Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

2

ESTI ÚJSÁG

volna vezérlő szerepet. Tisza eleinte vonakodott elvállalni, hogy átmeneti kabinet után ö alakítson kormányt, azonban később megnyerték őt ennek a tervnek oly módon, bőgj' uj paktumot kössenek a koronával, a melyből egyfelől ki legyenek kapcsolva a nemzeti követelések, másrészt a korona azt az engedményt tette volna, hogy megelégedett volna a választói reformnak egyszerű kibővítés utján való létesítésével és nem ragaszkodott volna az általános választójog álláspontjához. Az uj kabinet azután Tisza István vagy Wekerle elnöklésével jött volna létre és így tette volna meg a kísérletet, hogy a függetlenségi párttal •j, jelenlegi parlamentben, vagy pedig, ha másképpen nem megy, uj választásban megütközzék. Lukács tervei más irányban mozognak. Lukács azt ajánlotta a királynak, hogy egyezzék meg a függetlenségi párttal, mert addig, a mig a radikális pártokkal rendbe nem jönnek, az obstrukció veszedelme mindennemű parlamenti munkát okvetet,lenül tönkre tesz. Lukács azt ajánlotta, hogy mivel a korona engedményeket nem tehet a függetlenségi pártnak, keressék meg azt a pontot, a melyen a korona és a függetlenségi párt nézetei találkoznak. Ez a programpont az általános, titkos és egyenlő választójog volna. A koalíciós kormány azt hitte, hogy a két javaslat közül a Héder- váry-féle fog megtetszeni a királynak; különösen támogatta a hiedelmet Lukács kísérletének kudarca, azután meg Justb audienciájának az eredménye. A Just h-f éle audiencia után biztosra vették a koalíciós kormány köreiben Héderváry kinevezését. Lukács erre ismét visszajött Budapestre és újabban tanácskozott a kormány tagjaival. A kormány tagjai e tanácskozás után abban a véleményben voltak, hogy ők Lukácsnak elutasító választ adnak s hogy ennek következtében Lukácsnak vissza kell adni misszióját. Lukács azonban másképpen fogta föl a tárgyalás eredményét. Ö megelégedett azzal az ígérettel, hogy megszavazzák neki a büdzset-provizóriumot, noha ez ígéretet Kossuth ahhoz a föltételhez kötötte, hogy Lukács a parlamentet föloszlatja, a mi valóban nem volt szándékában Lukácsnak. Azután Lukács a nyert ígéretek alapján az uralkodónál kieszközölte miniszterelnökké való kinevezését. Ez volt a legnagyobb meglepetés a koalíciós kormány tagjai számára, a kik nem hit* lék, hogy az újévi konferencia lefolyása után Lukács folytatni fogja akcióját. A tárgyalásoknak ez a folyama volt az, a mely a Lukáccsal szemben való nagy bizalmatlanságot fölkeltette, nemcsak a koalíciós pártokban, hanem Tisza István grófban is, a ki tudvalévőén az általános választói jog legnagyobb ellenségeinek egyike.

FŐVÁROS.

Sápadt arcok.

— Levél a szerkesztőhöz. *=»

Néhány hónappal ezelőtt sok külföldi orvos jelenlétében lelepleztek egy díszes mellszobrot a józsefvárosi Sáidor-téren. Ezt a, szobrot a Közegészség! Egyesület emeltette a higiénia, mint mondják, első magyar úttörőjének. Mi többi felnőttek ebből a kegyeletes dologból tudtuk meg, hogy nálunk külön egyesület is van, a mely az emberélet szempontjából á legnagyobb fontosságú tudománynak érdekeit szolgálja önzetlenül.

Távolról sincs szándékom e nemeseélu egyesületnek szemrehányást tenni, mert bizonyára vannak áldozatra, kész tagjai, •van kiváló képzettségű elnöke, talán még folyóirata is, melynek hasábjain, meg vagyok győződve, akárhányszor ki volt fejtve, hogy a szerves élőlénynek első életföltétele a tiszta, jó levegő. Magam előtt látom e percben is az érdemes Fodor Józsefet, a ki egy-egy összejövetel alkalmával demonstrative megmutatta, hogyan kell vizet inni. Az ülés végén odalépett a vízvezetékhez, fölhajtóit egy korty vizet és miután kiöblítette vele a száját, hozzáfogott az iváshoz. Ez az eleinte sajátszerünek tartott ivásmód valóságos kategorikus imperativusként hatott ránk, hogy tartsuk szem előtt a rendet és a tisztaságot és jól vigyázzunk arra, milyen víz jut gyomrunkba és milyen levegő a tüdőnkbe.

