Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
r i 616 költészet lsglényegesb föladata az eszme megtestesítése, — határozott formával, alakkal való föl- ruházása. És épen, hogy testet és alakot nyerjen a gondolat és érzés, a lehető legnagyobb mértékben határozottnak, mondhatni positivnak kell lennie. Egy magasb eszmeiség szükséges hozzá, mert csak ez ád értelmet, öszhangot a műnek. Egy uralkodó erős eszmét fejez ki az egész mű és minden része, különben nincs benne művészet, hiányzik benne az alkotás, melynek csak eszköze, úgyszólván nyelve, a test és forma; a leglényegesebb benne egy erősen concentrált érzelem és eszme, mely az egészet átlengi, s melyért az egész és a részek léteznek. Ezen eszme és érzés nélkül nem alkotunk, csak mesterkedünk. Mindazon tulság, hogy testet rajzolunk, melyben az éltető egy eszme hiányozván, materialismusba esünk, mind amaz ellentett tulság, hogy elvont eszméket vagy bizonytalan, homályos érzelmeket és ezéltalan vágyakat éneklünk, ellensége az idealismusnak, s ellensége az*alkotásnak, a valódi költészetnek. A költőnő, kinek első dalait épen átolvastam, mint mondám, nagyon szeret, tárgytalan, homályos, s bizonytalanul hánykodó ábrándokat és érzelmeket énekelni. Nemcsak világosan mondja, hanem gyakorlatilag is oly mértékben bizonyltja a költészet és idealismus körüli tévedését, hogy ritkán láttunk hozzá hasonlót. Még midőn határozottabb tárgy és viszony tűnik is ki dalaiból, szeret mindig átalánosságok és elvont eszmék világában maradni. Azonban, ha Írói jelleme dolgában ennyi szabadságot vettünk magunknak,legyen szabad, minden ellenvélemény daczára, még tovább mennünk s életbeli egyéniségéről is egy átalános megjegyzést tennünk, mi nélkül csak megrovást mondanánk ki, némi megfejtés nélkül. Az iró, kit személyesen is van szerencsénk ismerni és becsülni, még azon korban van, midőn az emberi élet átalános törvényeinél fogva tárgy és positiv életviszonyok, valódi szerencse vagy szerencsétlenség nélkül is, hő vágy, boldogság és boldogtalanság érzete harczolnak a lélekben. Ta- Ián a legnyugodtabb sem maradt ment ezen megfejthetetlen, de a természet rendében levő aecpii- noctialis viharoktól, — talán a legtisztább és világosabb léleknek is ki kellett forrnia magát először, — és a világ, melynek rendét, meghatározott menetelét csodáljuk, nem a forrongó chaosból fejlett és bonyolodott-e ki? —Azonban a fiatalkor harczai ha természetesek, egyszersmind sokszor kétes kimenetelűek és olykor döntők szoktak lenni. A helyes vagy tévesztett irány egyaránt nyitva áll nemcsak az életbeli, hanem a költői téren is. Modorrá válhatik, a mi elejénte némileg természetes, menthetetlenné a mi menthető volt. (Folytatjuk.) T A R C Z A. A MAGYAR LEÁNYOK. 1851 Az eltépett koszorúban Fenmaradt gyémánt-virágok: Magyarország szép leányi, Szűz pártában kikre vártok ? Mondjátok meg, kikre vártok?! . . Cserlevél rezg fürtötökben Gyászfátyollal eltakartan; A hősöket gyászoljátok, Kik elvesztek véres harezban, A hazáért véres harezban. Láncz s lakattal folcsatolva Karotokban vasperecz van, Drágagyöngyös arany helyett Ezt tartjátok most divatban, A szent hazáért divatban. Fából készült melltűt hordtok Kik smaragdot viselétek : Szent ereklyék a vészfákból Hol kimúltak a vezérek, A dicső magyar vezérek. Hogyha víg arcz jön felétek, Vagy ha jő a fény öltönyje, Köny szökik fel szemetekből, Honíeányi bánat könnye — Lelki gyásznak méla könnye. Mért is nektek vigalom most, Mért is nektek fényes ékszer? Búban, gyászban szebbek vagytok. Szebbek vagytok ti ezerszer, Az angyaloknál ezerszer. szép leányi Magyarorszáj Özvegyen maradt leányok! A honért elvérzett hősök Áldva néznek ti reátok. Az egekből ti reátok. MEDGYES LAJOS.
