Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

litt, c/v 11 u\ciJi t'il/iOi atau, Uli rvi" ’véleles eset volna, talán nem kellene rá sok szót vesztegetnünk'. Hiszen a törvény is töké­letlen, mint minden emberi alkotás, — a biró is gyarló.mint minden ember. Megtörténhetik te­hát a legnagyobb törvénytisztelet és a legna­gyobb elővigyázat mellett is, bogy ártatlan em­berek vizsgálati fogságba kerülnek. Minthogy azonban ez nálunk nem kivételes, hanem gyak­ran ismétlődő jelenség, habár a nagyközönség ai»*JClv jjjaUdlU Jusd. ,la UZ. UjLÜllCiei, liUg^ mi­nős — e mellett pedig olt vannak a nyomozás iratai közt az ellene összetákolt bizonyítékok is, melyek irányzatra volta később kisülhet ugyan, de melyek egyélőre elég alapotnyújtanak arra', hogy a letartóztatást a királyi ügyészség is, a bíróság is fönlarlsák. így történhetik meg az, hogy valaki egész a vádlanács tárgyalásáig vizsgálati fogság­ban marad és hogy csak ekkor nyílik meg a.br­ji<uuiii\ ct az egyeit-i«s t.^>s vájt és gyakran kényelmi szempontból keletke­zik: ennélfogva ismét csak a királyi ügyészség­hez kell' visszatérnünk, midőn a baj orvosszerét keressük. A fő.tárgyalásig a kir. ügyész a büntetőper ura. ö irányítja — ha fáradságot vesz magá­nak — a nyomozást s az ő tekintélye befolyá­solja a vizsgálóbírót és a vádtanácsot. A felelős­ség tehát első sorban az ügyészséget terheli, í Petőfi háza. Irta Szöllősi Zsig’mond. Vasárnap- avatják föl ünnepiesen az első budapesti házat, a melynek egy ember halhatat­lan dicsősége a háziura. Nem az első és egyet­len ház, a melynek hasonló a rendeltetése, de a mi halhatatlanjaink idáig társas-házakban laktak, többen húzódlak meg egy födél alatt. Petőfi Sándor dicsősége az első, a mely Buda­pesten a maga palotájában lakik, sőt egy másik ballniíatianságnak is ád vendégszállást. Ez ügyetlenségen nincs miért restel­kedni, Az egész világon kevés ilyen ház van, a mely egyetlen nagy ember tiszteletének tem­ploma és múzeuma. Ilyen a Göthc-ház Frank­furtban, a' Shakespeart-ház Stratford ban, az Ariosto-ház Fmurában. Tudtommal csak egy város van a világon, a hol két halhatatlanságnak van saját háza: a Dante és a Michel Angeld di­csőségének— Firenzében. Igen nagy uraknak van olyan palotájuk is, a melyben soha se laktak. Petőfi Sándor még nagyobb ur telt ezeknél. Mert neki ma nemcsak palotája van, a melyben soha se lakott, hanem sírja is, a' melybe solia se eresztették le kopor­sóját. A palotája, a Petőfi-Ház, a Bajza utcában van a huszonegyes szám alatt. Árnyas, csöndes, előkelő helyen, a hol a vagyon és a művészet arisztokratái laknak. Mielőtt a Petőfi Sándor dicsőségének múzeuma lett, a Feszty Árpád művészetének volt alkotó hajléka és benne la­kott tiz esztendőn át Jókai Mór is, a ki most megint visszaköltözött ide vendégnek. Egy évtizeddel ezelőtt a Petőfi-Ház még csak gondolat volt. Kiváló elmék nemes és szép gondolata. Hogyan lett a gondolatból valóság a Herczeg Ferenc, Ferenczg Zoltán, a Bartók La­jos és Szana Tamás, meg még egy sereg kiváló férfiú szívós és tüzes buzgóságából, azt elmondja a Kéri/ Gyula könyve; a ki hosszú esztendőkön át maga is r.z élete munkájává telte ennek a gyönyörű tervnek a szolgálását. Ma boldog diadalát ünnepük álmuk bete­lésének és velük együtt ünnepel az egész nem­zeti műveltség. Látjuk a Petőfi-Házat és meg­hatott szívvel járjuk be termeit, szobáit. Az emeletes, kertes ház felső szögelletébc kupolás, kérek, törpe tornyot építettek. Ez a bejárója a múzeumnak, a mely egész földszintjét és két- emeleti: szobáját foglalja el a palotának. A két- emeleti szoba a Jókai Móré. A ház ura, Petőfi dicsősége, a földszinten lakik öt helyiségben, a melyek közül három valóságos terem. Ha pol­gári meghatározással akarnók elnevezni a lakó- osztályait, azt mondhatnák: van egy elfogadó­terme (a nagyterem), egy kis szalonja (az ereklye-terem), egy dolgozó-szobája (a kézirat- terem), egy könyvtára és égy — gyermekszobája (a kiskőrösi szoba). A Petőfi Sándor dicsősége bizonyára ele­gendő arra is, hogy akár millió ház tele legyen vele és mégis az első, igen kedves meglepetés az, hogy micsoda nagy tömegét tudták összehordani az ereklyéknek. Mert nincs miért elfelejteni, hogy Petőfi Sándor szegény ember volt, szegény emberek gyermeke, hányatott és igen .rövid életű. Szegény embernek kevés a holmija, a mi van, az is a gyors múlandóságnak készült, hamar .pusztuló, a mit csak az óvó kegyelet tarthat meg az időnek. Legyenek áldottak a lelkek, a kik idején megérezték, hogy e szegény, romlandó, anyagukban értéktelen dolgok a nemzet kincses- házába hivatottak és adassék meg minden tisz­telet a munkának, a mely rajongó buzgósággal kikutatta, kiásta és összehordta őket. Az első helyiség, a melybe a básjyás kapu­itól belépünk: a nagyterem. Pompás csarnok. Műteremnek épült, emeletes magasságin a színes ablaküvegen föntről és oldalt egyaránt árad be a világosság. A vörösbarna kandalló maga egy egész épület: mint egy pogány templom fő-‘ oltára. A falakat, nehéz üveg#s-szekrényék és szobros-állványok fölött, a képek egész áradata borítja. Valamennyi Petőfit ábrázolja vagy véle van vonatkozásban a témája. A legértékesebb közöltük kétségtelenül a Benczúr Petőfi por­tréja, de meghatóan érdekes egy egészen külö­nös faldisz. Egy Petőfi megdicsőülését ábrázoló kép illán készült szalma-szőttes, egy somogyi parasztember munkája. A képek legnagyobb ré­sze portré és Petőfi költeményeihez készült

Next

/
Thumbnails
Contents