Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
MAGYARORSZAG BUDAPEST, 1905. OKTÓBER 22. XII, ÉVFOLYAM 260. SZAMJ Előfizetési ár i negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 18 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Teréz-kőrnt 19. sS Hirdetések mmpareUle szájott&saal dllssabds szerint. '«SSS BÚCSÚSZÓ. összeseregletttink ravatalodnál, drága, feledhetetlen barátunk, hogy mély fájdalmunknak és Irántad érzett határtalan szeretetünknek kifejezést adjunk. Idejöttünk mi is, akik osztályos testvéreid voltunk, akik együtt munkálkodtunk naponként Veled a nyilvánosság terén, akiket a közös czél szeretető, jó és balsorsban közös részvétel, annyi éveken keresztül elválaszthatatlan kötelékekkel fűzött Hozzád. Végbucsut veszünk Tőled, a fájdalom súlya alatt csaknem összeroskadva. Drága mesterünk, tanítónk, vezérünk voltál, akiket itt hagytál most szomorú árvaságban. Elhoztuk ravatalodhoz szeretetünknek, örökké tartó emlékezetünknek és mélységes hálánknak zálogát. Tanításodat nem feledjük el soha és emlékedet megőrizzük szivünk utolsó dobbanásáig. De nemcsak a mi lelkünk van tele soha meg nem szűnő fájdalommal. Könycsepp ragyog ma az egész országban megszámlálhatatlan ezrek és ezrek szemében, akiket a Te lánglelked vezetett, akik a Te tanításodat lesték, akiknek ajakán naponként imává és zsolozsmává váltak örökbecsű szavaid. , Ez a Te nagy, hálás közönséged seregük ide lelkében ravatalod köré, hogy az emlékezés és kegyelet babérágát letegye kihűlt tetemedre. Mig éltél, utánad tekintett, mikor mint szirti sas a magasba szálltál, hogy magaddal ragadd a képzelet és tündöklés fényözönébe. Veled volt, mikor mint csevegő madár játszi könnyedséggel férkőztél szivéhez. Téged bámult, mikor haragos kitörésedben a mennydörgés moraját hallattad, és Téged hallgatott, mikor mint lenge szellő, körülenyelegted kedélyét és képzeletét színes, virágos, ragyogó képzeleteddel. Kicsiny és nagy egyaránt megértett Téged, müveit elme és egyszerű értelem egyaránt befogadott, mert tanításod mindenkit fölemelt, igazságod meggyőzött, lángoló elméd magával ragadott. Hirtelen elmúlásod ime mindnyájunkat lesújtó fájdalommal töltött el. Ajkad bezárult, munkás kezed mozdulatlanul fekszik. Szavadat és tanításodat nem halljuk többé. Úgy leszünk-e vájjon, mint mikor a nap lemegy és sugarai elfogynak és a hő elapad és a világosság megszűnik? Odatekintiink ravatalodra, arczod nyugalma és fensége biztatóan int még ma is felénk. A Te működésed nem a holt anyag törvényeit követi. Elméd fényessége nemcsak addig hatott, mig fent ragyogott. Annak hatása nem múlik el az elmúló nappal. Az a fény, amelyet Te gyújtottál a lelkekben, az a hő, amelyeket Te fakasztottál a szivekben, maradandó és örökéletü. És visszaemlékezünk működésedre. Közöny és dermedtség zsibbasztotta el a nemzet tagjait. Hidegség, csüggedettség környezett minden oldalról és Te elővetted lánglelked tanítását: villámokat szórtál, bátorítottál és a dermedtség lassanként felolvadt, a közöny engedett és a világosság szerte terjedt az elmékben. Követőid, híveid tábora nőttön-nőtt. íme már az egész nemzet ott tolong az Általad hirdetett eszmék zászlaja körül. Magad nem vezethetted be népedet a szabadság országába. De a nemzet feltámadt és készen áll, hogy a kapukat megnyissa. Az utat, amelyen hala'dnia kell, a Te fénylő szellemed villágitotta meg előtte. Törhetetlen akaraterőd, előretörő lelked megedzette a nemzet akaratát és bizalmát. A többi nagyok termékenyítő munkája mellett a Te példátlan munkálkodásod, lelkesítésed és előretörésed volt az, ami ezen elalélt nemzetbe hitet és reményt öntött. íme, már készen vagyunk. Sorakozva vagyunk. Te betöltötted nemes, nagy hivatásodat. Mikorra porod, ami Benned múlandó, összeolvad az anyaföld porával, eszméid valóra válnak. Szabad országban szabad nemzet fog sírod körül gyülekezni. És egy hálás nemzet őrzi meg emlékezetedet. Örökkön-örökké! Bartha Miklós ravatalánál elmondta Holló Lajos. — Laoink mai szama 32 oldal.
