Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
629 BELIRODALOM. WOHL JANKA KÖLTEMÉNYEI. Kiadja Jókai Mór. Pest 1861. Nyomatott Engel és Man- dellónál. (Vége.) Nagyon helyeslem azon birálatot, mely a formákat és gondolat kifejezését tartja vizsgálata fő szempontjának. De részemről jobbnak tartom a baj gyökerére menni egyenesen. A kifejezés, a rhyt- mus, rím és nyelv elleni vétségek tanulságosak a költői mesterség tekintetében. Ezen külsőségekben való haladás a tökély felé szintén végetlen, mint egyebekben is; de minél inkább kezdő valaki, annál fontosabb a lényegre magára forditnunk fő figyelmét. A külalakra, modorra és formára való túlnyomó figyelem teremti a vaktában utánzókat. Ezt nem az e lapokban eddig megjelent bírálatok ellenében hozom fel, melyek a külforma köntöse alatt mindig eszmét kerestek, hanem magam igazolására. A különbség köztünk csak az, hogy én az eszmékből hibáztatom a kifejezést és formát, mig az e lapokban megjelent bírálatok a formából és kifejezésből kiindulva mondanak véleményt magára a gondolatra és gondolkodásra. Magam sem hallgatom el a forma, kifejezés, nyelv törvényei ellen elkövetett hibákat; de megkülönböztetem a lélektani szempontoktól, s ezek alá rendelem. Főlesr a lélektani tartalmat s nem az aestheo tica formáit tartom szem előtt. Nem a költő ügyességét, hanem főleg egyéniségéből folyó eszméit és érzületét birálván, csak egyet akarok kiemelni, a mi főleg e czikk formájának mentségéül szolgál. Míg kiválóan a formát bírálva kénytelenek vagyunk részletekbe bocsátkozni, s a jó és gyenge stropliákat, sorokat idézgetni, az irói egész egyéniség bírálatánál átalá- nosságokat mondunk, s számos adatból elvont igazságokat, melyek mintegy az összes benyomásból származnak, — s nem gondolom, hogy az áta- lános észrevételek kevesbbé tanulságosak volnának, mint a bonczolgató részletezések. — Meg van mindkettőnek haszna és becse, s én csak a magam eljárását védem, a nélkül, hogy a másikat legkevésbbé ócsárolnám. Wohl Janka költeményeinek részletes analy- sisébe nem bocsátkozom. Legyen szabad birálat- beli hajlamomat, véleménymondási jogomat használnom, a fnint czélszerűnek vélem, s megmaradnom az átalános jellemzés terén. Valamint a valódi érzelmet megelőzik e fiatal költőnőnél a bizonytalan vágyak, úgy az egyes eszmék megalakulását a megalakítási türelmetlenség. Az ifjú kor, mintegy belső ösztönnél fogva, kísérletek, s nem ritkán versirási kísérletek kora, a mit, ha hatalmunkban állana, sem kellene gátolnunk. Mindamellett azonban, hogy az ifjú kort kiválóan a költészet korának nevezik, a nagyon ifjú költők müvei kisebb nagyobb mértékben magukon viselik a kristályosodni s formákká szilárdulni nem képes eszmék jellemét. Olyanok körülbelül az érett művész teremtéseihez képest, minők a fiatalkori ambitio ábrándjai a férfikornak gyakorlati és sikeres energiájához képest. Határozott eszmék, érzelmek s meggyőződések nélkül határozott forrnák és erősen kifejező hangulatok lehetetlenek. És mind a gondolkodás, mind az érzésmód, mind a meggyőződések csak alakuló félben vannak még az ifjúkorban — habár vannak kivételes példák a kora érettségre. A tiszta, erőteljes kifejezés, szabatos forma mindig concentrált lélekre, szabatos felfogásra és gondolkodásra mutat. Megfordítva, a zavaros, határozatlan, elmosódó kifejezés, idomulni nem tudó forma az ellenkezőről tanúskodik. Hasztalan mondjátok hát lángeszűségnek a félszegűl nyilatkozó eszmét, a hóbortos kedélyt, a chaoticus érzelmeket s a bármi merész, de találó vonások helyett kiáltó szinzagyvalékot festő képzeletet. — Hogy fel ne hozzunk másokat, nézzétek végig azon magyar költőket, Berzsenyitől napjainkig, kiknek szava legnagyobb és legtartósabb viszhan- got adott nemzetünknél, nem-e az egészséges érzelmek, derék eszmék s correct képzetek talpraesett kifejezésénél fogva ragadták meg szivét lelkét az egészséges magyarnak? És vajon Petőfi, kinek költészetét mintául szeretjük venni, volna-e kitűnő esze azon elszánt járása, képzeletének azon erőteljes „r j zolási“, érzelmei azon emberségesen őszinte hangja nélkül az a kitűnő iró, azon teremtő művész, az az ékesen és magyarán szóló s magyarán szeretett Petőfi, a ki volt és marad állandóan ? Távol legyen, hogy egy kezdő s szerényebb dicsőséggel beérő költőt ama lángeszekhez akarjak hasonlitni, Csak szembetűnő példát kerestem, a mi önkénytelenül is eszembe juthatott, mert költőnőnk igen hő bámulójaPetőfinek, mint igen sokan közelebb lejárt s most lejáró lyrai költészetünk képviselői közül, s mint igen sokan, mégis eltérő utón járkál . . . Némely holt tárgy, ha hosszúra nyújtjuk, elveszti pattanós rugékonyságát, az ecsetvonás, ha elmossuk, határozatlanná teszi a képet, s bizonyos csillagok, ha üstököt bocsátanak, hig fénynyé olvad, a mi tán égi test lehetett különben. Költőnő műveiben pedig gyakori tünemény az elnyujtás,
