Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
szabálya nem eléggé szabatos voltát akarám felmutatni, melyért, legalább egy Diogenes, megboszanthatja a ,,Plátó emberével.“ De van szerkesztett igetörzsök, ha már benne vagyunk a kicsinykedésben, olyan is, hol két igető összetéve alkot egy harmadikat. Nem azon páros igéket értem, hol két gyök szalad egy kopólánczon, mert ez min- denik a maga útját futja, saját hajlitását követi. Fúr-farag, nem összetett ige, mert mind a kettő külön hajlittatik : furtam-faragtam, furni-faragni Jut azonban egy eszembe, mely valóságos compositum: ruy- kapál. Ennek hajlitása (vidékemen legalább) teljesen összetett idomra utal : mert lesz : rugkapált, rugkapálni, sőt kiejtésben már egészen összesimulva : rukkapálni; nem pedig külön : rugni-kapálm Hogy a : bukfen- czez, agyabugyál stb. ide tartozik-e, nem merném eldönteni, mert összetételök elemeivel nem vagyok tisztában. Azonban elismerem, hogy eddig felhozott ellenpéldáim jóformán a t. munkatársunk által megállapított szabályok erejét bizonyítják. Régi maxima a nyelvtanban : nincs szabály kivétel nélkül. S a felhordott kivételek se nem oly számosak, se nem oly fontosak, hogy átalában ki ne lehetne mondani szabályul a magyar nyelvnek irtózását az ily összetételektől. Ke- vésbbé állja ki a bírálatot a harmadik szabály, mely a „tisztelt hazámfia“ példa roszalásából indul ki. Azt mondja, ez nem jó, mert a „tisztelt“ a „hazára“ nem a „fiára“ vonatkozik a magyar szórend s összetétel azon sarkalatos törvényénél fogva, hogy minden határozó szó a nyomon utána következőt határozza. De ha a „tisztelt hazámfia“ hibás : akkor hibás lesz a „réz gyertyátoké“ is, mert nem a gyertya réz, hanem a tartó; akkor igazán nem lesz többé fájós tyúkszem, az apa nem hoz gyermekének szép vásár/ióí, t. barátunk Gyulai tanár nem fogja letörölni a táblát kopott nyvllábbal; hanem igy fogunk beszélni : a gyertyának réz tartója, a tyuk fájós szeme, vásár szép fia, nyúl kopott lába. Ennyi példa — s az élő nyelvből hordhatunk fel akárhányat — elégséges bebizonyitására, hogy csakugyan nem ritka eset., hogy a jelző (epithetonj, legyen az melléknév vagy részesülő, magyarban is átugorja az összetett szók elsejét, s utollevőt határozza meg. Nem állítom ezzel, hogy a t. értekező felhozta képtelen példák helyesek : „a tolvaj gyilkos pap szentjét káromló község tagja“ azért absurdum marad; de csürcsavaros szerkezettel a legjobb szabályt is eltorzíthatni. Például : egy-két epitheton,incisa (körmondatban) szép lehet, de halmozzunk 10 et 20-at, összevissza: legott kész a galiinathiás. A szabály lesz az oka? nem, az iró. E harmadik szabályból következteti t. munkatársunk a negyediket „Hogy szerkesztett névben az első szó meghatározhassa az utána következőt, nyelvünk geniusa azt kívánja, hogy csak oly viszonyban ra- gaszszuk össze a két nevet, a milyenben (mint) külön álló két név is értelmes.“ E szabály vége, úgy látszik, nincs elég határozottan fejezve ki, mert hisz a „külön álló két név“ mindig értelmes, mindeniknek lévén saját értelme. Azt akarja mondani : hogy úgy jó az összetétel, ha a két név külön állva is azt az értelmet adja, mint ösz- szetéve. Példái is e magyarázatra utalnak. llázfedél jó, — úgymond — mivel ez is jó : a ház fedele. De zsebóra kivetni való, mert értjük ugyan külön, mi a zseb, mi az óra, de összetéve nem teszi azt zsebbeli óra. Hattyú- nyak jó, ha alatta a hattyú nyakát értjük, toliastul bőröstül, mert szétválasztva is meg áll: hattyú nyaka; de nem teheti Irma nagyszám „hattyúhoz hasonló fehérségű nyakát. — En e szabályt az összetételre nyelvtanilag sem tartom kielégítőnek. Ott van fönebb a tyúkszem népies compositum. Igaz, külön válva teheti ezt : a tyúk szeme; de közönségesen nem azt értjük alatta, hanem a tyúk szem éhez hasonló alakú törést a lábon, vagy (a mezítlábas nép használata szerint) szin tén a tyuk szeméhez nagyságra hasonlitó igen mérges kelevényt a kézujjak izhajlásá- ban; tehát jóval egyebet, mint a két szó elválasztva, jelentene. De nem annyira nyelvtani, mint aesthe- tikai szempontból tartom a t. munkatárs Brassai által a szó összetételre adott törvényeket igen megszorítónak; miről legközelebb. a. J. (Folytatjuk.)
