Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Az ajtóval szemben levő szekrényben csupa levelek és kéziratok láthatók a nagy költőtől. Rendkívül érdekes az az előszó, ; amelyet Petőfi 1847-ben irt a verskötete elé. Azzal kezdi, hogy a mai nap (január 1) reá nézve ünnepélyes nap, mert ma múlt huszonnégy éves s e szerint nagykorúvá lett. Élesen kifakad kritikusai ellen, akik titánokként erőlködnek, hogy reá Ossát és Peliont hajigáljanak. »Ami költeményeimben az aljasságot (köznapit) illeti, ez ellen — úgymond — ünnepélyesen óvást teszek. Ez alávaló rágalom. Bátran ki merem lelkiismeretem Ítél őszéke előtt mondani, hogy nálam nemesebb gondolkozásu és érzésű embert nem ismerek s én mindig úgy írtam és ifok, amint gondolkodtam, és éreztem.» Majd azt mondja, hogy szerinte a í költészet nem nagyúri szalon, hová csak felpiperézye, fényes csizmákban járnak, hanem szentegyház, mélybe bocskorban, sőt mezítláb is beléphetni. »Végre, hogy bennem ; szaggatottság van, — folytatja Petőfi, —- ez fájdalom, való, de nem csoda. Nekem nem adta . Isten a sorsot, hogy kellemes ligetben, csalogány-dal, lombsusogás és patakcsörgés közé vegyítsem énekemet a csendes boldogság vagy csendes fájdalomról. Az én életem csatatéren folyt, a, szenvedések és szenvedélyek csataterén, régi szép napok holttestei, meggyilkolt remények halál- hörgése, el nem ért vágyak gunykacaja s csalódások boszorkánysipitásai között dalol féltébolyodottan múzsám, mint az elátkozott királyleány, áz Óperenciás tenger szigetében, melyet vadállatok és szörnyetegek őriznek ...» Nagyon érdekesek barátaihoz intézett levelei, iskolai bizonyítványai s néhány gyönyörű költeményének, mint pl. Dalaimnak és Az árült-nek az eredeti kéziratai. Ezek számos egyéb nagybecsű ereklyével és levéltöredékkel együtt a terem jobboldali szekrényében láthatók. Fölöttük a budapesti és segesvári Petőfi-szobron elhelyezett koszorúk szalagjai sorakoznak megszámlálhatatlan sorban. E szekrényben a legbecsesebb a Nemzeti dal kézirata, amelyet a nyomdában szétvágtak, hogy annál gyorsabban kiszed-
