Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

14

KSpviselőház 1908. évi május hő 21.

praktikus középoktatás. Csak egy pár szóval akarom bevezetni ennek a kifejtését. (Halljuk! Halljuk !) Ha Magyarország elérheti azt, hogy az Ausztriától való gazdasági függést megszünteti, akkor a politikai függetlenség is el fog következni, mig ha a gazdasági függést meg nem szüntetjük, ha Ausztria iparára továbbra is rászorulunk, akkor gyarmati viszonyban maradunk, hiába viv- juk ki a politikai függetlenséget. Ezért Magyaror- ország függetlenségének kérdése szorosan össze van kötve Magyarországon az ipar és kereskedelem olyan mértékig és olyan értelemben való fejlődésével, hogy Magyarország teljes ipari szükségletét hazai termeléséből legyen képes beszerezni.

[í* Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni, jp Bliza Barna: Már a tárgynál vagyok! (Derültség.)

Elnök (csenget): Még mindig nincs ott! (Zaj.) és ezért méltóztassék rögtön a tárgyhoz szólni, mert a házszabályok szerint a tárgytól való eltérésnek nincs helye !

Búza Barna: Annyira a tárgynál vagyok, (Derültség.) hogy már most megállapithatom, hogy ebből a szempontból Magyarország összes közoktatási intézeteinek is arra kellene törekedniük, hogy azt a sajnálatos és szomorú idegenkedést, averziót, a mely a magyar fajban, történelmi fejlődése alapján érthetően, de mégis igen elszomori- tóan még mindig igen erősen él az ipari és kereskedelmi foglalkozással szemben, megszüntessék. Minden oktatási politikának Magyarországon a nemzet jövője és a nemzet függetlensége érdekében első és főczélja kell hogy legyen az, hogy a magyar faj az ipari és kereskedelmi foglalkozással megbarátkozzék és hogy ennek alapján a magyar ipar, a melynek ki kell fejlődnie, necsak magyar- országi, hanem valósággal magyar is legyen abban az értelemben, hogy magyarok űzzék azt, magya- kezében legyen az ipar és a kereskedelem, hogy a magyar faj uralmát necsak szellemi, de gazdasági túlsúlya is biztosítsa ebben az országban. (Helyeslés.) jp

Hát, t. képviselőház, épen ebből a szempontból és épen azért, mert a közoktatásügyi kormányzatra az a nagy feladat vár, hogy a közoktatás- ügyi tényezőknek minden erejével a magyar fajnak ezt az öröklött, most már valósággal veszedelmessé vált tulajdonságát megjavítsa, megszüntesse, a legfontosabb kérdése a magyar kormányzatnak az, a mit Vizy Ferencz t. barátom felvetett, hogy t. i. a magyar oktatást általában, és különösen a magyar középiskolai oktatást praktikus irányba tereljük, (ügy van! a baloldalon.)

Ha ezt belátjuk, ha ezt az álláspontot igaznak elfogadjuk, már pedig lehetetlen igaznak el nem fogadni, akkor, mondhatom, kétségbeejtő jelenség az, hogy Magyarországon a középiskolák közül még mindig a gimnáziumokat szaporítjuk és a reális intézetek szaporodása még mindig nem folyik olyan mértékben, olyan számban, a milyen

mértékben azokra ebből a szempontból szükség volna.

Pj A gimnáziumok az egész világon úgy vannak szervezve, mint Magyarországon. A gimnáziumok tantervét másképen átalakítani, praktikusabbá tenni nagyon nehéz, azért, mert akkor kikapcsolódnánk az egész világ gimnaziáhs rendszerének köréből. A másik mód azonban abban áll, hogy ha már megvannak reális irányú középiskolai intézeteink : a reál - és a polgári iskolák, akkor ne a gimnáziumokat szaporítsuk, hanem azok számát inkább csökkenteni törekedjünk, és ha másként nem megy, a gimnáziumoknak reál- és polgári iskolákká való átalakításával is igyekezzünk középiskolai oktatásunkat praktikusabbá tenni, továbbá, a mennyiben szaporítjuk középiskoláinkat, az a szaporítás ezentúl-tisztán és kizárólag csak a praktikus irányú középiskolák alapítására vezessen.

Azt hiszem: mindnyájunk tapasztalata megerősíti azt az állításomat, hogy a gimnáziumok elszaporodásából és a fiatalságnak a gimnáziumokba való tódulásából valósággal egy katasztrófával fenyegető nemzetj veszedelem fog rövid idő alatt kifejlődni Magyarországon, t. i. a szellemi prole- táriátusnak rettenetes elszaporodása, (ügy van! a baloldalon.)

Most is úgy vagyunk, hogy egy-egy hivatalra, egy-egy tudományos kvalifikáczót igényelő állásra százával és százával pályáznak az emberek, tudományosan képesített emberek százával és százával vannak kenyér nélkül, ínségben Magyarországon és elfogadnak minden silány állást, csakhogy tengődhessenek. Ha pedig egy sokkal több jövedelmet hajtó ipari foglalkozásra keresnek embert, hát nem lehet Magyarországon képesített embert találni ilyen foglalkozásokra és ebből a szempontból Magyarország igen nagy mértékben rászorul külföldi emberekre. Ha mi oktatásunk praktikus irányba^ való terelését nem eszközöljük, és a fiatalságot a praktikus pályákra nem szoktatjuk, ha kell, még a szelíd kényszer eszközeivel is, akkor először is előidézzük vele a szellemi proletáriátus túlszaporodásának ezt a nemzeti katasztrófáját és másodszor: nem szolgáljuk kellőleg azt a czélt, hogy Magyarország iparának és kereskedelmének kifejlesztéséhez és ennek az ipar- és kereskedelemnek magyar nemzeti jellegűvé tételéhez a közoktatás eszközeivel is hozzájáruljunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.)

A gimnáziumi oktatás már magában véve olyan, annak a gimnáziumnak már a hagyományai, a levegője olyan, hogy az a fiatal ember, az az ifjú, a ki belekerül abba a gimnáziumba, mondhatni, hogy a praktikus gazdasági élet, a magyar gazdasági termelés számára teljesen el van veszve. Mert utóvégre az a tudományos képzettségű ember, a ki hivatalból vagy szellemi foglalkozásból, ügyvédi, orvosi pályán akarja magát fentartani, lehet bár értékes tagja a nemzeti társadalomnak, de a nemzeti gazdasági termelésben nem vesz részt, (ügy van! balfelől.) a nemzeti vagyonnak gazdasági termelés utján való gyara-