Készséggel megvallom, hogy a közrend és köztisztaság tekintetében a tűi szép fővárosunk az utolsó három évtized alatt • óriási haladást tett. Le van egy intézmé- 1 nyűnk, a mely a higiéniát, mint sok mást,

csupán csak könyvből ismeri: az iskola. Hogy ne legyen félreértés, sietek megjegyezni, hogy az iskolai épületek itt a fővárosban eléggé modernek, a bennük dívó rend és tisztaság szintén dicséretreméltó, de a legtöbb közép- és elemi iskolai épületben egészség-veszélyeztető, légbuzam tapasztalható, a tantermekben télen, különösen az óra végén 20—20 foknyi hőség vau és a folyosók nem füthetök. Mennyi betegség csirája rejlik e tökéletlenségekben. Hülés, köhögés, toroklob, háromnegyed részben itt keletkezik.

Mindez csak hagyján! De a mit a hiányos szellőztetés okoz azokban a mi szegény, sápadtareu csemetéinkben, azt rendszerint csak az iskolaév harmadik harmadában látjuk, a mikor a kimerült, betegesen ingerlékeny gyermekek hazavánszorognak az iskolából és ámbár ki vannak éhezve, enni nem bírnak. Minden rákövetkező napon nagyobb mértékben mutatkozik e. fiziológiai deficit is a tanév végén előttünk állanak a verteién, szánalmas árnyalakocskák.

Ismerek például egy nyolc éves leány- gyermeket, a ki szereti az iskolát, mert jól bánnak ott vele és nagyon kedvesen és ügyesen tanítják meg a hasznos tudnivalókra. Ilyen kis fővárosi gyermeknek a hat szorgalmi nap közül, négy napon S-tól 12-ig van órája, sőt — hihetetlennek hangzik — két napon S-tól 1-ig van dolga — — egyhuzamban, csekély megszakításokkal, a mikor azonban bent kell ülnie a. teremben.

A délelőtti tanítás ellen nem is merek beszélni, mert először is a tanerőknek előnyösebb és kedvesebb, de a szülők is sok oknál fogva jobbnak és célszerűbbnek tartják a délelőtti elfoglaltságot. így tehát szinte egyhangúan el van döntve, hogy nyolc éves gyermekeinknek négy, illetőleg hetenként kétszer öt órán át kell ott ülniök a tanteremben. A helytelenül elrendelt szavazások eredménye ez a kétes értékű eljárás.

Most azonban nem mint kigénikus, nem mint apa, hanem tisztán csak az emberrel vele született józan ész nevében fölteszem a kérdést, szabad-e négy-öt órán át szellőztetés nélkül maradt termekben folytonos ülésre kárhoztatni fejlődésben lévő kis gyermekeket? Három különféle, egyébként derekasan vezetett elemi iskoláról határozott tudomásom van, hogy óraközök alatt is a teremben helyükön kell maradniok a kis tanulóknak, mert különben kegyetlenül fölirja őket a tanitó által odaállított osztályspieli, az úgynevezett: vigyázó. Levegő, szabad levegő csak az udvaron van. Ide persze nem szabad lemenni, mert poros és sáros lenne a grádics, meg a, terem padlója. Mi lenne akkor, szörnyen megharagudnék a szolga bácsi.

A szellőztetés, ez az egyszerű művelet, teljesen parlagon hever a mi. fővárosi iskoláinkban. És, e. tekintetben a középiskolák sem állanak jobban, Itt ugyan rendszerint megtörténik az a nem helyeselhető intézkedés, hogy az úgynevezett osztályfőnök meghíz egy tanulót, a kinek szegénynek minden óra végén kötelessége felnyitni és becsukni vagy három kettős ablakot. Ez teljesén helytelen dolog és kikérném magamnak, ha például fiamat érné ez a kitüntető szerencse.

Ezt a tisztet az iskolai személyzetnek kell teljesíteni és téli időben, a mikor ez a szolgai tisztség még nagy veszedelemmel is járhat az illető gyermekre nézve, inkább egy-egy kisegítő szolgával, esetleg a fűtővel kell azt elvégeztetni.

Még egy másik szörnyűség rögződött meg elemi iskoláink tantermeiben, bogy az a negyven-ötven gyermek még mindig kénytelen a terembe vinni kalapját, felső ruháját és sárcipöjét. Azt hiszem, nem kell éppen a Közegészségügyi Egyesület tagjának lenni, ha el akarjuk képzelni, milyen atmoszféra vau egy ilyen teremben, a mikor például esős időben az a sok ruhadarab ott gőzölög a falon. Milyen levegőt szívhatnak he szegény, saj- nálatraraéltó gyermekeink I S ha az cm10*10. január 7.

bér .szóvá teszi ezt a hallatlan barbárságot, akkor csak .annyi választ kap az ember : „Hja, ezen nem lehet segíteni.“

