Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Budapest, 1910. péntek, Január 7. HáGYABORSZAa 3 álló banknak elismerése és tényleges megvalósítása alapján jöhet l.étre, semmiféle más irányú kísérlet sikerre bem vezethet. Lukács tárgyalásai. A «Búd. Tud.» jelenti: Lukács László dr. (dezignált miniszterelnök ma délelőtt lakásán fogadta Jakab ffy Imre belső titkos tanácsost, akivel több mint egy óra hosszat konferált. A délelőtt folyamán Lukács László dr. Jakabffy Imre társaságában ßsáky Albin gróf belső titkos tanácsosnak Andrássy-ut 114. szám alatt lévő lakására ment, ahol már előzőleg Serényi Béla gróf is megjelent. A dezignált miniszterelnök Csáky Albin gróffal, Serényi Béla gróffal és Jakabffy Imrével itt hosszasan tanácskozott. Csáky Albin gróf lakásán később megjelent Tisza István gróf is, aki e tanácskozás egy részében szintén részt vett. Lukács László dr. dezignált miniszterelnök legközelebbi kihallgatásának pontos ideje véglegesen nincs még megállapítva Eddigi intézkedések szerint azonban LukácsLászlódr. előreláthatólag h o 1 n a p*e s t o fog Becsbe utazni. Csáky Albia gróf nyilatkósata. Csáky Albin gróf a Nemzeti Társaskörben így nyilatkozott Lukács László vállalkozásáról: — Szivemből kívánom, hogy Lukács László vállalkozása teljes sikerrel járjon. Lukács nemes, hazafias áldozatot hoz. amikor arra vállalkozik, hogy I (az országot mostani kétségbeejtő helyzetéből ki- J szabadítsa és mindenki, aki támogatja, meggyőző- I désem szerint, valóban hazafias cselekedetet müvei, i Mert miről is van szó? Hogy a nemzetet az alatt a ! két hónap alatt, amelyre a kormánynak indemnitást kell kérnie, a mostani zűrzavaros állapotból kivezessük, a korona és a pártok között az egyetértést ismét helyreállítsuk és uj pártalakulást tegyünk lehetővé, amely a mostani bonyolult helyzetnek yégre-valahára véget vessen. Ez olyan vállalkozás, amelyet mindenkinek teljes erejéből támogatnia kell. Megengedem, hogy ez á két hónap nagyon kurta idő, de még mindig jobb a semminél. Senki sem vét eM álláspontja ellen, ha támogatja ezt a vállalkozást, mert hiszen a Lukács-kormány tudtommal semmiféle politikai programmot nem ad. :— Részemről olyan kormányt — vetette közbe (alatt a Petőfi Társaság Lapjának első példá- üyát osztogatták széjjel. Persze, ős magyar szokás szerint, fecerunt magnum áldomás. Az «István főherezeg-» szállóban gyülekezett össze a társaság egy része, mert az egész társaságot lakomára ösz- szebozni sem akkor, sem azóta nem sikerült. Nagy dolognak kellene annak lenni, amelyre minden tag összegyűljön... A lakomán több' volt az rírodaiompár toló, taint az irci s néhány olyan iró is megtisztelte jelenlétével a lakomát, akik nem voltak tagjai a társaságnak. Valami hatvanan lehettünk, s az első felköszöntőt Lauka Gusztáv mondotta Jókaira. Jókai aztán háromszor emelt poharat. Először a Petőfi-Társaság fiatal tagjaira, azután Petőfi fordítóira, végül — Zichy Géza grófra. A Peíőfi-forditók tiszteletreméltó gárdájából többen voltak jelen s kettő nyomban felelt is a felköszöntőre. Az első: Helíy Ignácz, aki nyomban fel is olvasta Petőfinek «Dalaim» czimü költeményét, a saját ola-sz fordításában, azután Erődii Béla olvasta fel a «Juhász-legény, szegény juhászlegény» czimü románcz fordítását török nyelven, természetesen a saját fordításában. Pulszky Ferenez a «Petőíi-Társaság Lapjának» előfizetőire emelte poharát, s ezek között az elsőre: Erzsébet királyasszonyra, Mert lapunknak ő volt az első előfizetője. Komócsy József aztán nyomban ráduplázott Pulszkyra, felköszöntvén azt a férfiút, aki akkor is Petőfi oldala mellett állott, mikor tömérdek volt az ellensége. Szász Gerő Erdély nevében