Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

haza határain kívül kerestek a magyarok ol­talmat és szövetségeseket. (Felkiáltások a balol­dalon : A hazáért!) Azt mondják a hazáért. Enßis úgy akarom venni a dolgot; a hazáért teszem, ha feltárom itt a képviselőházhan, vagy a külföld előtt mindazokat a dolgokat, a melyeket én sérelmesnek tartok és velem együtt sérelmesnek tart az én nemzetem és az egész művelt világ. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ne méltóztassék tehát ezt a dolgot olyan tragiku­san felfogni, méltóztassék az objektivitás szem­üvegén keresztülni nézni, ne pedig a szubjekti­vitás, a nemzeti elfogultság szemüvegén át. Ebben a kérdésben legújabban történt itt két felszólalás, az egyik Visontai Soma t. kép­viselőtársam, a másik pedig valamelyik szász képviselőtársam részéről, nem tudom, itt-e vagy az újságokban. Visontai Soma felszólalását inkább politikai kirohanásnak vagyok hajlandó tekinteni. Méltóztassék megfigyelni következő kijelentéseit: Björnson, ez a lángelméjü férfiú, a hazai rossz rágalmazó informácziók által félrevezettetett. Hiszen a lángelmének legelső, legelementárisabb tulajdonsága a belátás. Ha nincs benne belátás, akkor nem lángelme. (Zaj. Elnök csenget.) Nagy György: Agyalágyult hülye! Lukács László : Egyfelől azt mondani, hogy lángeszű ember, másfelől pedig félrevezettetik: hol van itt a harmónia, kivált ha aktuális kérdésről van szó, a melyre nézve az illető mindenütt nyerhet informácziót ? Nagy György : Igazat ad neki ? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Kérem Nagy György képviselő urat! Lukács László: Előbb azt mondják, hogy az egész müveit világ, tehát mi is, a legnagyobb tisztelettel vagyunk Björnson iránt és nagyon sajnáljuk az ő tévedését. Itt azután kiáltják, hogy agyalágyult, haszontalan ember. Hol van itt az összhang a két kifejezésben? Előbb tisz­telettel viseltetünk iránta, most meg minden­féle lealacsonyító kifejezéssel illetjük? Wekerle igen t. miniszterelnök ur szólalt fel egyszer a horvát viszonyokra vonatkozólag és egész lelkében felháborodva, indignáczióval odamondta a horvátoknak, hogy gálád rágal­makkal illetik a magyar kormány-rendszert és a magyar nemzetet itt a belföldön és a kül­földön, mert intézkedéseit ilyen és ilyen módon félremagyarázzák. Én teljesen jogot adok a kormányelnöknek arra, hogy az ő magas hivatásából kifolyólag helytálljon tetteiért és igazolja a kormányzati működését, tehát joggal válaszolt a horvát párt­nak. De midőn azt mondja, hogy ezek gálád rágalmak, akkor méltóztassék megfontolni, hogy vájjon az ő politikai ténykedései közül melyek azok, a melyek megállhatják a kritikát és melyek azok, a melyek nem állnak meg a kritika előtt ? Mert nem vetendő vissza minden ellenvetés, a mely a horvát kérdésben felhozatott. Van Ott magyar részről olyan eljárás is, a mely igazol­ható, menthető, de van olyan is, a mely méltán és jogosan érintheti a horvát nemzet érzékeny­ségét. De mi történik magyar részről ? Hiszen épen most adnak ki Budapesten egy periodikus lapot ezen a czimen »Gazette de Hongrie«, a mely lap franczia nyelven van szerkesztve és azt a czélt szolgálja, hogy a fennálló politikai helyzetet, a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar kormány eljárását ismertesse, igazolja, a külföld előtt elfogadható színben tüntesse fel, és hogy azon vádakat, a melyek e törekvések ellen felhozattak, vagy valódi értékükre redu­kálja, vagy megczáfolja, azok alaptalanságát ki­mutassa. Hát én is foglalkozom ezekkel a dolgokkal és olvastam e lapban épen gróf Apponyi Albert kultuszminiszter urnák egy czikkét a mi nép­iskoláinkról. Kijelenthetem itt önök előtt, hogy az a czikk elferdítése a mi közoktatási állapo­tainknak. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéséért, hogy elferdítés, rendreutasitom. Tessék meg­válogatni szavait. (Élénk helyeslés.) Lukács László: Kérem, én politikai szem­pontból beszélek. Elnök : Politikában sem lehet ilyen kifeje­zéssel élni. (Helyeslés.) Tessék magát mérsékelni. Fenyvesi Soma: Ő beszél, pedig az egész beszéde ferdítés. (Felkiáltások a baloldalon : Ez a nobilitás ?) Gaál Gaszton: Ez az oláh objektivitás? Lukács László: Az igen t. kultuszminisz­ter ur tehát ez állami költségen nyomatott ide­gen nyelvű újságban azon czélból, hogy a maga politikai álláspontját és a tanügyben tanúsított eljárását igazolja, ránk, a pedagógiára és ha­zánk történelmi fejlődésére nézve borzasztó, kimondhatatlan sérelmeket akar a külföld előtt igazolni. Hát akkor én is odaállok és én is azt fogom mondani, hogy ime, t. külföld, az az Apponyi Albert kultuszminiszter ebben és eb­ben téved, ez és ez az állítása nem felel meg a valóságnak. (Zaj.) És ha fel lesz világosítva a külföld közvéleménye, akkor önök azt fogják mondani, hogy ime, én rágalmaztam, valótlant állítottam, mert önöknek csak az tetszik, a mit Apponyi Albert kultuszminiszter ur mond. Horváth József (marosujvári): Mert az igazat mondja! Lukács László: Pedig az igazságot elfer­díti. (Zaj.) Kmety Károly: Apponyi nem ferdít! Lukács László: Ez politikai versengés, úgy a belföldön, mint a külföldön, a mire semmi szükségünk sincs sem nekünk, sem álladalmunk- nak, sem a haza érdekének, sem a kormány politikájának. Nekünk szükségünk van a köl­Képviselöház 1908. évi május hő 1Ú.

Next

/
Thumbnails
Contents