Végül pedig szives figyelmébe 1 ajánlom az illetékes köröknek, hogy hassanak oda, hogy az ezután építendő iskolai épületekben legyen egy nagy helyiség, a hol a szegény kimerült és kiéhezett gyermekek tiz órakor vagy tizenegykor nagyobb uzsonnát fogyaszthassanak el. Ha csak két óráig tartott a szellemi tréning és a szervezet ugyanakkor uj táplálékkal nem frissíthette föl vérét, akkor okvetetlenül hosszabb pihenőre van szüksége, melyet a gyermeknek a termen kívül kell töltenie, hogy kissé mozoghasson és közbe valamit magához vegyen. Csakhogy a házirend azt .tartja, hogy tejet, gyümölcsöt nem szabad az iskolába hozni, mert — a mi igaz is hemaszatolják a folyosókat,

Az egész világon, de nálunk is tele vagyunk a különféle siralmakkal és panaszokkal, hogy az iskolába járó legkényesebb szervezetű gyermekhad mennyire sínyli ezt a jótékony intézményt. Nagyon helyes, hogy a testgyakorlat és a játékok nagyobb hangsúlyozásával némi ellenszert nyertek sajnálatra méltó gyermekeink, de azt hiszem, minden tornánál is nagyobb jótétemény volna azokra a növésben, fejlődésben lévő szervezetekre, ba egy tréfát nem értő tollvonás elrendelné, hogy minden óra végén a szellőztetés kötelező. — És ebben az irányban közreműködni méltó föladata lehetne a Közegészségi Egyesületnek,

— Orvosi kinevezés. A főpolgármester Alti, Egon dr.-t a dunabalparti kórházakhoz segédorvosnak nevezte ki.

— A restauráció. A kerületközi bizottság ma ülést tartott, hogy jelöljön a föti6ztviselöi állásokra, A bizottság azonban nem határozhatott, mert a kerületek még nem jelöltek. Vasárnap délelőtt tartja meg a bizottság jelölő ülését. A bizottság tagjai azonban megvitatták a helyzetet, A vita folyamán az a vélemény alakult ki, hogy az árvaszéki elnöki állásra Melly Bélát, a középitő igazgatói állásra Deve- cis Ferencet, a iőszámvevői állásra Szi- mély Árpádot választják meg, noha Ács Ferencnek is tekintélyes pártja van. A többi főtisztviselöi állásra újra megválasztják azokat, a kik ma töltik he az állást. A középítő ’ igazgatói állásnál a bizottság több tagja kívánta a mérnöki hivatalnak újjászervezését. Szó volt a tanácsosi állásokról is. Három tanácsosi állás üresedik meg. Két állásra kialakult a bizottsági tagok véleménye. A két jelölt FMuskázy Lajos és Déri Ferenc. A harmadik állásért hárman küzdenek: Antal Gyula, Buzáth János és Márkus Jenő. Mind a háromnak tekintélyes pártja van s ma még a kerületközi bizottság tagjai sem tudtak maguknak véleményt alkotni arról, hogy a három közül melyik az. erősebb, melyik tud több kerületet meghódítani. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy a tanács mai szervezete nem felel meg a jogos követeléseknek. Egyik-másik ügyosztályban annyi különböző dolog torlódik össze, hogy lehetetlen jól elvégezni s a fővárosi törvény az intézkedés jogát kizáróan a tanácsosnak adja meg. A bajon az ügyosztályok számának a szaporításával akarnak segíteni s egyhangú volt a vélemény, hogy még legalább három ügyosztályra van szükség. Ez iránt meg is akarják tenni mindjádt választás után a szükséges intézkedéseket.

— Szabályrendelet a gyeloRuteJk- ról. A gyalogútokon való közlekedés biztosításáról alkotott szabályrendeletet a kormány jóváhagyta, s a tanács most elhatározta, hogy a szabályzatot február 1-én életbe lépteti. A szabályrendelet szerint a már engedelmezett transzparens- lámpákra utólag kell megszerezni az en- gedelmét, inég pedig december 31-ig,

— Reformok a számvevőségnél. A .számvevőség és középponti pénztár műkő* .désérc felügyelő bizottság javaslatára a főváros számvevőségénél több praktikus reform lépett életbe. A bizottságnak mult évi működéséről szóló jelentése kiemeli, bogy a számvevőségnél az egres számadási fgazdasági) ágazatok számtartását szakreferensek fogják végezni, a kik a kezelésükhöz tartozó ágazatok minden fázisát ismervén, gyorsabban és mégis alaposabban végezhetik el a rájuk bízott munkát.

