Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
283 Megrepedni ? Oh, mily szégyen lenne ez! Gyáván halni : nem illik-e nemzethez. Ne féljetek, nem öl meg már a bánat, Ez a nemzet ha alszik is. ha meghalt is —föltámad! Ha meghalt is? Mit beszélek? Hol eszem? Félre pohár! Maradj, fiú, eszeden! Hanem azért az a zene hadd szóljon .... Bánatomat a pokolnak fenekére most szórom.--- — Elhallgathat a zene is, mit bánom! Orömkönyű reszket a szempillámon .... Ne húzzátok, hogy : ineyvirrail valaha Nem valaha! itt az idő. itt az idő — virrad ma HALÁSZ DEZSÓ. É R T K 8 í T ( ). A főispán családja. Regény. Irta Kuthen. kiadja Lonkay Antal. — Az álnevű íróhoz egy névtelen beszél, egyik sem látta stán névről is kevéssé ismerné a másikat. Azon néhány észrevétel melyet Kuthen uj művére teszünk, ment minden pajtáskodástól vagy ellenszenvtől s ép azért maga sem gyanusithat akár kedvező elnézéssel, akár kedvetlenebb indulatokkal. A birálat, ha e nevet meg akarja érdemleni, különben is csuk az igazságok és elvek iskolája. S lehet-e barátságosabban járni valamely iskolába, mint ebbe? Fájdalom, hogy nem lehet mindig, — pedig kellene. Mi azonban fölteszszük, hogy szerző azon kevesek közé tartozik, kik a legfőbbön, az igazság őszinteségén kivűl egyebet csekélységnek tart. Elmondjuk egyszerűen, miben nem egyezünk meg vele, s a többes szám alá odaérthetünk bizvást minden műbi- rót sőt a közönség nagy részét is. A regény nem életphilosophiai aphorismák gyűjteménye; a ,,Főispán családja“ pedig nagy közel áll ahhoz. Nem mulaszt el szerző egy alkalmat is, hogy észrevételeket mondjon az életről s emberi szívről. Ezen ékítményekkel, vagy inkább a tükör görcseit tevő kinövésekkel túlságosan el van halmozva az elbeszélés. Szív és morális érzelem van azokban, sőt nem tagadjuk, phantasia is; de a költő a szivet, morális érzelmet és képzeletet ha nem igazabban, de sokkal több hatással mutathatja ki a reflexióktól különböző utón. Es ezen ut, mindent összefoglalva, abban áll, hogy egyéneit tisztán képzelve maga előtt, egész emberi természetükkel fesse, beszéltesse és cselekedni engedje szemünk láttára. Ezt nemcsak azaesthetica követeli, hanem teljesen egyetért vele a közönségnek mind műveltebb, mind műveltetle- nebb rétege. Az egyének érzelmei, hajlamai, örömei és szenvedései igy nemcsak hogy nem oly unalmasok, mint az örökös reflexiók, hanem megragadják a képzeletet s szivet, s annál fogva a morális érzelemre is hatalmasb befolyással vannak. — Ebben áll a regények költőisége. Az általános elmélkedéseknek tengeri gyöngyökkel, virágokkal, az ég csillagaival s más hasonló ábrándos metaphorák- kal díszítése fölött — magasan áll azon költészet, mely emberi alakokat teremt, s azok minél egyszerűbb és hivebb rajzával illusiot bir elővarázsolni. — Szerző regényében magok a személyek is, a helyett, hogy helyzetökhöz és jellemökhöz képest érzelmeiket tolmácsolnák, életnézeteiket mondják el. s a költő stíljében elmélkednek. Berta egy fiatal leány oly komolyan okoskodik (fl2 1.), mintha csak a szerző után mondaná, pedig megfordítva, a szerzőnek kell személyei után beszélnie. Még feltűnőbb a gondolkodás e másra ruházása, a hol a legvilágosabb és egyszerűbb történeti előadás any- nyira helyén volna. Midőn pl. Áron (77 lap) az ügyvédnek egy tényállást akar elmondani, egv elmélkedésen kezdi előadását elhalt anyja ifjúkori érzelmeiről. — Nem ereszkedhetünk se részletekbe, se hosszas fejtegetésbe, csak arra kellett figyelmeztetnünk az irót, hogy az elmélkedés megöli a költészetet. — Még egy nagy regényben sem jó azokat marokkal szórni, hát még ily kis terjedelműben, a hol egy személy sem szerepel, kinek jelleme folytonosan fejlesztetnék s átváltozási pha- sisai kellő világossággal volnának kiderítve. Irén a regény második felében egyik részletesben ismertetett alak, de hirtelen! érzelem változásai nincsenek evidensekké téve. Egyszer a legfelsőre csigázott izgatottság, aggodalom, félelem és rendkívüli helyzet közepeit oly könnyen elalszik a kertben, mint egy gondatlan három éves gyermek. (81 1.) A főispánná csaknem hallatlan tette, gyermeke elcserélése, nincs elég bensőleg motiválva. A doktorról mondatik, hogy könnyelmű; pedig ő határozottan gonosz és szivielen. Sehogy sem áll előttünk egyénisége. — A jellem-alkotásban és kivitelben van a regény fő ereje, s a lélektani következetesség többet ér, mint az életismeret bármily helyes aphorismái.A súlyt nem arra fekteti szerző, a mire kellene. Regénye két végletbe csap. Egyik az elmélkedés, másik a rendkívüli események igen gyors lepergetése. E két szék közt a pad alatt marad a jellemfestés. Compositiónak veszi azt, hogy a regényben nagy, s az életben nem mindennapi viszonyok föl- födezése által lepjen meg (minő egyik hősnek. Áronnak élettörténete), hogy rendkívüli tévédé-
