Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
SZÉPIRODALMI 4A-ik szám. Aug. 15-én 1861. F I G Y E L 0. Szerkesztői szállás, hova a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és Kisfaludy- utcza sarkán 11-ik szám. Megjelenik e lap csütörtökön. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók : Egyetem-utcza 4-ik szám. VISSZATEKINTÉS. VI. „Venio nunc ad fortissimum virum“ — azaz lússzaugrom az előttem szólt képv . . . akarom mondani : értekező urnák egy eddig kerülgetett magyarázatára, az igék időiről. Nem örömest szólok e tárgyhoz, részint mert nincs reményem a tengert kanállal ki- meregetni, részint attól tartva, hogy e kérdésben habozást nem ismerő nyelvészeink előtt elárulom nagy tudatlanságomat. De ha már szólanom kell, legjobb lesz őszinte vallomáson kezdeni. Én nem tudom a magyar igeidők helyes használatát. Hiszen megírta Hunfalvy, Fogarassy, Írja most is Brassai stb. Még úgy se’ tudom.Egyik 6 — 7 százados irodalmi gyakorlatra utal, másik a franezia időknek megfelelő árnyalatokat keres és talál nyelvünkben, még a harmadik a népre, az élő nyelvre hivatkozik. Homlok- egyenest ellenkező theoriák tülkölödznek egymással. Egyik azt mondja : múltban folyó, s nem végzett cselekvés, állapot kifejezésére vala segédigés jelen kell, másik az iskolában tanítja, (lásd Szvorényi legújabb Nyelvtanát) hogy ily állapot az ék vagy ám- ém végzetü múlt idővel lesz kiteendö; inig egy másik a t rágós múltat ismeri csupán az ily esetben. A. theoria szerint igy kell írnunk : „Tegnap épen irok vala, midőn barátom hozzám belépe. B. theoria igy követeli : „Tegnap épen ivek, midőn barátom hozzám belépett, C. theoria megöl, ha igy nem ragasztod : „Tegnap épen írtam, mikor barátom hozzám belépe.u Boldog isten! Nem csoda hát, ha t. Brassai ur épen a Figyelőből, épen egy oly fordításból, melynek magyarságára tart valamit fordítója, idézi a leghajmeresztőbb bűnöket az igeidők használata ellen. „Ott lábatlankodnak, úgymond, tarkán egymás mellett : elkölté — ült — heverésze —- bealkonyodott — felöltözék — vette — ment — kelle — közeledett — jutott — találkozók — ritkultak — mutatko- zának — bámulta.“ — „Próbálják — igy folytatja aztán—vajon a legmélyebbre ható ártézi kútfúróval és legfeszítettebb szorgalommal birnak-e oly elvet feltalálhatni, a melyből kimagyarázhatnák, miért van az idézett helyen az igék némelyike — abevett nevezett szerint — félbe múltba, másika egészen múltba téve.“ Megvallom, nehéz is volna elvet találni, a hol nincs, legfölebb a széphangzás elve, hogy az egymást sorban követő igék ne rímeljenek a mondatban. De ki hát az, fél század óta, Íróink (vagy plane verselöink) közt, a ki elvekhez tartotta magát e részben, s azokat, kiilöncz színezet nélkül, nagy következetességgel ki is vitte? Vö- rösmartyt nem gondoltuk rósz magyarnak, noha igy énekel Cserhalmában : Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészté, Az móff sem rendült, romlatlan férfi erőben /» c? # . 7 All vala társai közt . . . No már most, kérem szépen. Előáll Elv N-ro 1. Vörösmarty nem tudott magyarúl. így kelle Írnia : „Árpádnak honját Salamonnal sok baj emészti vala, Az még sem rendül vala (vagy rendüle, ha csupán egyszeri rövid állapotra gondolunk; rendült, ha mint befejezett, megtörténtet — vagy in-
