Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

,*í97

BELIRODA L 0 M.

CSOKONAI-ALBUM. Szerkeszti és kiadja Ivulini Nagy Benő. (Ára 3 f‘t. a. é.) Pest, Ráth Mór bizománya. Nyomatott Debreczenben, a város nyomdájában, 1861. (Vége.)

Ha az „Albumának többnyire ifjú munkatársai nem, a közönség hihetően készséggel ment föl bennünket a müvek egyenkint és külön-külön vett bonczolgatása alól. A ki a Figyelőt ismeri, különben sem vádolhatja, mintha röstellene középszerű müvekkel s néha kezdő Írókkal is foglalkozni. De a mit egyetlen egy írónak összegyűjtött müvei tekintetében megtehetünk, — bár az is hosszúra nyúló munka, — nehezen tehetjük oly számos iró közreműködésével létesített Albumra nézve. Kimutathatnók részletesen, hogy Kadarcsi versei teljesek reminiscentiákkal, s a mellett még ügyességgel és egy kis költői avatottsággal sincsenek egybeállitva; hogy Stépán Gézának „Csokonai Vitéz Mihály hordója“ czimű s a költő életéből vett egy adomán épült verse humoros akar lenni s a helyett izetlen. Ugyanezt mondhatjuk Oláh Károlynak „Csokonai háza“ czimű verséről, mely a költői eszközökkel való bánásban gyakorlatlanságot árul el, s már csak ennél fogva sem érdekelheti az olvasót. Kimutassuk-e, mily gyenge népdalok a Bonyhai Benjáminé?— hogy Nagy Ferencz Endre királyról -szóló balladája az események száraz elbeszélése, az emberi érzések mellőzésével, melyeket ennélfogva az olvasóban sem ébreszt, hogy a „Fájó vigasz“ Csermelyitől nem világos, pedig a részletekben csak közhelyeket látunk? — Szinte jól esik, midőn egy-egy oly lendületesebb , szabadabban folyó dalra akadunk, minő az Illésy György „Te tudod nagy ég“ czimű egyszerű verse; vagy Nyilas Samu ,,Fecské“-je, holott ez utóbbiban, ha gyakorlott versiró keze nyomát látjuk is, a compositio meglehetős üres. Ilynemű, aránylag jobban eső költemények vannak még e gyűjteményben! de általán szabad legyen elmondanunk, hogy a magyar lyrai irodalom leg- kevésbbé sem erőltette meg magát e sok vers kiállításával. — A novella, irodalom is képviselve van. Egyrésze a tehetség zsenge korára mutat, minő a „Legdicsőbb élvezet“ történeti beszély Ábrái Károlytól, ki dagályos s a tárgyat szemünk elé ritkán állító csengő pbrasisokban ir, s rajong a helyett, hogy elbeszélne. — Almásy Tihamér „Bál előtt és bál után“ olvashatóbb, de a képzeletnek kevés ereje mutatkozik e beszélyben. Az egész egy alakok nélküli esemény, melynek bevégzésében az eredetiséget egy undorító jelenet képviseli : — egy bonczterembe vezet az iró, s az ember megbánja, hogy eddig kisérte őt. — A „Kora öröm és késő bánat“ Kelemen Mórtól, nem

hoz föl motiválatlan tényeket; de az egész igen prózai s az élet mindennapi jeleneteihez ragadtabb, semhogy volna benne valami olyas, mi a képzeletet megragadja.

E gyűjteménynek legérdekesebb részét a nem-szépirodalmi munkák teszik. „Görögország felszabadulásá“-t Ladányi Gedeontól érdekkel fogja olvasni a közönség; kevésbbé tanulságos, mert már kimerítőbb források után ismeretesebb s egyszersmind gyengébben van Írva is „Enyingi Török Bálint“ (történeti rajz) Sárváry Elektől. Azonban ezeket csak mellékesen emlitők, mert a prózai dolgozatok közt a „Csokonai Album“-ba illőbb s egyszersmind érdeklőbb dolgozatok ama három czikk, mely Csokonai életrajzára vonatkozik.

Nem mintha a felhozott adatok újak volnának. Van bennök egy-egy uj részlet is; de kevés, a mit Toldy Ferencz ur meg ne irt volna a költőről adott kimeritő életrajzában. Nem is azért mondjuk érdekeseknek e czikkeket, mintha uj szempontokat, itéletbeli önállóságot találnánk az egyes tények megbirálásában. Valóban se életismereti, se aestheticai vélemények dolgában nem újak e rajzok; — nemcsak az adatok, nem újak,hanem, ha épen mindenütt nem is, de igen kevés kivétellel a Toldy szemüvegén nézik szerzők Csokonait, életét, korát és munkáit. A feldolgozás sem ád nagy ujdonsági ingert ez életrajzi czikkeknek. Csaknem ugyanazt mondani más szavakkal, a mit már elmondtak mások, nem is teheti újjá a müvet.Mind- a mellett az a néhány uj adat beszövése, maga a feldolgozott tárgy, mely egy kedvencz költő élete és munkái, oly nemű olvasmány, melyet részvéttel veszünk fel és folytatunk, ha mindjárt körülbelől ismételve találjuk is, a mit már hallottunk.

A Csokonai életét tárgyazó három czikk, melyet emliténk : „Csokonai életrajza“ Kulini Nagy Benőtől; „Csokonai kora“ Kovács Gyulától; „Adalék Csokonai Vitéz Mihály életrajzához,“ K. Nagy Benőtől. Az elsőben Csokonai diákkorára találunk nehány adatot, s többek közt a költő azon levelét, melyben búcsút vesz tanulótársaitól, midőn az iskolából távoznia kelle. E levél nagy része érzékeny ömledezés , de az ifjúi gondolkodás jelei mellett kivehetjük belőle a jellem nehány alapvonását s nehány adatot tanulóköri életére. — Nem értjük eléggé, miért közié szerző ez életrajz végén, mely különben sokkal vázlatosabb mint a Toldyé, s nagy része ennek kivonata — Csokonai összes műveinek száraz lajstromát. — Csokonai összes művei kiadásában, mely egyszersmind közvetlen használatra irt kézikönyv, az életrajz-iró kötelessége megtenni e fáradságot; de olvasmányul adni laj-