köszöntötte fel a társaságot, Szabados János pedig költészetünk nagy képviselőjét, Petőfinek szellemtestvérét: Arany Jánost köszöntötte. (Mondtak aztán még Posztokat idősb Hieronymi, — amely nem puszta hatvanhete-sekből alakul — nem támogathatnék. — £n nem osztom azt a véleményt — vágott vissza Csáky Albin gróf, — hogy olyan kormányt, amelyben négyvennyolezasok is vannak, ne lehetne támogatni. Részemről akkor is támogathatnám Lukácsot, ha Justh Gyulával meg tudna egyezni, mert a rendet minden áron helyrekell állítani. Mert ugyan mehetnek-e a dolgok igy tovább? Vagy talán holmi alkotmány- ellenes kormány avagy katonai diktatúra jobb volna ennél a megoldásnál? Nem mondom, hogy a király élne ilyen modus-szal, mert hiszen ő esküjét meg nem szegi soha. De hátha lemond? És hátha utódja megkoronázása előtt alkotmányellenes utat-módot választ? Lnnél minden bizonynyal jobb akármifélo alkotmányos megoldás. Tissa Lukács ellen. Később jött a körbe TisZa István gróf, aki nőkor értesült Csáky Albin gróf nyilatkozatától az izgatottságtól csengő hangon a következőket mondotta: — Hallottam', hogy itt volt Csáky és felszólított benneteket-, hogy támogassátok Lukácsot. Nos hát én kijelentem, hogy azonnal kilépek a körből, íia aZ Lukrácscsal és korma, nyával szolidaritást vállal. Engem1 semmiféle személyi szempontok nem vezérelnek és távol áll tlölem a Szándék, hogy közületek bárkire js pressziót gyakoroljak, de én saját személyemet illetőleg kilépek, ha ilyen szolidaritás a kör és Lukács, valamint a4 ő emberei között létre jönne. Majd hozzátette: — Ismételten kijelentem, hogy képtelen volnék elnézni, ha Lukács és kabinetjének tagjai, vagy az ö főispánjai itt naponta vagy legalább is sűrűn öes2.ejönnének és politizálnának. Remélhető azonban, hogy le&z annyi érzékük, hogy ezt nem teszik meg. Ha azután újból elhagyjiák a kormány?, vagy újtól egy hajóban eveznének velünk, mindenki újból szívesen látja őket itt. Különben is tudom, hogy e tekintetben Lukács is igy gondolkozik. Nem vágyói: ugyan hivatva, hogy itt az ő nézeteit képviseljem, de módomban áll konstatálni, hogy e kérdésben ő is osztja nézetemet. Tanúsága ennek, hogy sem tegnap, sem ma nem járt itt. A szabadelvű párt tagjainak1 nagy része érezte,' Ábrányi Kornélra, Szemere Miklósra, E. Kovács Gyulára és Kertbenyre, a legrégibb Pe- tőfi-fordihók egyikére, aki már nagyon törődött ember volt akkor s midőn kérdeztem: hogy van? Azt felelte: úgy vagyok, mint Heine. Ha leülök: nehezemre esik a fölkelés, de ha fölkelek: nem tudok leülni A lakoma alatt távirati köszöntés érkezett Meltzl Hugótól, Kolozsvárról. A távirat szellemesen volt Petőfi-költemények czimeibő! ösz- szeszőve. így maradtunk együtt délutáni öt óráig, a mikor felvonultunk az írók és Művészek Társaságának helyiségébe, ahol megindult az emlékezések és ezzel kapcsolatos anekdoták áradata. Sokat feljegyeztem. íme, egy kis emlékezés Jókaitól: «Diákok voltunk mind a hárman. Én is, Or- lai Petrieh Soma is, Petőfi is. Petőfi színész akart lenni, én festő, Orlai iró. Ő gyártotta a novellákat, én illusztráltam őket, Petőfi felolvasta nagy emfázissal. ÉS mi lett a vége? Petőfi lett a poéta, Orlai piktor én meg regényíró. Már most aztán adjon valaki az ifjúi intuitíókra valamit...» Szigligeti Petőfinek a Nemzeti Színháznál eltöltött pár hónapjáról beszélt. Szolgai munkákat végzett bizony, szegény, virsliért küldték a színész urak, meg sörért. Az asszonyságok és leányasszonyok pediglen este lámpással kísértették haza magukat Petőfi által. Rónai néven volt igen szerény tagja az intézetnek s egyszer, próba alkalmával, egy recsegő hang zavarja a csöndet a kulisszák között: — Van itt Valami