Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
595 bocsátám előre az aesthesis jogát vagy kötelességét, mely szerint nyelvtani kérdésekbe beleszólhat, bele is kell szólnia, nehogy „de me sine me“ hozott végzések kárát vallja utóbb : épen e compositio kérdése alkalmával, ki fog derülni. Brassai, elébb a távir, aztán képvisel, árverez stb. igéket ültetve szégyenpadra, két szabályt állapit meg : 1. Hogy a magyar nyelvben határozatlan és igy értetlen gyökökből nem lehet componálni 2. Hogy a magyarban szerkesztett (componált) igetörzsök egyátalában és teljességgel nem létezik. — Nehogy itt vagy ott ismétlenünk kelljen, összefoglalom e kettővel még azon másik kettőt, mely szintén a compositióra vonatkozik; azt, a mi a „tisztelt hazámba“ és „birka gyapjú nyirö olló“ példák segélyével van felállítva 1) hogy az ily szerkezetben (tehát a compositumban is, mert „birkagyapjunyirö“ összetétel is lehet) minden szó a nyomon utána következőt határozza; továbbá, miután az előbbi szabály alkalmazásának négy lehetséges esetét kimutatta 2) hogy csak oly viszonyban ragaszszunk össze két nevet,, a milyenben mint külön álló két név is értelmes (azaz ugyanazon értelmet adja, mint összetéve). Vizsgáljuk sorra. „A magyar nyelvben határozatlan és igy értetlen gyökökből nem lehet componálni.“ Határozatlan, értetlen gyök pedig mindaz, mely nem létezik, nem él mint önálló, értelmes szó. Nincs táv, nem lehet távir. Nincs visz, nem lehet viszhang. Nincs ősz, nem lehet öszhang. És igy tovább. Elismerem, hogy nehéz volna értekezöt elegendő számú ellenpélda felhordásával megczá- folni. Igaza van, a magyar nyelv nem szereti, in regula, az ily összerakást. De egy- kettő akad mégis, mely nagyon húz a fönebbiekhez. A té gyök értelme is oly határozatlan, értetlen, mint a táv-é. Magában nem létez, a tébolyog, tévelyeg-féle szókból sejtjük csupán jelentését. S ime, mégis szer- keszte belőle a nyelv maga : íé-tova, tétováz compositumot, szerkeszté magát a tébolyog igét („Bolyog és bujdosik Pestnek városában. Ilosvai); ismét a téb-láb igealakot, hol a téb értelme nem tisztább, mint maga a té gyök jelentése.„Vaj igen!“ pattan fel t. munkatársunk, „már hogy ne volna, hogy ne létezne a té, hisz mondjuk elégszer : „se té se tova.“ De megenged, ha én igy külön szóul sem sejtem világosabban a té értelmét, mint midőn igegyök, nem tisztábban, mint a táv-ét, a visz-ét, az ö'sz-ét. Egy húron pendülnek. Gyanitni ezekét is gyanítom meglehetősen. Az utóbbival maga a nyelv componálta az Öszvért, noha külön nem létezik az ősz. Ha keresném, akadnék talán még több példára is. Nem vitatom, hogy ez egy kivételt jogosan emelték sza- bálylyá nyelvújítóink, de mint tényt jegyzem meg, hogy nyelvünk eláradt ilynemű összetételekkel, melyek egy része nélkül alig tudna már ellenni kivált a költői nyelv. Szegény poéták, hova lennétek ti, például csak a viszhang nélkül is?! . . . „A magyarban szerkesztett (componált) igetörzsök egyátalában és teljességgel nem Á létezik,“ igy szól a második szabály. Nem tudom, elég határozottan van-e e szabály alkotva. A felhozott példákból azt látom, hogy oly componált igetörzsök létezését tagadja, melyben legalább egyik (rendszerint az utolsó) elem eredetileg is igető, mint : táv-ir, kár-joótol, gond-visel, kép-visel, ár-verez, párt-fogol stb. Mert, ha oly összetett igetörzsök léteiét is tagadná, mikor például két főnév composituma képző által igévé lesz : tagadnám tagadása helyes voltát. Azt mondanám : ugy-e, kérem : oldal önálló főnév? „Az.“ Nemde fél is az? „világos.“ Pedig lesz belőle igetörzsök, nem sza- loni ugyan, de annál népiesebb, (s itt ez dönt) : oldalfelez. Nem különben a külloffiléz, vagy önök szerint, erdélyiesen, köntör- farol, mely utóbbi még annyiban is vét ön első szabálya ellen, hogy előrésze a compo- sitiónak „határozatlan, értetlen gyök,“ vagy mi, hiszen mi a manót tesz az a köntor 1 Benne van ebben talán két homályos gyök is : a ken vagy kör, meg a töri (törleszke- dik). Még egy e fajta példát hozok fel. Eb -f- láb — ebláb, innen ige : eblábol, eleblábol. Annyit megengedne tisztelt munkatársunk ezek után, hogy van szerkesztett igetörzsök, midőn két főnév composituma válik azzá, s legalább ily tréfás árnyalat kifejezésére használtatik is. Vajon az ő példái közöl a komoly jelképez, melynek szerkezete a jel és kép főnevek összetételén alapul, és csak azután vesz fel igeképzöt, elmehet-e olvasva a fönebbi tréfások közt? nem vitatom; csak 88 *