— Iparosok segítése. Az Albrecht- Hildegard-bizottság ma délelőtt Almádit Géza. tanácsos elnöklétével tartott ülésében hat iparosnak egyenkint 80 korona, bét iparosnak egyenkint 120 korona, négy iparosnak egyenkint 160 és huszonnégy iparosnak egyenkint 200 korona segítséget szavazott meg. Elutasítottak három kérelmezőt, Az alapnak 155.117 korona 61 fillér vagyona van.

TÁVIRATOK.

Az angol választási harc.

London, jan. 7.

Asquith, miniszterelnök tegnap este BatUban mondott beszédében a következőket fejtette ki;

Azok az erőlködések', a melyeket tettek, hogy Németországtól és a német tengerészeitől való félelmet plántáljanak oá angol népbe, igen gyönge eredménnyel jártak. Balfour Hanleybeu szokott naivle tussal színezte ki ezt. a félelmet, a nélkül azonban, hogy előadásáért a felelősséget magára vállalta volna. A mi Balfour nézetét illeti, kisebb államok diplomatáinak ama fölfogásáról, hogy a háború Anglia és Németország között elkerülhetetlen, na* gyón óvatos volt Balfourtól . hozzátenni, hogy ebhez a fölfogáshoz nem csatlakozik. Miért hangoztatta ö ezt? Szóló nyugodtan mondhatja, hogy a mennyire ö értesülv*» van, hasonló fölfogás nincs az európai, államférfiak és diplomaták körében-. Egyetlen fiatalom sem, és pedig sem nagy, sem kicsiny, nem számol politikájában azzal, hogy a háború Nagybritánuia és Németország között kikerülhetetlen, sőt azzal sem, hogy valószínű. Szóló továbbá a politikai szembatáron sehol nem lát olyasvalamit, a mi közvetve vagy közvetetle- nül okot adhatna viszályra Anglia cs a barátságos nagy nemzet között.'

Asquith .ezután rátért Balfour ama nyilatkozatára, hogy németek — nem a kormány emberei, hanem jelentékeny vállalatok vezetői — ezt mondták : Azt hiszitek, hégy valaha .megengedjük, hogy Németország elfogadja a, tarifareformot? Ha Balfour valóban. folytatott hasonló be, szélgetést, akkor úgy látszik a iiuinor iránt való érzéke egészen elaludt, merá nem vette észre, mit akarnak a németek vele elhitetni. Mi célból szükséges a, két ország közvéleményét, a mely buzgón és őszintén fáradozik a kölcsönös jobb megél tés létrehozásán, izgalomba ejteai azzal, hogy egy kiváló államfériiu nyilvánosan tudomásra hoz oly balga, fenyegetéseket, a melyek akár komolyan, akár tréfaképpen hangzottak ei, nem voltak méltók pillanatnyi figyelemre sem és a melyekben nyilvánvalóan csak az volt a céljuk, hogy a Németországtól való feleimet választási célokra kihasználják. A kormány azonban hathatós lépéseket tett, hogy az uj helyzettel szembenézzen, nem ellenséges értelemben, hanem saját állami szuverónitásunk föntartására.

Lloyd George kincstári kancellár Peck- hamban, beszédet mondott, a melyben úgy tüntette föl Balfournak legutóbbi nyilatkozatait, mint egy kétségbeesett embernek, a ki a dolgát elveszettnek tartja, végső erőfeszítését. Balfour látta, hogy a tarifareform nem talál visszhangra és nincs remény, hogy es költségvetés ellen sikeresen lehessen küzdeni. Ezért tesz kísérletet, hogy Németországtól félelmet gerjesszen. Ez az Európa békéjét vészé, delembe sodró játék diszkreditálta egy nagy párt vezérét. Ilyen módon eljárni, egy európai hatalomról úgy beszélni, mint Balfour, veszedelem a ■ világbékére és szégyen egy brit politikustól, Szólt ezután Auglia kiviteléről éu azt mondta, hogy a statisztikából arra lehet következtetni, hogy a jövő év az angol kereskedő, lem legfényesebb éve lesz, a mely fölül fogja múlni az eddigi éveket.

Portsmouth, jan. 7.

Earl of Crewe gyarinatügyi államtitkár beszédet mondott, melyben a következő, két fejtette ki: Azok a tanulságok, me. lyekre büszkék vagyunk, .hazafiasságunk és tetterőnk, a világban való hivatásunknak nagysága, mindez nem lehet egyetlen nemzetnek monopóliuma és nem volna okos dolog, hogy a mit önmagunknál . tiszteletreméltó becsvágynak tekintünk, brutális mohó kapzsiságnak mondani, ha mások teszik azt, a mit’mi teszünk, éok nép van Európában, mely bennünket a világ.legkapzsibb nemzetének tekint. Én. nek következtében Németországban is, j akárcsak nálunk, vannak félénk' emberek,

1 a kik azt hiszik, hogy a britt flotta késaj