Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Hépviselőház 1908. évi május hó 12. 15 romániai magyarság állapota között. Ott soha egyetlen egy esetben sem történt ilyen belekon- tárkodás, a magyar kulturális működésnek ilyen üldözése! (Zaj. Ellenmondás ok.) Felhozták még a besszarábiai románok helyzetét és avval akarnak érvelni. Általánosságban már megfeleltem erre az indokra, de speczialiter épen kapóra jő kezembe, hogy micsoda intézkedések történtek épen Beszarábiában 1908. január 1-én a román közművelődési és politikai érdekekre vonatkozólag. Ott bizonyos Licescu nevezetű nagybirtokos az orosz államtanács tagjává neveztetett ki. Hivatalosan közük, hogy az orosz közoktatásügyi minisztérium elhatározta, hogy a román nyelv kötelező tanitása vitessék be a besszarábiai iskolákba. Továbbá a szentpétervári egyházi szinodus utasította a besszarábiai román papságot, hogy »Luminatorul« czim alatt egy egyházi közművelődési folyóiratot indítson meg 1908. január 1-én. Továbbá ugyanazon szinodus utasította a besszarábiai püspökségeket, hogy a szemináriumokban a román nyelvet mint kötelező tantárgyat hozzák be. íme, ez történt a kancsuka-kormány alatt! (Zaj.) Ez azért bir különös érdekkel, mert ez a javulás szimptomáit mutatja az előbbeni elnyomó intézkedésekkel szemben. Tehát nem tartható fenn ez az ellenvetés, a melyet a mi politikai helyzetünk igazolásául felhoztak, hogy ime, Oroszországban hogy bánnak a románokkal, mert ottan épen a javulás útjára léptek a románokkal szemben (Zaj. Ellenmondások). Isten óvjon minket attól, hogy a magyar pártokat. Magyarország kormányát, politikai közvéleményét párhuzamba akarnám állítani az oroszországi állapotokkal; nem teszem, mert sokkal magasabbra becsülöm a mi közállapotainkat. De a mi közállapotainkra, t. ház, nagyon sok körülmény vet szomorú világot, a melyek megérdemelnék, hogy a kormány velők behatóbban foglalkozzék s a fennálló bajokat orvosolja. íme magyar lapban olvasom a következő dolgokat (olvassa) : »Bihar vármegyében, mint Nagyváradról jelentik, hónapok óta állandóan panaszkodnak a miatt, hogy a járványok terjedésének alig lehet útját állani, a minek oka elsősorban az orvosok hiánya és a körorvosok rengeteg helytelen beosztása. Egész községek sokszor hónapokig nélkülözik az orvosi segítséget ; különösen a megye keleti felében, Belényes vidékén — tehát részben pro domo beszélek — vannak balkáni állapotok, a mennyiben ott 53 községre, azaz 27.352 lélekre esik egy körorvos. Ehhez járul, hogy a műveletlen nép idegenkedik az orvosi segítségtől. így történt, hogy a megye statisztikája megdöbbentő adatokkal számol be. Ezeknek az állapotoknak megszüntetése végett a megye törvényhatósága felszólította az összes főszolgabirákat, hogy tegyenek jelentést, mily módon volna orvosolható a megye nyomorúságos közegészségügye, terjeszszenek elő javaslatokat körorvosi állásokra és a kerületek uj beosztására nézve. A főszolgabírói jelentések most érkeztek be az alispáni hivatalba. Az egyes jelentések járásonként számolnak be a tűrhetetlen orvos-mizériáról, s alig akad egy-két járás, a hol meg vannak elégedve az eddigi állapotokkal, és sem uj beosztást, sem körorvosi állást nem kívánnak. Elzárva a világtól ezrével pusztulnak el az emberek, mert nincs orvos, s mert sok helyen nem tudnak az orvosi segítséggel megbarátkozni, a mi a közoktatás és közegészség nyomorúságát na.pról-napra jobban fejleszti. A polgári társadalom és érdekeinek képviselője, a kormány lássa meg, hogy hova jutott az ország, és segítsen, mert rövidesen kipusztulnak az adófizetők és tönkremennek a munkaerők.« Ezek a borzasztó állapotok okvetlenül szanálásra várnak, és kérem a kormányt, méltóz- tassék becses figyelmét odaforditani, hogy tanulmányozza ezt a kérdést, tétessen magának hivatalos jelentést, s a mennyire csak az idő, a politikai körülmények és a pénzügyi állapotok megengedik, ezen bajokon orvosolni, segíteni méltóztassék. T. képviseiőház! Még egy nagyon fontos kérdésre vagyok kénytelen kitérni, mert ez a kérdés unos-untalan mint egy borzasztó vád dobatik mindig a mi arczunkba, hogy t. i. mi bűnösek és hibásak vagyunk abban, hogy a külföldet igy meg amúgy informáljuk, hogy mi a Björnsont, Tolsztojt, a Times-t, a német, angol, franczia újságokat elbolonditjuk és hamis informácziókkal traktáljuk (Igaz! Úgy van! a baloldalon.), s ez által az ellenszenvet mesterségesen szítjuk a magyarság ellen. Fenyvesi Soma: Ez is igaz! Lukács László: Engedjék meg t. képviselő- társaim, hogy ezekre is kiterjeszkedjem. Ennek a kérdésnek Magyarországon immár, hogy úgy mondjam, történelmi irodalma van. Thaly Kálmán t. képviselőtársam koronatanú lehet ebben az ügyben. Hát Magyarországon az elmúlt évszázadok hosszú során keresztül nem az történt-e folyton, hogy magyar testvéreink, a magyar nemzet legjobbjai, akkor, a midőn magukat üldözve, mikor nemzeti jogaikat lábbal tiporva látták vagy érezték, nemcsak hogy felszólaltak a külföld előtt emlékiratokban, infor- mácziókban, de fegyverrel kezükben támadtak azon hatalom ellen, a mely hatalom jogaikat, valódi vagy vélt jogaikat, elnyomta. Hát igen t. képviselőház, nem ismeretes önök előtt az a nagyszerű szózat, a mely igy kezdődik: »Re- crudescunt inclitae nationis hungaricae vul- nera ?« Hát a Rákóczi korszaka, Bercsényi működése, Thököly korszaka és az erdélyi fejedelmek korszaka, a törökkel, francziával, lengyellel való czimborálás, nem történelmi tények ? Tgenis történelmi tények és ezek involválják, hogy a
