Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
646 Irodalom és művészet. földön már nem is lehet. Koronázza is mindenütt siker szép és nemes vállalkozását. Baksay Sándornak, a «Vasárnapi Újság» régi munkatársának legújabb művét «A daru és a fecske» czimű elbeszélését, a «Protestáns naptár» most megjelent füzetéből veszszük át mutatványul. E naptárnak, mely már 38-dik évfolyamába lép, most új szerkesztője van : legifjabb Szász Károly, ki nagy buzgalommal végezte munkáját, változatos és érdekes tartalmú évkönyvet állítván össze a jövő évre. A naptár a Franklin-Társulatnál jelent meg,ára 50 kr. A nemzeti színházban november C-án pályadíjat nyert színműnek volt bemutatója; a «Pogány magyarok«, Gabányi Árpádnak a 100 aranyos Kóczán- díjat megnyert tragédiája. A Kóczán-díjat tudvalevőleg időszakok szerint választott magyar történelmi tárgyakra tűzik ki. Tavaly a Szent István királyt követő korszakból kellett választani a tárgyat s a gyönge pályaművek közt Gabányi Árpád «Pogány magyarok» czimű színműve lett a nyertes. A nemzeti színházban átdolgozott alakjában adták, de így még jobban kidomborodtak ama hibái, melyeket már a bírálók felhoztak ellene: a bősül választott Vatba ingadozó, eltörpülő alakja, a cselekvény kuszáltsága, a históriai háttér balaványsága. Előnye csak az, bogy a különben gyakorlott iró és jó színész, Gabányi olyan színpadi furfanggal csinálta meg az egyes jeleneteket, olyan mozgalmassággal tudta pótolni a drámai akczió fogyatékosságát, hogy a közönség legnagyobb része, mely látni akar s a zajos benyomások hatásának mindig szívesen enged, a darab első felében határozott tetszését fejezé ki s többször egymásután kihívta a szerzőt. A harmadik felvonásban azonban már nem bírta fenntartani az érdeklődést a szerző ilyen külső eszközökkel s a nagy tetszés derékban ketté szakadt. Vatba nem a magyar nemzeti politika bőse ebben a darabban, mint azt vártuk volna, hanem érdektelen német romantikára valló családi tragédia szánalmas áldozata, a ki nem nyeri meg részvétünket, bárhogy iparkodott Szacsvay vérből-busból való alakot teremteni belőle. Jászay Mari játszotta Vathá- nét. Kivülök minden más szerep jelentéktelen a darabban. A népszínházban egy eredeti népszínmű, Abonyi Lajos «A siroki románc z» czimű új darabja került színre e napokban s azóta többször telt ház előtt ismétlik. A népszínmű drámaisága ellen sok kifogást lehetne tenni, — igy, hogy kevés a cselekvénye, — de a népjelenetek eleven festése, az alakok eredetisége, s a jóizü falusi zamat megnyerte a közönséget, mely az új népszínművet jól fogadta. A színhely a Mátra-alja, a palóczok közt. A mese még a negyvenes években játszik. Még jóval a darab kezdete előtt történt, hogy a grófnak megtetszett Csutka István fiatal felesége, Manczi, s ezért besoroztatta Csutka Pistát katonának. A legény azonban ott hagyta a katonaságot, hazajött, elvitte a feleségét a Mátrába, ott Keskeny Pista név alatt hires haramia lett. Egyszer aztán nyoma veszett. Ez a siroki románcz. Az igazság pedig az, hogy Pista az alföldön bujdosott és szorgalmaskodott a feleségével, mig kis leányuk, Marczel itthon növekedett a nagyapánál, a furfangos Szomoró Pista erdőkerülőnél. A darab azzal kezdődik, hogy Csutka Pistáék haza jönnek a lányokat látni. Marczel (Blaháné) bajban van épen. Egy léhütő legényhez akarják kényszeríteni, holott szive máshoz vonzódik, Garabó Miska kondáslegényhez (Vidor). Marczel az oltárnál faképnél hagyta a vőlegényt, a miért a fölháborodott palóczok le akarják nyírni a haját, hogy pellengérre állítsák. Meg is tennék, de jókor lép közbe a falu ifjú földbirtokosa, a fiatal Karancsalji gróf, a ki a leányt kézen fogva kivezeti a dühöngő tömegből, hogy kastélyában menedéket adjon neki. Nosza megindul a mende-monda. Az egyik az, hogy Marczel a fiatal gróf szeretője lett, a másik pedig már régebb keletű s ez az, hogy Marczel tulajdonkép az öreg Karancsalji gróf leánya. Miska kondás ezen annyira elkeseredik, hogy katonának viteti magát s bár a sorshúzáson kimenekül, mégis benn akar maradni. Marczel hasztalan könyörög az uriszék előtt neki, hogy ne tegye ezt a bolondot, Miska azt feleli, hogy neki mindegy, a «kontesz» úgy sem lehet az övé. Végre Marczel végső kétségbeesésében bevallja, hogy az ő szülei élnek és ha kell, azonnal tanúskodnak mellette, hogy ő nem a gróf leánya. Ezzel azonban apját dönti veszélybe, kinek neve még egyre rettegett a vidéken. Egy ezred katona szállja meg a Mátrát. A harmadik felvonásban üldözik Pistát, ki már fölakarja jelenteni magát. Szerencsére megérkezik az öreg Karancsalji gróf, kinek lelkiismeretét úgyis nagyon nyomja a Pista sorsa. Marczel a végszükségben a grófhoz fordul segélyért, a ki nagyon megör- vend annak, hogy egykori áldozata még él, és Pistának — kinek lelkét csak a dezentorság terheli — azonnal kegyelmet eszközöl ki, lévén az ezred parancsnoka régi barátja. Marczel Garabó Miskáé lesz, Pista pedig boldogan élhet tovább szülőföldjén. Ez a mese kevésbbé drámailag, mint tarkán van feldolgozva, s a magyaros vonások, a szép nyelv nem maradnak hatás nélkül. A szöveg elevenítéséhez eredeti dalok járulnak. Egy részöket Dankó Pista népzenész szerzetté, más részöket Huber Gyula zalamegyei káplán. A dalok egyszerűek, de magyarosok. Az előadás lelke —szintén fölösleges is mondani—Blaháné (Marczel) volt; hódított játékával és dalával. Németh (Szomoró) vén palócza jellemzetes és jó humorú alakítás. A bujdosó Pista szerepében a népszínház új énekese, Kiss Mihály mutatta be kellemes bariton hangját. Hatásos szerepe van Szirmainak, a ki egy negyvenes évekbeli divat szerint öltözött festőt adott, ki Mátra-alján palócz típusokat gyűjt. Vidor néhány dallal szintén tapsokat aratott. Szabó és Tollagi czi- gányok képében hoztak derült perczeket a színpadra, mig Kassai egy régi módi bakakáplárral kaczagtatta meg a házat. Á szerzőt és a szereplőket a fölvonás végén töbször kitapsolták.
