Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

2 ténnie; az az erő, mely ezt az át­alakulást mozgatja, elsöpri azokat, akik útjába állanak ; azokat pedig, akik még útjába sem állanak, hanem csak távol­ról nézik a nagy ktlzködést — nos hát, azokat föl sem veszi, hanem közömbö* sen halad el mellettük. Ez a sors vára „Nemzeti Társaskör­ben összegyűlő megcsontosodott urakra. Sorsuk igen élénken emlékeztet a hat­vanas évek ó konzervatív uraira, akik úgy elmúltak a közéletből, mintha soha­sem lettek volna. Az a harcz, amelyet négy év előtt a nemzettel megvívtak, elismerjük, kemény, erős küzdelem volt, és az ütközet elvesztése rájuk nézve megrendítő katasztrófa. De ami azóta történik velük, az nem egyéb, mint a nyugodt, csendes elmúlás ebből a rut, küzködő árnyókvilágból. A politikai helyzet Tisza szövetkezése Wekerlóékkel. Lukács szembe helyezkedik velük. A függetlenségi párt nyugodt viselkedése. Nehézségek az indemnilás körül. Lukács kabinetje. —! Saját tudósítónktól. — Budapest, január 6. Nagy kirucczanást végezett tegnap Tisza Lukács ellen. Kimondotta, hogy ő és Mvei nem azonosítják magukat vele. Lukács kész volna, hír szerint, a függetlenségi pártra tá­maszkodni. ő pedig ezt nem helyesli. Isten mentsen meg, hogy az önálló bank híveivel szövetkezzen az üj kormány. Tiszának W e- kerle kell, Andrássy és a többiek, akik a közös bank javára kötöttek egymással véd­és dacz-szövetséget. ő ezeket támogatja. Ér­dekükben Becsbe is szaladgált, közbenjárt AehrenthalnáL az udvarnál. Sajnos, eredmény­MAGYAROaSZAG telenül. Mert Wekerléék még Tiszától megtá­mogatva sem kellenek már senkinek sem. Amint hogy a közös bankért rajongó tár­saság egészen elvesztette az országban is Lába alól a talajt. De érdekes, hogy Tisza már arra a hírre is, hogy Lukács kormányzatával talán a függet­lenségi pártra akar támaszkodni és az önálló bank híveivel akar szövetkezni, egyszerre el­vesztette a tejét Budapestre rohant és itt az ó-szabadelvüek között hadakozik Lukács ellen. Igazán bámulatos, hogy micsoda gyötrődés tör ki egyszerre az egész társaságon. Már az, hogy Lukácsot nevezte ki a király és nem őket, kétségbeejtette a jeles szövetséget. És még hozzá az a hir, hogy Lukács parlamen­táris kormányt akar alakítani és a függet­lenségi párttal káván megegyezni! Ez egye­nesen a Véres verejtéket veri ki a közösbankos politikusok homlokain. A függetlenségi párt ezen zűrzavaros kava­rodás köZepett teljes nyugalommal nézi a vergődést. A párt LUkácscsal a múlt­kori szakítás óta, semminemű tár­gyalásokat nem folytatott, és néni folytat ma sem. Senkivel eszeágá- ban sincs szövetségre lépni, aki az önálló bank felállítását kormány­zati programmjává nem teszi, még pedig nem holmi bizonytalanságra, hanem ha­tározott terminusra. Tessék mindenkinek nyíl­tan és egyenesen szint vallani és határozott politikát folytatni. Ez a függetlenségi párt ál­láspontja. Ha Kossüth, Wekerle, Andrássy tár­gyalnak a király kiküldöttjével, a független­ségi párt sem fogja az ablakon kidobni azt, aki a király nevében jön. De tárgyalni csak az önálló bank alapján tárgyal bárki­vel is. Ne aggodalmaskodjanak tehát oly nagyon a közösbankos társaságban. Nem túlságos sok kilátás van arra, hogy a tárgyalások az ön­álló