a bátorságot, amely a prófétát odaállította a király elé, hogy szcmtől-szembe álljon ellene s a másik szentsé- ges, féltve őrzött örökségemet íékozolúám el, ha éppen o koporsó mellett s a gyásznak ebben az ünnepélyes, magunkba szállásra ösztökélő pillanatában elfelejtkezném arról, hogy a magyar Sionnak őre, magyar hazánknak gyermeke s testvérek között vagyok s némán Vesztegelnék, amikor a gyász, fájdalmunk közössége, aggódásunk szólásra int,, ha néma maradnék, mikor szivem s szivünk hangosan kiált.

A erősnek ravatalához hazafiui gyászunkat s kesergő bánatunkat hoztuk: de nem mindenfelől zeng e koporsó felé még csak az engesztelő Szózat sem. Fejünkhöz köttetett a gyarlóság s egyetlen eszmében, egy törekvésben nemzetünk társadalma összeforrni nem tud s az utak keBartha Miklós.