Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Képviselőház 1908. évi május hó 12. 3 az összes lakosság egynegyedrésze, a XVII. század­ban egyharmadrésze volt az oláhság és ma felénél jóval több az oláh lakosok száma. Lukács László : Éljenek ! Nagy György : Legyenek magyarokká ! Hajnód Ignácz : Csik vármegye kellő közepén, minden oldalról tősgyökeres székelyekkel körül­véve, van egy kis község 820—850 lakossal. Ezek a lakosok a XVIII. században jórészt mind magya­rok voltak s ma már csak harmincznyolcz magyart találunk, a többi tiszta oláh. Gyergyó-Petráson és Várhegyen félszázad előtt a magyarság volt több­ségben és ma már Petrásnak 6355 lakója közül csak 482 magyar, Várhegynek 2300 lakója közül pedig csak 154 magyar van, a többi mind a két községben tiszta oláh. Lukács László : Éljenek ! Hajnód Ignácz: Almáson 34 székely család volt még félszázad előtt, ma mindegyike sült oláh. (Mozgás. Derültség.) Ézek a megdöbbentő adatok — többet is hozhatnék fel, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni — elég fényes bizonyitékot képeznek arra nézve, hogy a Moldovából beözönlő oláhok elnyelték a tistza faj magyarságot. Ezek az adatok elég méltó feleletet adnak az u. n. és sokat felpana­szolt erőszakos magyarositásra. Ha már széttépni nem lehet, legalább is nem létezőknek szeretném tekinteni azon törvényeket, azon paragrafusokat, a melyek megtűrik, megengedik azt, hogy itt a magyar hazában más nyelv is érvényesüljön az iskolákban, a törvénykezésben és a parlamentben, mint csak a magyar. (Helyeslés balfelől.) Nagy György: El kell törölni a nemzetiségi törvényt! Hajnód Ignácz: Minden államnak csak egy hivatalos nyelve lehet és ezt a hivatalos nyelvet elismerni, respektálni köteles a hazának minden polgára. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Bakó József : A ki nem ismeri el, pusztuljon ! Hajnódy Ignácz : Minthogy pedig a most fen- álló állapot csak törvényes utón változtatható meg, tisztelettel kérem az összkormányt, méltóztassék hatáskörében mindent elkövetni arra nézve, hogy a magyar nyelv joga, a nemzetnek fölénye minden téren érvényesüljön és kidomborittassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A ma fenálló mizériákon lég­ióként hazafias irányú nevelés, oktatás segithet. (Igaz! ügy van! balfelől.) Minthogy ez irányú nézeteimet a közoktatásügyi költségvetés tárgyalá­sánál szándékozom kifejteni, ez alkalommal csak annak kifejezésére szoritkozom, t. ház, hogy az általános ^választási jogról szóló, nemsokára beter­jesztendő törvényjavaslatot csak az esetben fogom megszavazni, ha a választói jog bírása feltétlenül és kizárólag a magyar írás és olvasás ismeretéhez lesz kötve. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Újabb időben úgy a kormány, mint a magyar társadalom sokat foglalkozik az u. n. kivándorlási kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Én erről nem szólok azért, mert hiszen részint törvény- javaslat van annak korlátozására beterjesztve, részint pedig a Székelyföldön, legalább is vár­megyénkben, ilyen veszedelmes amerikai kivándor­lást nem látok. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hajnód Ignácz: Van azonban a székelynek egy nagy baja, a mely közeli rokonságban áll és talán sokkal veszedelmesebb az amerikai kiván­dorlásnál ; ez az u. n. el- és visszavándorlás. A szé- kelység azon kiegészítő részét képezi a magyar állam lakosainak, a melynek egyik főjellemvonása az igazi faj szeretet és a röghöz való hűséges ragasz­kodás. Történelmi tény, hogy a magyar államot a keleti támadtatások ellen legtöbb esetben a szé- kelység védte meg az elpusztulástól (Igaz! ügy van ! a baloldalon!) és mégis a mindenkori kormá­nyok oly keveset foglalkoztak vele, annyira el­hanyagolták a székelység érdekeit, hogy a székely nem képes ma már hazájában megkeresni a kenye­rét, kénytelen az év különböző szakaiban vándor­botot véve kezébe, idegenből sokszor rongyosan és sokszor éhesen magának és családjának exisz- tencziát biztosítani! Nagy György : Szomorú igazság ! Hajnód Ignácz: Ez az u. n. el- és visszaván­dorlás nem szokott hosszas lefolyású lenni, mert ez az év bizonyos szakaiban többször ismétlődik meg. De épen az a veszedelem jár vele, hogy a székely nép folytonos utazásban tölti el az esztendő leg­nagyobb részét és a mig ezáltal elhanyagolja család­ját, gyermekei nevelését és kis gazdaságát, ugyan­akkor megtanulja a részegséget, magába szívja a legveszedelmesebb nemzetközi szocziális eszméket. (TJgy van ! ügy van ! a baloldalon.) Kiszámíthatat­lan az a kár, az a veszély, a mely a székelységre hárul ezen el- és visszavándorlás által. Épen azért tisztelettel felkérem a kereskedelemügyi minister urat, kegyeskedjék a székelységet ezen kóros veszélytől megszabadítani. Nem kérünk, nem kol­dulunk kenyeret, csak munkát kérünk, csak tért nyitni kérünk arra, hogy dolgozhassunk, hogy becsületes szerzeményünkkel, becsületes kerese­tünkkel biztosíthassuk családjainkat. Nem is kérünk áldozatot a kereskedelemi kormánytól sem, csupán egy kis jóakaratot és előleget arra nézve, hogy a székely el- és visszavándorlás megszüntet- tessék. Ha t. i. a t. kereskedelemügyi miniszter ur oly kegyes lenne és a székely vármegyékben egy­két akár mezőgazdasági, akár ipari gyárat állítana fel, akkorra, mig egyfelől ezek a gyárak a székely- ségnek, tehát a nemzet egy jó részének munkát és kenyeret biztosítanának, addig másfelől ezen gyárak a székelység munkájában nem megvetendő hasznot hajtanának az államkincstárnak. Nagy György : Nemzeti kötelesség a székelyek segítése. Hajnód Ignácz: Midőn folyó évi február havában a legbecsületesebb szándékkal, ideális gondolkozással és áthatva a legszentebb nemzeti érzéstől, átléptem a nemzet ezen szent templomá­nak küszöbét, egy meglepő és igazán nem nagyon kellemes kép tárult elém. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hittem, hogy most, midőn a nemzet jövő­1*

Next

/
Thumbnails
Contents