bank híveivel újólag megkezdődnek, annál kevésbbé, hogy azok megegyezésre is fognak Budapest, 1910. péntek, január T. vezetni. Nagyot kell változni a politikai szi­tuácziónak, hogy ez bekövetkezhessék. * Lukács László miniszterelnök ma beható tanácskozásokat folytatott C s á k y Albin gróf­fal, Jakabffy .Imrével és Serényi Béla gróffal. Hir szerint tervbevett csonka-kabinetje megalakulásának semmi akadálya nincs. Ezt közli legalább ma a hozzá közel élló Pestér Lloyd és a félhivatalos kőnyomatos arról ad hirt, hogy Lukács holnap már Becsbe tíiegy, hogy jelentést tegyen a kabinet-megalakítás­ról a királynak. A kabinet valószínűleg így fog .megalakulni: * Miniszterelnök és pénzügy: Lukács László. Belügy: Jakabffy Imre. Kereskedelemügy:Serényi Béla gróf. őfelsége személye körüli: Szápáry Frigyes gróf. Honvédelem: Hoffmann Hugó. Horvát: Josipovich Géza. A többi tárczák az első három miniszter között oszlanak meg. Csáky Albin gróf bár teljes erejével támogatja a kibontakozást, aligha vesz részt a kabinetben. .Ha a kabinet megalakítása simán megy is, de annál nagyobb baj van az indemnitás- s a L Alig van reá kilátás, hogy ezt a képviselő­ház a Lukács-kormánynak — Appony.i és Kossuth minden igyekezete daczára is -— megszavazza. Itt tehát a helyzetben hamarosan változás fog beállani. Nem tudjuk, Lukács tesz-e valami kísérletet a pártokkal valami megegyezésre vagy som, azt sem tudjuk, meglesz-e erre a kellő alapja és felhatalmazása, de arról meg vagyunk győ­ződve, hogy a mai helyzet ebben az átme­neti és bizonytalan állapotban so­káig nem maradhat. Vagy meg kell egyezni a pártokkal parla­mentáris alapon, vagy választatni kell, de ebben a chaotikus zűrzavarban a dolgok sokáig nem maradhatnak. Ma is az a meg­győződésünk, hogy a kibontakozás csakis a gazdasági önállóségnak és az ön­Az örök-humoriaáló Lauka e szentimentális levele mély hatást tett Sándorra. Mikor fel­jött az írók és művészek társaságának helyi­ségébe, zokogva borult Lanka Guszti nyakába. Egyáltalán nagyon hamar elérzákenyedett. Eb­ben különben lelki rokonok voltak Laukávab Annál ás mindjárt síréra állt. És ez a két vidám ember olyan szép verseket sirt egy­más nyakába borulva, hogy öröm volt nézni. Ekkor jelent meg az Athenaeum kiadásában Éét Petőffi-kötet. Az egyik az első, nagy, illusz­trált Petőfi, amelyet minden nagy, magyar festőművész egy-egy képe díszít, a másik egy kisebb, népies kiadás. Mind' a kettő nép- és Országszerte ismeretes. Ekkor fedezték fel egy fiatal orvos, Beli- czay dr. tulajdonában a Petőfi egyetlen da- guerrotip arczképét, melyet valami Frid- rik nevű fényiró csinált. «Még emlékezik, — Úgymond Ott a mi megszólaltatónknak (nerri akarok interviewert imi) — hogy Petőfi má­sokkal jött hozzá 1847-beo, s ezek biztatására szánta rá magát, hogy! ő is levétesse a képét.» Az arczkép szellemes, emelkedett kifejezést tüntet föl, s erre nézve a költő legtöbb lé­tező arczképétől lényegesen elüt. Tudvalevő dölog, hogy akkortájt ^ gomba­módra termettek a Petőfi arczképek, és a Pe­tőfi Debreczenben és Petőfi búcsúja a szülői háztól, meg Petőfi apoteozisa czimü fantasz­tikus rajzok. Gyerekkoromban az én kis író­asztalom fölött is függött egy ilyen «Petőfi búcsúja», amely engem mindig mélységesen