Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Tóth Lórin ez jubileuma. 115 Tudott róluk egyet-mást, de érdeklődést senki és semmi iránt nem tanúsított. Egészségével, helyzete- és környezetével, szóval mindennel meg volt elégedve. Jellemző, hogy ő egyetlen egy kérdést sem intézett mi hozzánk. Pedig vagy egy óráig mulattunk nála. Elbúcsúzáskor ismét kezet adott mindkettőnknek, sőt ki is kisért bennünket a tornácz közepéig; de azt egy szóval sem kérdezte, hogy mi járatban vagyunk, vagy hová igyekezünk. Köszönt és visszatért szegényes szobájába. íme, így láttam ón Lovassy Lászlót először j és utoljára az életben. Ha ő, a megölt lelkű áldozat, folyvást emlé- I kezetében tartotta elfogatása napját: bizony én sem fogom soha elfelejteni a gyászos emlékű fekete kocsi utolsó útasát, a gondolat és szólás szabadságának e történeti nevezetességűvé lett bajnokát és vértanúját. Budapest, 1892 január 15. Király Pál. TÓTH LŐRINCZ JUBILEUMA. A Kisfaludy-társaság szép ünnepet ült közelebb : Tóth Lőrincz kúriai tanácselnök tagságának ötven éves jubileumát. Tóth Lőrincz a legrégibb tagja a társaságnak, és érdemekben dús pályát futott meg, kezdvén, mint szépirodalmi iró, drámákkal, elbeszélésekkel és költeményekkel, s folytatva, mint jogtudós, jogi fejtegetésekkel. A közélet minden terén fáradozott. A politikától sem tartotta magát vissza s 1848-ban szülővárosát, Komáromot képviselte. Működése korán talált elismerésre; az akadémia, Kisfaludy-társaság egymás után választották tagjaik közé. Tóth Lőrincz most még csak 77 éves, s a szép kort friss egészségben, ép kedvvel érte meg. A jubiláris ünnepélyre előkelő közönséggel telt meg az akadémia kisebb terme. A tud. akadémiát b. Eötvös Loránd elnök és Szily Kálmán titkár képviselték. A legfelsőbb bíróság tagjai közül is sokan jelentek meg. Gyulai Pál foglalta el az elnöki helyet, s ő üdvözölte a jubilánst, ki családja körében jött el, nejével, gyermekeivel és unokáival. Gyulai üdvözlő beszédét a közönség állva hallgatta végig A fenkölt tartamú beszéd így hangzik : «Tisztelt társunk ! Társaságunk fennállása óta ön az első, a ki megérte tagsága ötvenedik évfordulóját, s egyszersmind egyetlen élő azon férfiak közül, a kik társaságunkat megalapították. Midőn 1836 novemberében a Kisfaludy-emlék- társaság irodalmi társasággá alakult, hogy a Kisfaludy Károly szobrára gyűjtött összeg maradékából s munkái jövedelméből költői és szép- tani feladatokra pályadijakat tűzzön ki, s midőn 1837 febr. 6-án alapszabályait megállapította, magát kiegészítette, elnökül Fáy Andrást választotta, önt pedig jegyzőül kérte föl. Ön akkor még nem volt tagja a társaságnak, de mint buzgó es szép reményű fiatal írót az idősb irók segédül vették magukhoz s majd 1841-ben a társaság egyik tagjává is választották. «így ön egy félszázadnál több idő óta munkása társaságunknak, átélte fejlődését s mindennemű viszontagságait. Itt munkálkodott Köl- cseyvel, Vörösmartyval, Bajzával, Toldyval, b. Jósika Miklóssal, b. Eötvös Józseffel, a kor magyar költői és széptani irodalmának legkitűnőbb képviselőivel. Szép kor volt ez. Irodalmunk többé nem magántanulmány, mint Kazinczy idejében. A nemzet hallgatni kezd Íróira. Az olvasó közönség még csekély ugyan, de folyvást növekedő ; a tiszteletdij kevés, de annál több a lelkesedés; hírlapirodalmunk még bölcsőjében, de egész hévvel szolgálja az irodalom érdekeit; politikai es társadalmi életünkben nem mutathatunk föl nagy eredményt, de folyvást haladunk s miénk az egész jövő. Az ifjúság duzzadó ereje nyilatkozik mindenütt, a tavasz ébresztő fuvalma hatja át közéletünket. «A negyvenes években nemzeti életünk fejlődésével fejlődik társaságunk is. Pályadijaival éleszti a költői és széptani munkásságot, átültetni igyekszik az ó-kor remekeit, gyűjti népdalainkat és meséinket s az újabb kor legnagyobb költőjét támogatja pályájok kezdetén. A vándor Petőfinek, két regény fordítását bízván reá, némi enyhet nyújt s Aranyt koszorúzott Toldijával a közönség elébe vezeti. De csakhamar a forradalom után, a magyar alkotmánynyal együtt társaságunk is romba dől. Tiz évi szünet után b. Eötvös József támasztja föl halottaiból s lesz mintegy második megalapítója szellemi,és anyagi tekintetben egyaránt. Az újra megalakult társaság Arany Jánost hozza föl igazgatójául Nagy-Kőrösről; ő szerkeszti kiadványainkat, melyeknek során Madách «Ember tragédiája», Sliakespeare- és Moliére-fordítások kerülnek napfényre. Általában társaságunk újabb és nagyobb fejlődésnek indúl. «Ön, tisztelt társunk, nemcsak tanúja volt e fejlődésnek, hanem, részese is s én, a ki már harmincz év óta vagyok tagja a társaságnak, bizonyságot tehetek, hogy mily szorgalmas látogatója volt üléseinknek, mily pontosan teljesítette mindennemű megbízásait s mily örömest gazdagította évkönyveinket. Mindig gondos sze15*
