Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

604

nézte, tövis vagy bokor van-e előtte, mindegy, megfutamodott, úgy a mint illik egy- becsiiletes emberhez, a ki a kísérteteket nem akarja boszantani . . .

Csibrán szomszéd ekkor vette észre magát, hogy hányadán van a dolog . . . elkezdett utána kiabálni . . .

— Zaják . . . Zaják! . .

De! nagyon roszul cselekedte azt Csibrán szomszéd, mert Zaják szomszéd annál jobban futott . . .

És futott, futott addig, a mig haza ért, egész a pitarajtóig, se holt se eleven nem volt . . . még mindég a fülében csengett a hite szerint távolléte alatt meghalálozott Csibrán szomszéd szava, hogy add a leányodat a fiamnak . . .

Legelső szava is az volt, a mint felzörgette az övéit . . . s kicsókolták, kiölelték magokat.

Halljátok e . . . hé! . . mikor halt meg a szomszéd? . . .

Azok csak elbámultak ezen a kérdésen.. s egymásra néztek.

— Nem halt a meg, az áldott jó ember, — felelt egyszerre Panni meg az anyja, — sőt hogy az isten áldja meg, míg kegyelmed oda volt, mintha apánk lett volna, úgy viselte gondunkat . . .

Zaják szomszédnak erre volt egy kis oka elszomorodni, ha a Bogár és Bársonyra gondolt . . . nagyot sóhajtott . . .

— De már hát úgy még is csakugyan álmodtam . . .

Alig pirkadt, ki nyitja be más az ajtót, mint Csibrán szomszéd, a piros pozsgás jó kedvű Csibrán szomszéd, s a mint mondta, hogy isten hozta, olyan parolát csap a Zaják szomszéd markába, hogy felért egy puskalövés csattanásával. — A meg azután szivesen megköszönte minden jóakaratját. Hátha még mindent tudott volna!

— Hej szomszéd, szólt csakhamar Zaják szomszéd, mert kifúrta volna az oldalát — de jó hogy látom, — már féltettem, mert az éjjel valami nagyon csudálatosát álmodtam . . .

Csibrán szomszéd mosolygott. . . s csak nézte merőn a szomszédot.

— Hátha nem volt az álom szomszéd . . hátha most is azt mondom, a mit az éjjel

mondtam, a mikor úgy rám ijesztett a szomszéd, én meg a szomszédra . . .

Csibrán szomszéd elnevette magát, Zaják szomszéd pedig, mint a ki nem értette sehogysem az egész dolgot, még jobban csudálkozott.

— Úgy! úgy! . . szólott a bámulónak Csibrán szomszéd ... az éjjel kisértetnek néztük egymást. . . én kendet. . . kend meg engem . . .

— Lehetetlen! szólt Zaják szomszéd, ki előtt a világ derülni kezdett . . . Lehetetlen, hát kegyelmed ott lett volna? . . .

Ezután bámult egy nagyon nagyot s jó izüt nevetett, mert még más valami is jutott eszébe . . .

— Ott voltam én, smost is azt mondom, a mit ott mondtam, adja a Pannit kend a fiamhoz . . .

Zaják szomszéd rettegve vetett oldalvást egy szempillantást . .

De, csudálatos ... az asszony egy cseppet sem látszott neheztelni a szomszéd szavaira . . .

Majd benyilt a pitarajtó s a szomszéd asszony lépett be s a mint belépett s jó reggelt kívánt-, megölelte, megcsókolta a szomszéd asszonyt . . .

De már ettől oka volt majd kővé válni Zaják szomszédnak a nagy bámulás miatt. .

Mi történt itt, micsoda világfordulás esett itt? hát már a vizek visszafelé folynak . . .

Ki tudta igy megfordítani ezeket az asz- szonyokat, ki csinálta ezt a csodánál is nagyobb változást . . .

Hm! . . egy egész körút az, a szerelem Pannin Pistán Panni Csibrán szomszédon, Csibrán szomszéd pedig az egészen . . .

Csibrán szomszéd nagy mester volt. A szánalom örve alatt kezdte meg diplomatikai ügyességű működését a két asszony öszvebékitésére ; kalácssütéskor átküldetett egyet a szegény elhagyottaknak s megmondta fiának, hogy mondja meg, hogy az anyja küldte. Ez nagyon jó hatás volt. Zajáknénak oly jól esett, hogy a lehető legnyájasabb arczot mutatott Csibránnénak. Csibránné szánta öt, ha arra gondolt, hogy a szegény el van hagyatva. — Most már jól megy minden, mondá Csibrán szomszéd Mihelyt ez