elszomorított. Az előtérben Petőfi kis bunkós­botjával és lengő köpönyegével a távolba in­dul és búcsút int vissza a kis, bogárhátu viskó felé, »mely előtt kötényéibe rejtett arczczal sir Hruz Mária, aZ ablakon pedig a jó, öreg korcsmáros feje tekint ki... Ezek a képek jók volttó az ifjúság érdek­lődését fölkelteni és fantáziáját táplálni. Pe­dig a rajtuk ábrázolt Petőfiek mind1 bozontos- hajú, hosszú, kecskeszakállu raubritterek vol­tak, úgy hogy mikor a Benczur-festette igazi Petőfit megláttam, sehogysem tudtam kiszo­rítani a lelkemből a félszázad: óta belevéső­dött Petőfi-arezot. Nagyon hasonlítottak ezek a régi Petőfiek a d'unapartón álló szoborhoz. Ekkor alakult Erdélyben a Kemény Zsig- mond-Táréaság. Komoly és tartalmas működé­sével az erdélyi írók régi tradiczióinak leté­teményese. A mi Petőfi-Társaságunk, alig szü­letve, örömmel üdvözölte lélekben az juj iro­dáinál társulatot, maga pedig az első ünne­pélyes közgyűlés programmjának megállapítá­sához fogott. Érdekes volt: az első közgyűlés. Persze Jó­kai Mór nyitotta meg elnöki beszéddel. Tiz órakor délelőtt már zsúfolásig tele volt az Akadémia díszterme, melynek karzatait is na- gyobbára nők foglalták el, aminthogy a nők voltak kezdettől fogva a társaság legháládá- tosabb és legbuzgóbb publikuma. Még a tagok helyeit is nagyobb'ára nők tar­tották elfoglalva. A ianulo ifjúság rogyásig megtöltötte az állóhelyeket. Fiatal írók, mondja az egykorú reíeráda, nagyszámban lepték el az oldalt eső állóhelyeket. Jókai megnyitójában többek között ezeket mondja: —• Az megtörténik sokszor, hogy egy zász­lót a fegyvertárstó, nehogy idegen kézre ke­rüljön, széthasogatnak, s darabjait keblükbe rejtve viselik. De ha azért hasogatnak szét lobogójukat, hogy darabjait gomblyukba tűzve viseljék rendszalag gyanánt, sértenék vele a megtisztelőt és megtiszteltet egyaránt. Ilyen zászló a Petőfi neve. — A Petőfi-Társaság czélja a szépirodal­mat, mint életpályát, eníanczipálni és önállásra juttatni. —• Vannak, akik társaságunknak — foly­tatja később —• egyéb feladatot is akarnak tulajdonítani. Hogy legyen gyűjtője, kommen­tátora, dicsőítője Petőfinek és irodalmának. (Ez később egyik sarkalatos feladata lett a társaságnak.) — De Petőfi neve — folytatja — nem kér tőlünk világosságot, ö megalkotta magának a balhatatlanságot, függetlenül a halandó iva­dék ébren tartott emlegetésétől. Alakja, men­tül messzebbre halad, minden természeti tör­vény ellenére, annál nagyobbnak tűnik fel..« A megnyitó beszéd Után Szász Gero olva­sott fel egy «Ideál» czimü költeményt, Utána Pulszky Ferencz «Petőfi és a kritika a negy­venes években» czimü emlékezése következett, mely keserű igazságokat mondogatott akkor még javában élő és kritizáló íróknak. Szaba­dos János következett ezután, aki Petőfiről szóló költeményt szavalt. Balázs Sándor, az alapitó, természetesen vig elbeszélést olva­sott fel, Kórtbeny Károly Mária pedig vissza­emlékezéseket irt Petőfiről, melyeket Paulay Ede olvasott fel. Záradékul Ábrányi Emil dekla- málta gyújtó hatással «Zászló» czimü költemé­nyét. «Szavait ügy a közönség, mint a társa­ság tagjai feálllva hallgatták s lelkesülve meg­éljenezték.» . Ez vo.lt az első közgyűlés tárgysorozata, mely.

Next

/
Thumbnails
Contents