Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
584 hogy az élethez kapcsolja; az merőben oly valótlan, oly étheries, mint egy „Nyáréji Alom.“ Mégis, a képzelet eme világában is, az élet és valódiság egy különös eleme mutatkozik; annál felötlőbb az átalános színezet s ferde világítás miatt, mely a többin elömlik. Értjük a nyelvet, melyen irvák; s ezzel sajátszerű és váratlan érdekű kérdés támad. Nem úgy mint a régi hindu gondolkozás egyéb maradványai, e színdarabok nem tisztán a szent szánszkrit nyelven írattak; hozzá- jok fér az alacsonyabb és közönségesebb szólamok vegyűlete is. A hősök ugyan folyvást a félistenek nyelvét beszélik, ama nyelvet, mely a költő idejében kétségkívül megszűnt vala már a társas élet eszköze lenni; de a női szereplők és szolgák rendesen alacsonyabb szójárást használnak. E patois, melynek neve prákrit, úgy származott a szánsz- krittól, mint a latintól az olasz vagy spanyol; s a beszélők alacsonyabb vagy magasb rangjához képest van a szent nyelv többé kevésbbé lealázva ajkaikon. Ha ez abajdocz nyelv, mely minden hindu színdarabban oly sajátságos tüneményt képez, csak valamely pedáns költő hiú ötlete volna, vagy a bohóczkodás szilaj csapongása, mint a „Bourgeois Gentilhomme“ végjeleneteiben, nem igen hozná kisértetbe az európai tudóst : de más, sokkal mélyebb érdek van ahhoz csatolva. E tájszólások valósággal divatoztak a költő idejében és szájról szájra forogtak az utczán és bazárban, mielőtt a legelső római sas kiszállott volna imez Albion partjaira, honnan évszázadok múltával India legutolsó és legjótékonyabb hóditói kerültek. E tájszólásokban az anyagneműek dús bányája tárul a nyelvésznek; mert ezek képezik az összekötő lánczszemet az ó szánszkrit és sok mai dialectus közt Indiában; és e most élő nyelvjárások temérdek szó idomát, mely századok viszontagságai folytán meg lön vesztegetve, alakjából kiforgatva, a tudós egyedül e színdarabok prákrit nyelvéből magyarázhatja meg s ütheti rá eredeti bélyegét. E prákrit egyszersmind az ókori történet buvárló- jának is igen érdekes; mert prákrit mondákat fedeztek föl Baktria görög királyainak kétnyelvű pénzein; az indiai „Jainá-k“ és ceyloni buddhisták szent nyelve is a prákrit, és szoros kapcsolatban áll e vallások történétével s azon irodalommal, melyben eszméiket megtestesiték. (Folytatjuk.) T Á E C Z A. A GÁLYARAB. E láncz, a mely kettőnk bélyegzett karját Szorítja, érzem, nem soká csörg rajtam, Úgy forr fejem, nézd kicserepzett ajkam, Fülem túlzugja a hullám morajját, Nyeldeklőm ... ah! a korsót add idébb . . . Hogy enyhit e viz. Egyszer életemben Esett ily jól, hogy üldözőimet Futottam a kőszálas rengetegben Tébolygva, hol fenevad kölykezett, Szomjtól lihegve, s lábam érre lelt. . . . Mihaszna szöktem a vadonba el? A vérebek megorronták tanyám. Midőn vasat akartak tenni rám Kettőt ütöttem úgy halántokon • Hogy felfordult. Hajh! akkor még karom Lánczot tudott ketté szakítani, Nem volt ily csúful elcsigázva, ni! Hittem, bitófa vár reám. Csalódtam. Csak egy halált szenvedtem volna ottan, Mig itt százszor halok naponta meg. Hajam lenyirták. Szégyenbélyeget Sütöttek rám, s e poklok kinpadára Hurczoltak ... eh! de mit beszélem ezt Neked, ki vélem egy lánczon gebedsz? . . . Oh szerelem! pokol játéka te! Teérted szívem mit nem szenvede! Érted ölém meg ennen magzatom, Érted e lánczok terhét hordozom. . . . Delére hajlott férfiúkorom, Midőn fiam a házhoz nőt hozott, Hogy e nővel szemem találkozott, E percztől fogva éltem átkozott. E pillanattul arczom elsötétült, Yonásimon hideg egykedvűség ült, Egykedvűség, minő éjféli ház Csendesmogorva falain tanyáz, De mélyiben, ott a lebujba’, vad Szilaj csoport rekedten kurjogat, Iszik, tivornyáz, istent káromol. így tölt szivem meg ádáz indulattal S midőn sehogyse birtam már magammal, Midőn a szenvedély lehányta nyergét S mint v egvadult ló, ágaskodva tombolt, Fiamtól ellopám neje szerelmét. Csoda-e, hogy hamar hajolt a hölgy? Fiam fonnyadt, gyámoltalan alak volt, Én szálas, délczeg, izmos mint a tölgy. Egykor, midőn a tiltott szerelem Üdvében úsztunk, rajtunk üt fiam, S mint megveszett tigris rohan nekem, De egy ökölcsapás halálosan Terité földre. Aztán elfutottam.
