Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

118

Gönczy Pál.

Maradj, maradj, s a rég letűnt dicsők Leikével minket buzdíts, lelkesíts ;

Beszélj ama nagyok küzdelmiről,

Kiknek sorában küzdöttél te is.

Beszéld el nékünk honszerelmüket,

A mely jutalmat, dijt, se várt, se kért, Beszéld el a reményt, karczot, bukást,

S hogy mennyi szív «szakadt meg a honért.»

Zendüljön hangod, mint komoly harang, Hirdetve a hivő kor álmait;

És e hitetlen kor sivár zaján Hadd csengjen át a régi tiszta hit.

S bár az apáknak lelke, a fiák Fagyos keblében többé már nem él:

Te csak tovább is buzdíts, lelkesíts,

Az unokákba hátha visszatér.

Vargha Gyula

GÖNCZY PÁL.

1817—1892.

Csak harmadfél éve, hogy a magyar népoktatásügy vezető emberei és munkásai ünnepet ültek Gönczy Pál tiszteletére, olyan ünnepet, melyhez hasonlót a magyar tanitói kar még nem ünnepelt. A főváros legnagyobb terme, a vigadóbeli, alig bírta befogadni az üdvözlők seregét; órákig tartott, mig az ország minden részéből egymás után érkező küldöttségek elmondták rövid szónoklataikat, s az ünnepeltnek nyújtott emléktárgyakból egész kis kiállítást lehetett rendezni. Ez alkalomból több mű jelent meg róla és működéséről, s az ünnep emlékére az ország különböző vidékein alapítványokat tettek nevére, iskolai egyesületek létesíttettek s a tanítók árvaházában, a nőképző-egyletben és másutt állandó emlékeket emeltek.

Hetvenedik életévét betöltötte már ekkor Gönczy Pál (hiszen paedagogiai működése kezdetének 50-ik évfordulóját ünnepelték meg), de senki sem hitte volna el, hogy a korához képest csaknem tüneményszerüen erőteljes ember, ki rendkívüli munkakedvéről volt országszerte ismeretes, alig egy év lefolyása után már megkívánja a nyugalmat s még kevésbbé azt, hogy ezt a nyugalmat csak másfélévig élvezhesse. Még jubileuma alkalmával, midőn arczképét is bemutattuk, kiemeltük, hogy a hetven évet betöltött veterán hajában alig van egy-egy őszülő szál, arcza körülbelül 50 éves emberre mutat s járása oly szilárd, hogy a Kálvin-téren levő lakásából a közel egy mérföldre, Budavár éjszaki sarkában fekvő hivatalos helyiségébe, naponkint rendesen gyalog ment és jött. E rendkívül erős embert is megdöntötte a modern ragály, az influenza. Pár napig volt csak beteg, s már-már lábadozni kezdett, de erejében bízva, könnyedén vette a gyengeséget, visszaesett, s január 10-én este Karácsondon (Hevesmegyében) levő birtokán elhunyt.

Nem ismételjük itt Gönczy életének adatait; [ már az említett alkalommal részletesen közöltük. Csak azt említjük fel, hogy az 1817-ben deczember 26-án Hajdu-Szoboszlón született. Gönczynek, ki csak gymnáziumi tanfolyamot végzett Debreczenben, ifjúsága meglehetősen változatos volt s már a férfiúi kor delét is túlhaladta, midőn elfoglalhatta az alkotmányos élet helyreállítása után, 1867-ben a közoktatásügyi minisztériumban azt az állást, mely működésének állandó irányt adott s mely őt csakhamar országos nevezetességű férfiúvá tette.

Gönczy sok oldalú tevékenységet fejtett ki hosszú életében. Szenvedélyes s nem utolsó szakműveltségü gazda és kertész volt, ki botanikai tárgyú műveket írt. Karácsondon igen szép kertet létesített, e mellett üzleti dolgokkal is foglalkozva, házakat építtetett, vállalatokba bocsátkozott, melyek azonban mindig kapcsolatban állottak az irodalommal és neveléssel, s — hogy többet ne említsünk — az egyházi élet terén is (erős kálvinista volt mindvégig) nagyon sokat buzgólkodott. Működésének zöme ésjellege azonban a nevelői működés maradt. Ifjú korában nehány hónapig népiskolai tanító, majd házi nevelő volt, s aztán hosszú időn át magán- nevelő-intézet vezetője és tulajdonosa, mely intézet a magyar közoktatásügy történetében nemcsak azért nevezetes, hogy később a budapesti református gymnázium lett belőle, hanem mivel alapítása (1853) után csakhamar később nagy hírnévre jutott férfiak: Csengery Antal, Brassai Sámuel, Gyulai Pál, Török Pál, Székács József tanítottak benne. így 1867-ben, midőn Gönczyt Eötvös báró a közoktatásügyi minisztériumba meghívta, már méltán tartották gyakorlatilag is szakképzett egyénnek.

Tekintélye az oktatási s különösen a népnevelésügyi szakma terén csak Trefort minisztersége alatt lett országossá. Eötvös a svájczi demokratikus népnevelés eszméjének volt hive, mig Gönczy Pál a polgári iskolák barátjának s ebben és némely alárendeltebb kérdésben is az Eötvösével elíentétes állást foglaló Csen-