Rónai nevű komédiás?..» Az öreg Petro vies Volt, aki feleségestül jött föl a fiáért Pestre, mert egy falujokbeli pbhogy e kijelentések kissé elhamarkodottak voltak és ezért szükségesnek találták ma a Magyar Tudó s i t ó utján a következő czáfolat közzétételét: A «Magy. Tud.» jelenti: A «Nemzeti Társaskör», ben ma délben nagy számmal egy he gyűlt (párt- tagok megütközéssel olvasták a körben tegnap folyt beszélgetésről közzé adott laptudósitásokat, Egyértelmüleg megállapították, hogy aZ, ami 8 lapokban a beszélgetésről megjelent, az elmon. dottaknak többé-kevésbbé téves, vagy elferdített reprodukálása. Egy lap szerint Tisza István gróf éppenséggel azt mondotta volna, hogy «Lukács Lászlónak és vállal- kozó társainak ildotmbeli kötelessége, hogy azonnal lépjenek ki a Társaskör tagjai közül. Ezzel szemben megállapították, hogy Tisza István gróf ilyen, vagy ehhez hasonló kijelentést egyáltalán nem tett, amit pedig e kérdésben tényleg mondott, azt annyival inkább mondhatta, mert már a tegnap estét megelőzőleg hallotta Lukács Lászlótól magától azt a spontán nyilatkozatot, hogy czélszerübbnek véli a Társaskör mindennapos látogatásától már azért is tartózkodni, nehogy ez a Társaskörnek politikai jelleget kölcsönözzön. Tisza: és Lukács összekülöuböséss. Tisza István tudvalevőleg teljes erejével támogatta a közösbankos társaságot, Wekerlét, Andrássyt, akiknek az érdekében még Becsbe is szaladgált. Most azonban nagyon neki rontott Lukácsnak, amiért az állítólag a függetlenségi párttal akarna valami kibontakozást keresni. Természetesen Lukács sem marad adós és a hozzá közelálló Pester Lloydban a következőket íratja: Tisza István gróf elismert© ugyan, hogy, Lukács László vállalkozásán alkotmányos szempontból nincs kifogásolni való, de jósló tehetségéhez! fordult s előrelátta a jövőt, amikor Lukács László elköveti azt a bűnt, hogy a negyvennyolcZasoklcal szövetke. zik, azt a bűnt, amit Tisza Wekerlének, Andrássy- nak, Darányinak, és a többieknek nagylelkűen már rég megbocsátott. Tisza az ilyen szövetkezéssel nem akar közösséget vállalni, amit különben senki sem kért tőle. Maga Lukács László is nyilatkozott a Ti- sza-féle kirohanásról és erről a következőket mondta: sitos katona találkozott Petőfivel az utczán és megismerte. Annak Petőfi elmondta a maga történetéit s innét ment hire a Nemzeti Színháznál létének. Haza is vitte az öreg mészáros a maga fiát, és1 egy darabig otthon tartotta, már most harag nélkül, pedig, hejh, nagy haraggal vált el tőle, mikor legutóbbi együtt- lételük alkalmával egy akkor épülő fcáz állványa alá surranván, a szomszédos átjáró-házon keresztül megszökött az apai harag elől *.. Lauka Petőfi lakodalmáról emlékezett. Beszélhetett róla, hiszen ő volt a vőfély. Kert- beny hirtelen modorát, haragos kifakadá-sait festegette. Egyszer, valamelyik versének a fordításával nem lévén megelégedve, azt izente Kertbenynek, hogy keresse £51 a lakásán, megbeszélés végett Kertbeny megígérte, de nem ment el. Akkor csinálta Petőfi rá azt a rossz német verset (ha igaz): «Sie, mein lieber lm gar ten. (Ez volt a Kertbeny szerencsétlenül megma- gyarositott eredeti neve.) Werd’ nichtmehraufsiewaften.» Ezzel aztán vége is a Petőfi német poézi- sének. Még csak egy német leyelét ismerem, de az se virága a német stílusnak... így futott az idő s a mesélő öregek lassan elszáledtek, ki a kártyaasztal mellé, ahol Lauka és Balázs kalabriászt játszottak, ki a Nemzeti Színházhoz, ahol már várták Szigligetit, ki haza, ahol már szintén várták Móricz bátyánkat a Stáczió-utcza végén... Mi pedig ott maradtunk és utánuk bámultunk, a legendás alakok után, akik valamikor kezet szorítottak Petőfivel...
