Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
ilak ahhoz, hogy gimnáziumba járhassanak és érettségit tehessenek, minta nagy magyar Alföld fiai. Hát, t. képviselőház,'nemzetiségi szempontból ez nem valami helyes eljárás, s nem helyes különösen az, hogy a nemzetiségi vidékeken levő gimnáziumok túl vannak zsúfolva, még pedig nem magyar anyanyelvű tanulókkal, és azok a nemzetiségi vidékek politikai irányukkal rossz hatással vannak azoknak az ifjaknak nevelésére. Elmondottam, t. képviselőház,’annak idején, hogy Szebenben a gimnáziumnak majdnem 700 tanulója közül több mint 400 oláh nemzetiségű és azok az oláh nemzetiségű ifjak ott az oláhságnak nagy tömegében nem kapnak az iskolán kivül helyes nevelést és irányítást a magyar állameszme szempontjából.. Én nem látnék abban semmi rabulisztikát és semmi erőszakoskodást, ha a t. kultuszminiszter ur azt mondaná, hogy megengedem azt, hogy a kik Szeben városában laknak, azoknak a fiai Szeben városában járhassanak gimnáziumba, vagy reáliskolába, de vidékről oláh nyelvű ifjú oda nem járhat. (Ellenmondások.) Ezek nyerjenek oktatást Szolnokon,9! Jászberényben, Debreczenben vagy Kecskeméten, (Derültség.) szóval jó magyar vidéki központokban. Ez jó lenne magyar nemzeti szempontból, de jó lenne az ifjak szempontjából is. Nekem megmondották Nagyszebenben, hogy még a 8-dik gimnáziumi osztályba járó oláh ifjak sem tudnak tökéletesen magyarul beszélni, és hogy milyen rossz hatással van az ottani oláh ifjaknak a nemzeti irányban való nevelésnek a hiánya. Tudom, hogy vannak olyan oláhok is, a kik nem is beszélnek oláhul, csak vallásuknál fogva mert görög-keleti vallásuak, oláhoknak tartják magukat. Mondom, hogy oláhul nem tud az illető egy szót sem és azután elmegy Szebenbe a gimnáziumba s itt egy esztendő alatt tiszta sült oláh lesz belőle. A mellett felhoztam az Albina eljárását is. Ezek és más dolgok, a melyek nem is olyan nagyon valók a nyilvánosság elé s a melyeket a kultusz- miniszter ur talán jobban is tud, mint én, azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy nem jó, ha a nemzetiségi vidéken a gimnáziumok túl vannak terhelve nemzetiségi if jakkal ; jobb volna, ha azok itt a magyar vidéken, a magyar társadalom közepében nyernének oktatást. Nagy hibája a magyar közoktatásnak, köz- igazgatásnak és igazságszolgáltatásnak, hogy mi magyar emberek tanuljuk a görög, a latin, a német és a franczia nyelvet stb., de a Magyarországon honos nemzetiségi nyelvekre nincs semmi gondunk. Pedig ennek hátrányát eleget tapasztaljuk az életben ; de hátrányos ez a magyar nemzeti államra és az illető nemzetiségi vidék közigazgatására, igazságszolgáltatására is, a hova magyar ember alkalmaztatik, mert az illető nem tud a néppel érintkezni és igy gyűlöletessé lesz s e miatt nem szolgálhatja igazán hivatalának érdekeit. Ha pedig az állam ez ofcból kénytelen odavaló nemzetiségű egyéneket kinevezni jegyzőnek, birónak, akkor tapasztaljuk annak hátrányát, hogy pl. mig az oláh intelligenczia nem húzódik a magyar hazához, Kipvíseléház 1908. addig ez az oláh népre nem mondható ; ha tehát a román népnek román intelligencziából adunk hivatalnokokat, ez veszedelmes a magyar államra nézve: (Úgy van !) Emlékeztetem a kultuszminiszter urat, hogy 1906 január havában Földes Béla választása alkalmából Nagybányán járt s mikor ott Simon Aurél urnák szép oláh szónoklatát méltóztatott hallani, annak a gondolatának adott kifejezést, hogv mennyire sajnálja, hogy nem bírja az oláh nyen/et. Mi is sajnáljuk, mert különben a miniszter ur olyan szép hazafias oláh nyelvű szónoklatokat mondhatna, mint a minőt Bácskában mond németül a németeknek. És ha mi is tudnánk oláhul, akkor az oláhok közt is úgy nézne ki a világ, mint a németség körében. Tehát bár én soviniszta magyar ember vagyok, mégis szükségesnek tartom, hogy legalább átmenetileg, mig a nemzetiségek meg nem tanulják a magyar nyelvet, — bár ez az átmenet legalább egy emberöltőre tehető — a középiskolákban a magyar ifjak sajátítsák el a nemzetiségi nyelveket, úgy .hogy a magyar államnak módjában legyen nemzetiségi vidékekre a nemzetiségi nép vezetőiül, hivatalnokaiul magyar embereket állítani. Ezeket voltam bátor felhozni, és a kultuszminiszter ur szives jóindulatába ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző': Vizy Ferencz! Vizy Ferencz: T. képviselőház ! Elnök: Milyen czimen óhajt a képviselő ur beszélni ? Hiszen épen az imént beszélt. Vizy Ferencz: Az igen t. képviselő ur fejtegetéseire kívánok válaszolni. (Derültség.) Elnök : Azt nem lehet, második beszédet nem mondhat a t. képviselő ur, hogy gondolja ezt ? ( Derültség.) Szmrecsányi György jegyző : Búza Barna! Búza Barna: T. ház ! A középoktatás praktikusabb irányban való terelésének Vizy Ferencz t. képviselőtársam által felvetett kérdését én Magyar- ország jövő fejlődése szempontjából legelső rangú és döntő fontosságú kérdésnek tartom, és ezért mél- tóztassanak megengedni, hogy azzal egész röviden foglalkozva, a t. ház türelmét igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, — és ebből akarom deriválni a kérdés fontosságát — hogy Magyarország egész jövőjére és függetlenségének kivivására döntő fontossággal bir az, ha mi jelenlegi viszonyaink közt képesek leszünk gazdasági életünk hiányosságait, egyoldalúságát megszüntetni és Magyarországot az Ausztriától való gazdasági függés alól felszabadítani. A függetlenség kérdése elsősorban gazdasági kérdés és Magyar- ország mindaddig nem lesz független, a mig az Ausztriától való gazdasági függést meg nem szünteti. Elnök (csenget): A képviselő urat kéretn, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Búza Barna: Kérem elnök ur, egész röviden akarom ebből deriválni, hogy mennyire fontos Magyarországon a gazdasági szempontból való évi május hó íí. íi
