Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Alkalmatosságra íródott versek.

Midőn Szilágyi S. úr az ő első és utolsó malaczának, végső tisztességtételét nagy és fényes gyülekezet jelenlétében tartaná, ezen alkalmatosságra készitődött és elmondatott egy bocskoros poéta által.

Múzsám, ki lebuktál Parnaszus hegyéről,

És sok orrbezuzást nyertél pályabérül;

Szűnj meg erőltetni szárnyadat magasra,

Hagyd az égi kvártélyt a fellengő sasra:

Jobb tenéked immár itt lenn tollászkodni,

Hősek és harczokről még nem is álmodni:

Lelsz alacsony tárgyat akármennyit; hisz na EhoL van Szilágyi s az ő pétrás diszna!

Oh te disznótornak nyájas istensége,

Kitől illetődve jobban vált a gége; Bicskanyitó uj bor a vászon kehelyben,

Ki előttem állasz tanquam egy pendelyben,

Te hozzád kiálltok, te légy segítségem,

Adj néhány rósz rímet, más különben végem, Csak a leghitványabb fűzfaverset adsza,

Milyet ő érdemel és az ő malacza.

De talán azt kérdik (magam is azt kérdem), Mi közös tulajdon, vagy mi közös érdem Jelzi őket össze, hogy igy énekembe Mindig egy pórázra kötve vezetem be.