Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

585 Gyilkost üvöltött a szélvész fülembe, Gyilkost zúgott az erdők rengetegje, S a törvényszék a kinpadon, holottan A vaskutya húsomba harapott. És nem sokára tán, ha meghalok, S tengerfenékre löknek, e nevet Morogja a forgó hullám felettem, S ha tán alant egy volkánhegyre estein, Tüzetokádva, fölrúg és kivet, s szerteszéjjel szórja testemet. BAJZA JENŐ. A BOGÁR ÉS A BÁRSONY. Beszély. III. (Folytat» s.) Soha se volt még életében oly szépre, tisztára vakarva se a Bogár se a Bársony, mint ama, Zaják szomszédra nézve végzet- szerű napon, melyen Csibrán kisbiró for- spontra rendelte ki, mondván, hogy aztán jól vigyázzon, mert a cs. törvényhatóság hóhérát viendi a legközelebbi állomásig. Zaják szomszéd alig birta megállni, hogy el ne kurítsa magát örömében. . . Még alig pitymallott, már a kenderhám tetejében volt a Bogár s Bársonynak, a ko­csinak ritka kitüntetését pedig a házi ku­vasz akként árúlta el, hogy sorba megné­zegette a tengelyek végeit, a melyektől fel­tartott kenőcs maradék Zaják szomszéd fejelés csizmáin tündökölt, mint a fris har­mat a mezőn . . . Zaják szomszéd valóban oly ünnepies szinben mutatta magát, mint a fris mező. .. még nyakravaló is volt a nyakán, s hogy jókedve van, tanúskodott az, hogy úgy sut- tomban fütyörészgetett is . . . Máskor kín volt kivárni öt, máskor még egyszer bekelle hozzá kiáltani a kisbirónak; most úgy szólva még alig volt lélek a falu­házánál, már Zaják szomszéd, nehogy vala­ki megelőzze, beállított. A leggondosabb figyelemmel rendezget­te meg az üléseket s kíméletes előzékeny­séggel terité be kopottas szűrével . . Már a nap jófenn volt, midőn megjött a várva várt nagy vendég. Egy hórihorgas, fülig beretvált képű, talán még a jámbor szomszéd lovainál is ijesztőbb soványságu, nagy orrú, ablakos szemű, hosszú úri ember volt az . . . rémítő hosszú, magas fehér kalappal, fehér nadrág­ban, a megtestesült jámborság kifejezésével arczulatán . . . Volt pedig ez az ur Brummer, vagy pe­dig 1848-ban védpaizsul felvett nevén, Rin- gatósy cs. pénzügyi főadófelügyelö ur ő nagysága. Csibrán szomszéd igazolásául meg kell mondani, akkor midőn csak Zaják szomszéd gyengéjével akart tréfálkozni, minden nemű gondolata távol volt attól, hogy élczet csi­náljon . . . Zaják szomszéd sóvár szemekkel néze­getett minden legkisebb holmira, melyet az amtsdiener, kit Zaják szomszéd bizonynyal lukedlinak nézett, — a kocsira rakosgatott. Képzelete szerint a börtáskának csiga­kerekekkel, huzó vonó szerszámokkal s kö­tél csomagokkal kellett telve lennie ... s nagy jóizüet nyelt, midőn egy piczinke kis kötél­véget vélt kikanditani a börtáska egyik ol­dalán . . . Oda se’nézett ezután többet,győzelméről teljesen megbizonyosodott, rácsattantotta a kupakot makra pipájára, hátra üté kalapját s fellelkesülve oda vágott a lovak közé . . . — Gyi Bogár . . . Gyi Bársony . . . És Bogár és Bársony, mint a mesebeli tüzokádó sárkányok eszeveszett paródiája, belerettentve a kenderhámba, se eget se földet nem véve tekintetbe, kiiramodtak a faluház udvaráról . . Csibrán szomszéd, a kisbiró, sokért nem adta a mulatságot, a melyet látott, hogy Ringatósy adófelügyelö ur még helyénvaló­nak találta e fergeteg csúfoló elindúláson meg is ijedni. Zaják szomszéd minden áron ki akart tenni magáért, s kezében az ostornyél, mint az óra ingája, minden rendes perczében megtette mértékes ütenyét a lovak közé... Ringatósy cs. adófelügyelö ur pedig

Next

/
Thumbnails
Contents