Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

602

gette végig megsoványult. tagjait . . keser-j vében mondogatá magában :- A Bo gár és Bársony az oka mind ennek . . .

Estenden volt már az idő, midőn az udvarra kitették, de azért maraszthatták volna kenyérrel kalácscsal, mégse’ maradt volna, nyakába vetette a rongyos szűrt s a négy hónapi távoliét kedves falujától csak megsokszoroztatta lépteit, hogy annál jobban igyekezzék haza felé . . .

Hogy haragudhatik az az asszony öreá, — hogy búsulhatott azóta a szegény Panni, .. . milyen soványak lehetnek azóta a Bogár és Bársony! . . .

Ezek voltak azon gondolatok, melyek Zaják szomszéd fejében egymást minden perczben felváltották ... De szivének méltánylásául legyen mondva, azért hogy rettenetesen tartott a megérkeztekor fejére zuduló fergetegtől, mégis oly nagy szerete- tet, édes húzódást érzett minden iránt, a mit otthon hagyott . . . Úgy érzé, hogy Pannikáját mindenek felett legjobban szereti a világon, — s a Bogárra és Bársonyra gondolás pedig valóban könyeket csalt szemeibe . . .

O ment . . . ment gondolataival, a nap pedig szállott alá csak oly sietve mind ö.. . Eljött az éj . . . Zaják szomszéd tikkadtnak fáradtnak érzé magát.

Nem volt ugyan már több ut előtte, mint egy kis mérföldecske, de mind az éj mind a fáradság egy kis nyugalomra csalogatták Zaják szomszédot . . .

Egy szép fás bokros kert mutatkozott előtte a falu szélén, keskeny árka volt neki, könnyen átmászhatott rajta. Daczára annak, hogy már September végén járt az idő, a kertnek apró dombjai között térdig érő fü ringatta magát ... a legkellemesebb fekvő helyül kínálkozott . . .

Zaják szomszéd jól tudta azt, hogy ez a kert az elhagyott temető, a szomszéd falu temetője, — de azért nem látta okát, hogy meg ne nyugodhassék ott, hol annyian nyu- gosznak.

S a mint a fejét letette, nem kellett neki ringatás, elaludt olyan mélyen, a mint az a lompos juhász kutya, melyet a szántói ember álmában meglepve bunda képében ellopott.

Ha én mindazokat a szép dolgokat elmondanám, a miket Zaják szomszéd álmodott, úgy mégegyszer ennyi papirosra volna szükségem, mint a mennyit már az ö ügyének bajának felhasználtam, talán még én is annyi protokollt Írhatnék róla öszve, mint a mennyit, Schurda, Halliama és Zahardala vizsgáló biró urak ébreni álmodozásairól öszveirtak . . .

De azért még is csak rövideden meg kell egy párszóval emlékeznem azon szép dolgokról, melyek tündérvilágba ringaták.

Kató asszonyt frisnek, egészségesnek, tűzről pattantnak látta, alig ösmerte meg; első látásra azt gondolta felőle, hogy a Panni. Kató asszony nem hargudott, sőt inkább olyan szép kapros lepényt sütött, hogy a szájíz megindult láttára . . . Egy másik menyecske ült a padkán s fonogatott a guzsa- lyon . . . E meg a Panni volt. Egy szép fiatal ember ... a meg a Pista volt . . . vezetett ki itatni az istállóból két gyönyörűséges, síma szőrű, gömbölyű, virgoncz lovacskát ... oh uram fia! ... a meg a Bogár és Bársony volt . . .

Az éhes sertésről és makkról szóló példabeszédnek megtestesült tanúbizonyságává változott Zaják szomszéd az ö álmainak ily találó elhelyezése által . . .

De hagyjuk az álmokat és figyeljünk Zaják szomszéd arczulatára, a ki fejét egy sirdombra hajtva, megszünteti hirtelen mosolygásait arczulatának, s mintegy titkos sejtelme által a kisértetek órájának, hüs széltől érzi érintetni tagjait . . mely ellen hasztalan takaródzik, hasztalan búvik, felébreszti őt . . .

Zaják szomszéd tenyerére támaszkodik és ültő hetyre emeli magát, azután azon idegenkedéssel néz szét, mint a hogy szokott az ember, ha szokatlan helyen ébred fel s mindent egy pillantással szemügyre vesz maga körül.

Bokrok vették körül, messze nem láthatott . . .

Hanem hallott.. . hallott s megrezzent attól a mit hallott . . .

Egy vékony, ábrándosán csilingelő csengettyű hangot hallott nem nagyon messzire.

Es, uram ne vigy a kisértetbe . . . hinné-e az ember? . . Zaják szomszéd megös- merte a szaváról, hogy az a Bogár és Bár-