Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
1 598 stromot, nem mutat irói tapintatra. „Csokonai kora“ töredékes, igen egyenetlen munka. Felleng- ző, mesterkélt phrasisok és száraz adatok gyűjteménye. Sem a kort, sem a költőt nem találjuk e rajzban jellemezve. Egyes elszórt vonások gyűjteménye még nem rajz. Kovács Gyulának az adatok gyűjtésére, a tárgyára tartozók olvasására tett fáradságát nem vonjuk kétségbe; de müve kétkednünk enged a gondolkodásra, megítélésre fordított fáradságban, továbbá már nemcsak kétkedünk, hanem határozottan kimondjuk, hogy tárgya rendszeres összealkotására, az előadás mesterségének e titkára, kevés gondot fordita. — A gondolatokba közönségesek is, az Ítélet, ha mások után mondatik is, a jellemző helyett ha csak általánosságokat mondunk is, a rendszeresség, a gondolatok csoportosítása nagy érdeket adhat az olvasmánynak, a tárgy belső érdekességét nem tekintve is. — Az „Adalék“-ban K. Nagy Benő ur nem közöl egyebet, mint Csokonai utolsó levelét Lillájához 1798-ból, s ha egy életiróra nézve, ki jellemezni akarja a költőt, egy ily ömledező levél nem igen foglal magában más felhasználható vonásokat, mint a melyeket más leveleiből s munkáiból ismer, egy élettörténeti forduló pontot jelöl meg e levél s egy szabatos dátumot szolgáltat, — melyért közzétételre méltó, s eszközlője köszönetét érdemel. Végűi szólanunk kell egy nagy fáradsággal összeállított czikkről, ez „Debreczen irodalomtörténetének rövid áttekintése“ ismét a szerkesztő kiadótól, Kulini Nagy Benőtől. Az egész nem egyéb igen hosszú bibliographiai lajstromnál. Az irodalom történet Írója, sőt általán a magyar történetiró hasznát veheti ily kalauzoló lajstromoknak. Szerző azonban nagy tévedést követ el a czimre nézve. Egy városnak soha sem lehet irodalomtörténete, hacsak nem oly központ a város, minő most Pest, minő külföldön London és Páris, a hol ezek irodalma úgy szólván elnyeli az egész nemzetét. Egy másodrendű város irodalma nem oly önálló, nem annyira magában kifejlő, hogy egész lehessen. Egy ág, nem pedig egy organicus lény. Egy-egy nem központi városnak csak bib- liographiája lehet s nem irodalom-története. Mert minden történet az események, tettek és tünemények kapcsolatos és egymást indokoló sorozatában áll, és lehet-e egy debreczeni irodalmat ily magasb szempontból összeállitni? K. Nagy Benő ur tehát egyebet alig tehetett, mint időrendbe szedte a könyvek és irók névlajstromát. E lajstromozásra van különben is hajlama; mert Ítéleteiben nem oly szabatos. Nem nevetséges elfogultság-e Kazinczy, sőt 1848 után az a helyi Patriotismus, mely abból is kirí, hogy a most élő Orbán Petőt jeles beszély- irónak mondja. „Tóth Ferencz a legjobb novellista.“ Tán csak Debreczenben? mint Blésy György, ki „a jelenlegi debreczeni lyricusok királya“ (241 1.) — íme Kulini Nagy Benő ur az aestheticában is egészen debreczeni szempontot követ, — s nem gondol sokat olcsó Ítéleteivel. Magáról hallgat ugyan irodalom történetében ; de képzeljük, hogy debreczeni szempontból ítéli meg Albumát, a hol ilyen sem jelent meg közelebbről. Mi nem értünk vele egyet; mi nem ismerünk más irodalmat, mint magyarul a magyart. Mi annyira magunkénak valljuk Csokonait, mintha Pesten született volna, s ép úgy szólunk K. Nagy Benő úrról, mintha nem a debreczeni, hanem a sárospataki, erdélyi vagy „pesti nemzeti köri“ irodalomhoz tartoznék. Csokonai emléke mindnyáju kát érdekel, kik debreczeniek nem vagyunk is, — debreczeni volta nem enyhítő körülmény ez „Album“-ra nézve. —m.— KÜLIRODALOM. A HINDU DRÁMA. („Sakoontalá, or the Lost Ring:“ Szakuntaid, vagy az elveszett gyűrű ; indiai dráma. Kálidásza szanszkrit eredetiéből angol prózában és versben forditva. Monier Williams, a szánszkrit nyelv tanára által. Hertford : 1855.) (Folytatás.) Kálidásza színműve, a Szakuntalá, a mi európai világunknak Sir W.Jones által lön bemutatva! először, ki, mintegy hetven éve, Bengalba érkéz- j vén, első tette a meglepő felfedezést, hogy a hinduknak egyátalában régi drámájok létezik is. 1789-ben kiadott prózai fordítása egyetemesb érdeket támaszta Európában, mint talán bármely hasonló keleti forditmány, ha az „Ezeregy-éjszakát“ s „Pilpay“ meséit kiveszszük, gyermekkorunk e második „Robinzon“-jait. Több nyelvre leforditák, és azonnal elismerve, bámulva lőnek szépségei; egyebek közt Goethe, világölelő ro- konszenvével, egyszerre melegen üdvözölte a jövevényt. *) Pedig Sir W. Jones forditása kétségkívül csak nagyon nem hasonló képzetet bir nyújtani az *) Willst du die Blüthe des frühen, die Früchte des späteren Jahres, Willst du was reizt und entzückt, willst du was sättigt und nährt, Willst du den Himmel, die Erde, mit einem Namen begreifen : Nenn’ ich, Sakontald, Dich, und so ist Alles gesagt! /
