Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

4

A malacz bucsuzása.

Gyilkosom, kegyetlen, mivel érdemlettem, Hogy az a sok éhes osztozzék felettem , Hogy fiatalságom zsíros tavaszában így körülfogjanak széliében, hosszában ? Nem irtóztál belém verni a te késed, Melylyel eddig nem volt egy siker döfésed, Melytől ez ideig a patkány sem féle,

Hogy tudtál engemet általszurni véle?

Gyönyörű mulatság, gyönyörű teátrum,

Ezért mondták rólunk : par nobile fratrum ; Ilyen a barátság, a gyöngébb a vétkes; így tett Pyladessel a derék Orestes.

Várj no, mert szellemem feljár kisérteni, Minden bátorságod az inadba keni.

Nem mersz többé este az utczán járkálni, Nem fogsz gyertya íilkiil egymagádba hálni • Ha valami éjjel paplanodba korog,

Az én lelkem lesz az, a mely ott kuczorog.

Az lesz, mely a legtöbb női társaságban Egyszer csak megröffen hátul a nadrágban; De nem! megbocsátok jó keresztény módra; Hiszen hol találnék ily méltó utódra;

1! ara ti emlékül azt a gyűrűt hagyom,

Melybe, ha jól sejtem, farkam dugva vagyon.