Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 5-ös doboz
4 Nézek, nézek kifelé ... Nézek, nézek kifelé az Ablakon, Ott merengnek szemeim a Silbakon, Jár a faköpönyeg mellett Föl s alá, •• Méltósággal, mint valami Kiskirály. Sétifikáltam így én is Valaha, Merthogy voltam, voltam én is Katona, Fekete-sárgára festett Fák előtt Villogtattam a hatalmas Gyíklesőt. Izzadtam a dicső borjú- Bőr alatt, Petőfi hátrahagyott költeményeiből. *) Poéta lett belőlem, csak Poéta . . . Ott talán már káplár volnék Azóta! (Nagy-Várad, 1847.) Meddig alszol még, hazáin? Meddig alszol még, hazám? A kakas rég felkelt, Kukorékolása rég Hirdeté a reggelt. Meddig alszol még, hazám? A nap is föllépett, Beözönlő sugara Nem boszantja képed? Meddig alszol még, hazám? A veréb is fenn van, Telhetetlen bendejét Tömi asztagodban. Meddig alszol még, hazám? Szép Magyarországom? Föl sem ébredsz már talán, Csak a más világon! (Költő, 1847.) Olaszország. Megunták végre a földön csúszást, Egymásután mind talpon termenek, A sóhajokból égiháború Lett, s láncz helyett most kardok csörgenek, S halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! Nos, elhízott hatalmas zsarnokok, Orczáitokrul a vér hova lett? Orczátok olyan kisértet-fehér, Mikéntha látnátok kisérteter; Meddig alszol még, h^fcm? A macska is fenn járyv^;'r ^ S tejes köcsögöd körül Kotnyeleskedik már. Meddig alszol még, hazám? Kaszálód füvére Csaptak a bitang lővak; ■ S legelnek széliére: , , ; Meddig alszol még, hazám? íme vinezelléred Műveli, nem szőlődet, Hanem a pinczédet. Meddig alszol még, hazám? Szántanak szomszédid, S a magokéhoz oda Szántják földed szélit. Meddig alszol még, hazám? Míg rád nem gyűl a ház, Mindig, míg a félrevert Harang föl nem lármáz? Azt láttatok, valóban megjelent Előttetek Brutusnak szelleme — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! Aludt Brutus, de már fölébrede, S a táborokban lelkesítve jár, Mondván: „ez a föld, honnan elfutott -.Tarquin, s a mplyre halva hullt Caesar; Előttünk meghajolt ez óriás, S ti a törpéknek meghajoltok-e?“ — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd' őket, szabadság istene! Eljő, eljő az a nagy szép idő, A mely felé reményim szállanak, Mint őszszel a derűltebb ég alá Hosszú sorban a vándor madarak; A zsarnokság ki fog pusztulni, és Megint virító lesz a föld szine — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! (Pest, 1848.) Bájos bakancs ékesité Lábomat, Szájam szörnyű halberdókat Kiabált És söpörtem a kaszárnya Udvarát. Hősi pálya, hősi pálya, Gyöngy-élet, Szégyen rám, hogy számot veték Te-véled, Hogy letettem cserkoszorúd Fejemről, Elhajiték puskát, seprőt Kezemből. Hejh, de meg is vert az isten Engemet, Hogy elhagytam a vitézi Eletet, *) Petőfi e három, eddigelé ki nem adott költeményét, hátrahagyott saját kéziratából közöljük, mely egykori nejénél volt, s most fia birtokában van. Sxerk. Petőfi Sándor szülői
