Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
V A PESTI NAPLÓ TARCZAJA. 1 — Május 7. — Az ezredik éy. (Felolvastatok a Petőfi-társaságnak, Debreczenben máj. 7-én tartandó ünnepélyes közülésén.) „Élni fogsz, hazám, mert élned kell . . . dicsőség Es boldogság löszén a te életed . . . Véget ér már a hétköznapi veszödség, Várd örömmel a szép, derült ünnepet!“ JPetöft. 1. Álmodd az álmot úgy, amint eléd A Géniusznak lelke festi le, S ha ami igaz benne, megleled,] Dicsérd a napot ujra-keltibe : Mert lesz még egyszer a világon hajnal, — Népem, még látlak fényben, diadallal! 2. Közéig az ünnep. A harangzúgás Nem a tornyokból, — sírokból zokog ; A mélység zeng, mint a földindulás : Az elhunyt ősök szíve feldobog ; Kitör a sírból honszerelmük lángja — Egy új évezred fényes hajnalára ! . . . 3. A zászló leng . . . három szinével ez Megérinti az élő kebleket, S a tetterő többé nem révedez — A lét, vagy nem-lét kérdése felett. A történetnek minden nagy nevére — Lángra lobban a honfi szive’ vére. 4. Oh, mennyi öröm, mennyi fájdalom Tűnik elő a műit ködében itt! Megnépesül a sik, a völgy, halom, Viszhaugra keltvén a hon bérczeit: Mert hála-dalt zeng örök istenének — Egy nemzet ajkán a riadó ének l 5. Egy ezredév! . . . álomnak is dicső ! Hát még valónak mily dicső lehet ! A múltban látja kópét a jövő, S mert ól az isten az idők felett: ‘ A nagy esztendő majd ha elközelget, Uj szívvel tölt bé minden honfi-keblet. 6. E föld mienk ! mert minden porszeme Vérünket itta ezredéven át; Együtt örültünk, szenvedtünk vele — Sok dicső hajnalt, gyászos éjszakát; A Hozsánnától — fel a Golgotáig — Gyász és öröm köt hozzá mind-idáig 1
