Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
1 1 284 sek és bűnök követtessenek el, s a végén a hibás lakoljon, a hibátlan jutalmaztassék. Oh mit mondjunk az oly regény alkotásáról, melyben hiában keressük a főszemélyt? — Szerzőnek egy csoport emberből még akkor is, ha terjedelmes meséjét a jellemek kivitele kedvéért sokkal szélesb rámába foglalja, választania kell vala egy hőst, ki körül a többi mellék személyként csoportosuljon. Szerző annyifelé huzó egyéneit sem bírja összetartani, s még hozzá felesleges személyeket is vesz föl. Ilyen az inas, a kinek titka a regény elején egy későbbi nagy szerepet sejtet. De mi szükség volt őt leske- lődtetnie s az olvasó várakozását fölcsigáznia, mikor a regény közepén kivégezteti minden további következmény nélkül? Az olvasó egyszersmind meglepetve és közönynyel értesül nehány sorban, hogy az inast egy ló rúgta agyon, s titkával együtt szörnyet halt. Szükségtelen a kántor, s szükségtelen az orvosnak jellemére az, hogy mindig fölfedezéseken jár az esze. E regény nemcsak egy központi személy nélkül, és igy tengely nélkül van, hanem a rendetlenség a mese menetében is feltűnő. Egyszer húsz évi, aztán megint hirtelen két évi időközt ugrik át, s az elbeszélés folyamában is szétszórtság van a sok személyhez való kapkodás miatt, melyre a szerző kénytelen. Egyik háznál el sem végezte, a mit kellene, s a másikhoz kell futnia. — Összefoglalva nézetünket, szerző tévutat követet, midőn nem a jellemálkotásra és keresztülvitelre helyezte a fősulyt, hanem a reflexiókra, és a rendkívüli események rövid előadására. Ha szerző ily kis rámában egy-két jellemet világosabban s jobban részletezve fejleszt végig, ha az eseményekben kevesebb rendkivűliségvan s a reflexiók és csillogó rhetorical képek helyett embereit a magok nyelvén beszélteti, sokkal nagyobb figyelmet gerjeszt az olvasóban, s nagyobb elismerés követi szorgalmát. A tehetség dolgában mindezekben csak annyit mondunk, hogy nem oda van fordítva, a hová kellene. Egy következő kísérlet, hasonló szép intentiok mellett, jellemalkotási teljesség dolgában is nagyobb költői sikert mutathat föl. * N. N. (Magyar könyvészet.) Aigner Lajos ur,kinek van alkalma a könyvészetet közelről és gyakorlatilag ismerni, szives volt följegyezni több adatot a magyar könyvészetre nézve, s azt velünk közleni. 1858—59-re vonatkoznak, s czikke itt következik : Élet s halál, az ország földe s kincsei, a nemzet népszáma és fejlődése, a kereskedelem, ipar s adó, szóval minden a nemzet és az ország állapot- ját ismertető tárgy statistikailag ki van számítva, csak legfőbb kincsünk : irodalmunk statistikáját nélkülöztük ezen perczig, pedig mily érdekes, mily fontos ezen legszentebb kincsünk virulását és állását is számokban kimutatva látni. Bár érezzük feladatunk nagy fontosságát, midőn irodalmunk állapotját a lefolyt két év alatt számokban kimutatni igyekszünk, tudjuk azt is, hogy ennek pontos kivitele nálunk — minden könyvészeti források hiányában — majdnem lehetetlenség, mégis reméljük, legalább a valódi állapothoz közelitő adatokkal szolgálhatni. Ha meggondoljuk, hogy 50 év előtt egy magyar könyv megjelenése korszakot csináló esemény volt, akkor bizony örvendhetünk irodalmunk és nemzetünk fejlődésének, mert a nemzet miveltsége mindig irodalmában nyilatkozik. Ezen állításunk igazolására tekintsük csak a magyar nemzetnek és irodalmának roppant haladását az utolsó három éVtized alatt, s ez igénytelen összeállítás is eléggé czáf'olja azon ismert ellenségeink fitymáló nyilatkozatait, mintha önálló irodalma se volna a magyarnak. íme adataink : 1858—1859. évben mindössze 634 munka jelent meg magyar nyelven, szak szerint: encyclopaedia! munka 11, nyelvészeti munka 30, ifjúsági irat, iskolai könyv és neveléstani munka 50, költői munka 59, szinirodalmi munka 10, regényirodalmi munka 100, humoristikai munkáló, föld- irati s államtudományi munka 18, történelmi munka 72, jogtudományi s politikai munka 18, természettudományi s orvosi munka 27, mathematikai s számitástani munka 17, gazdászati munka 38, vallási munka 120, vegyes tartalmú munka 49, összesen 634. Ide számitvák még : folyóiratok 43, naptárak 24, tehát az egész szám mindössze 701. Idegen nyelvekből forditott munka 85 jelent meg, úgy mint : angolból 10, francziából 17, hellénből 2, latinból 2, németből 50, olaszból 3, románból 1, ossz. 85. Uj kiadást 91 munka ért, t. i. : 2-dik kiadást 52, 3-dik kiadást 14, 4-dik kiadást 11, 5-dik kiadást 7, 6-dik kiadást 3,8-dik kiadást 2, 12-dik kiadást 1, 14-dik kiadást 1, ossz. 91. Álnév alatt 26, névtelenül pedig 68 munka jelent meg. A 634 munka 39 megjelenési helyére szétosztva, következőt eredményez : megjelent : Aradon 6. Baján 2. Balassa-Gyarmaton 4. Bécsben 15. Brassón 1. Budán 7. Darmstadtban 1. Debreczen- ben 20. Egerben 17. Eszéken 1. Esztergámban 3. Győrött 4. Gyulán 4. Kalocsán 4. Kecskeméten 12. Kolozsvárott 23. Komáromban 3. Magyarít várott 1. Maros-Vásárhelyen 3. Miskolczon 3. Nagy-Bányán 1. Nagy-Kanizsán 2. Nagyváradon 4. Nyitrán 1. Pápán 9. Pécsett 2. Pesten419. Pozsonyban 1. Prágában 4. Rimaszombatban 1. Sárospatakon 30. Sopronyban 8. Szabadkán 1. Szatmá- ron 1. Szegeden 4. Székesfehérvárott 9. Szombathelyen 2. Váczon 1. Veszprémben 1. ossz. 634. A 43 folyóirat közt jelent meg : Aradon 1. Győrött 1. Kolozsvárott 1. Pesten 38. Szegeden 1. Temesvárott 1. ossz. 43. A 24 naptár közt jelent meg : Aradon 1. Bu
