Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

/

.

646

oly jól tudja azt az aesthetikát.“ — Pedig az olvasó e kíváncsisága egy nagy tévedésből származik ; mert tapasztalás bizonyítja, hogy néha igen jeles tehetségű költő vagy művész nagyon elhajíthatja a sulykot az aesthetika theoreticus részében, s viszont egy kritikus, költői müvet Írván, úgy járhat, mint a ki jobban tudja az úszás theo- riáját, mint az ki a Dunát keresztül uszsza, de soha még nem próbálta meg erejét e szakban. Azonban itt minden hasonlat hiányos; mert alig van két egymástól különbözőbb lelki tehetség, mint a képzelet látnoki tehetsége s a tudós higgadt, illusiokon meg nem nyugvó elemző tehetsége. A két tulajdon egyesülhet egy-egy emberben, kinél a lélek minden tehetsége, a mellett, hogy harmóniában van, egy-egy ága külön is a fejlés magas fokán áll; de ez ritkaság, a talentumok legnagyobb része egy oldalú. Boldog ki megnyugszik ez egyoldalúságon, mely sokszor annyira nem a mi törekvésünkön múló hiba, hogy a legjobb akarattal sem segithetünk rajta. De ez nagyon is mély tárgy, s nem bocsátkozom taglalásába; mert kie- légitőleg meg nem tudnám fejteni. Annyi igaz, hogy a költés s a kritika két ellentett észjárást kiván, s hogy e kettőre a tehetség nem adatott mindenkinek. Mutatja,,A levél“ czimű vígjáték is.

A legtökéletesebben értheti valaki a perspe- ctiva törvényeit, az irón forgatására nagyon könnyű keze lehet, gyakorolhatja magát hosszú ideig, s még sem sikerűi neki, vagy csak igen középszerűen, az arczképfestés. Greguss kétségkívül régóta tudja, mit tesz a jellemfestés a drámában, mi a kielégítő s ki nem elégítő motívum, mi a compositio belső egysége, mi a hibás és hibátlan verselés — csakhogy egészen más az, megítélni tudni és gyakorlatilag érteni hozzá.

Eszünkbe sem jut kárhoztatni, hogy kisérle- teket tőn a vigjátékirásban — a gyakorlati kisér-, letekből az elméletre nézve is sokat lehet tanulnunk; — de sikerűlt-e a kísérlet? — Ez a kérdés, melyre az alább következendő észrevételek nagyjában felelnek.

Ismerkedjünk főleg az e vígjátékban bemutatott jellemekkel. Torsy Pállal s barátjával Keme- nessel találkozunk mindenek előtt. Az előbbi egy pesti gazdag tőkepénzes fia. Dadányi földesur leányát akarja nőül venni. Mit nem áldozna ő a szép Etelkáért ? — És valóban van is alkalom kimutatnia áldozat készségét; mert Dadányi ur csőd alá került, birtokát, Dadányt, kótyavetyén akarják eladni — s ő, Torsy Pál, ötvenezer forinttal kivághatja minden zavarból leendő apósát. A tőkepénzes fia nagy nehezen ki is nyerte atyjától az ötvenezer forintot, s épen indulni akar Dadányra, hogy szép szerével átadja az összeget, a kinek oly nagy szüksége van rá.

Képzelhetni, hogy ily embernek, ki egy nagy jótékonyságot félig már kivitt, de szebb része hátra van, ki épen kedvese apjával teszi a jót, s következőleg a szép Etelka főszerepet játszsza lelki

szemei előtt, — mennyire el kell foglalva lennie magával s a-magáéival! így kellene lenni mind az életben, mind a költészetben; — csak e vígjátékban nincs egészen igy. Mert épen midőn Torsy Pálnak ily állapotban kellene lenni, belép hozzá egy jó barátja egy furcsa kívánsággal, s kiveszi sodrából.

Torsy Pál barátjának, Kemenesnek, jegyese van, szintén egy vidéki földesur leánya.De a tanár egy szeszélyes rögeszmét vett fejébe. Tudós feje azon pedáns gondolattal tépelődik, úgy látszik, hogy a szerelmet szükséges próbára tenni. Minden rendén van Herminával, „csak az a baj, úgymond, hogy az ő szerelme nincs még kisértetbe vive.“ Barátjának igy szól tehát :

„Ha te udvarolnál neki És nem bírnád öt eltéríteni :

Akkor többé perczig sem haboznám,

Hogy szerelme hű és igaz hozzám.“

Torsy figyelmezteti, hogy ez szeszélyes tréfa s pedáns aggaszkodás, hátha Hermin majd bele szeret ? Kemenes feleli : Ezt nem teszi, vagy ha igen, ez mutatja, hogy jó volt megkísérteni. Tor- syt, kinek maga dolga fontosabb ennél, meggyőzi Kemenes logikája.

Szerelem dolgában a professor is csak oly ember, mint akárki más, s rósz néven veszszük tőle, hogy e tárgyra a hideg okosság dilemmáit szeretné alkalmazni. — Vagy Kemenes tanár nem szerelmes? — Akkor hogyan lehet féltékeny, s hogyan mondhatja róla barátja, hogy szerelmének heve bolondította meg? Erős felfogást óhajtanánk a jellem dolgában mindjárt elejénte. Ha a tanár szerelmes ne logikai dilemmával álljon elő, hanem legyen hőn és féltékenyen szerető valóban is, a minőnek úgy látszik szerző akarja őt bemutatni, holott egészen kőhideg ember áll előttünk; vagy mutatta volna be oly egyénnek, ki logikai következtetések, pedáns maximák nyomán s nem szívérdekből házasodik — s ekkor jó comicus alak válhatik belőle; — de a comicus oldal hiányzik Kemenesből — közönyös hidegségre s némi értelembeli gyengeségre vonunk következtetést. Kemenes komoly képű, de gyermekes hóbortja oly önző, hogy még azután is megáll kívánsága mellett, midőn barátjától megtudja, hogy neki sokkal fontosabb dolgai vannak. S mégis hátrább (55 1.) Kemenes Károlyról ezen, a fenebbivel ellenkező jellemrajzot találjuk :

„Károly, az már egészen másféle,

Latol, fontol, óvatos elméje;

Mindent jegyez, semmit sem felejt el;

Értekezik a lelkismérettel. . . .“

E fontoló ember teszi kedvesét próbára minden igaz ok nélkül, s e lelkiismeretes ember kívánja barátjától, hogy csak úgy tréfából és köny- nyelműen mondjon le szándékáról s azon örömről, hogy kedvesét láthassa! Ép oly sületlen, a mily szerénytelen ember kívánsága!

\