Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

1 'V.'í V'1 e^j, rv .. t«9i, MÁRCIUS 17. KEDD B, H. . •v. £ s Zigoruan kza! izaimas Sejtettem már akkor, mikor kezet fogott a szakácsnéval, mikor beült az iskolapadba, a gyerekek közé és mikor helyet foglalt a gyapjú zsák on. Fokozódott bennem a gyanú, mikor értesültem, hogy Londonban és Ber­linben a tömeg nem megy le a nyakáról ©gy pillanatra sem, hogy valósággal ostrom alatt tartja a kíváncsiskodójával és hogy rajong, sőt őrjöng élte. Mikor pedig azt olvastam róla, hogy naponként tíz kiló le­velet kap, amire nemcsak hogy nem vála­szol, de amit el sem olvas, akkor már tud­tam, hogy nekem viszont mindezt azért kel! elolvasnom, hogy megtanuljam, mi a köte­lességem, mint budapesti tömegnek'arra az esetre, ha Chaplin ide jön, ha nem akarom, hogy elmaradjak-a művelt nyugat mögött. Mert mindezt nem is azért írják, mert valóban érdekli a közönséget, hanem hogy elhitessék a közönséggel, hogy ez őt érdekli. Ügyes reklám és különösen ügyes benne az, hogy olyan jelentéktelen dolgokat jegyez föl, amiknek csak az ad súlyt, ha nagyon nagy, legalább is Göthe János Farkast megközelítő nagy emberekről jegyzik föl őket. De reklámnak éppen ez a jó,' mert a; közönségben azt a hitet kelti; hogy nagy ember lehet, akiről ilyesmiket föl jegyeznek, így adnak neki súlyt a jelentéktelen dol­gok, amiknek aztán ő ad súlyt, a közönség előtt. Ez perpetuum mobile. Ki van ta­lálva ! Ez azonban' nem baj. Hiszen, ha túlzott és ízléstelen is a reklám,- hatúl-is. lő a célon. . nem von le semmit a jól megérdemslt nép­szerűségéből ennek a kitűnő filmkomiktu- nak. A baj másutt van! Nem abban, hogy tegnap már elutazott Berlinből Becsbe és hogy valószín pen ■ hoz­zánk is el fog. jönni. Ez se baj.. Hadd jöj­jön, ha kedve-van. A ráérők itt isjőrjün- gen i fognak -érte. ' " A ba j az, hogy ezzel. az őrjöngéssel- kö- rülbeiiil vége.is,van az egész dolognak-. ­Chaplin ezt az őrjöngést kapja— a ,múl­tak jutalmául, A tömeg lelkesedését, a nép­szerűség diadalmenetét, ami úgy fest, mint­ha -a ma- művészének szólna, pedig a. tegnap emberét illeti. Mert bizony a közkedvelt, lelkifurdalással ezeij-zpr kiröhögött .és éppen azért szivünkbe, zárt, kispálcás, lúdtalpéi, balkezes é,s peches, de mégis mindig talpára esq Chapiin-figurával az a baj, hogy. a műfaj', amiből fakadt, a néma film, a múlté — és bjzony azé a Chaplin-figura is. Kiélte magát, akár egy népszerű. sláger. Elkopott a folytonos ismétlésben cs unal­massá vált. Uj életet csak az adhatna neki, ha meg­szólalna. Ez a magyarázata annak, hogy .az eleven Chaplin most van népszerűsége tetőfokán, mert hangot várnak tőle. És az a baj, hogy maca Chaplin ezt- még nem tudja. Vagy tudja? És éppen azért toldja meg szemé­lyes megjelenésével és próbálja szenzációvá fokozni új néma. filmjének megjelenését? Rossz politika! Rossz reklám! Jobb lenne a .vásznon beszélni és egészségesebb népszerűség lenne, ha a tömegek nem a szállodát ostromolnák, ahol lakik, hanem a mozit., ahol a filmjét pergetik. Chaplin azonban a vásznon nem beszél, Nem beszél semmi pénzéit, hanem pénzt és fáradságot nem kímélve, ragaszkodik hozzá, hogy föltámassza a néma filmet. De hegy keljen új életre egy figura régi népszerű­ségéből egy népszerűségét vesztett műfaj, csak azért, hogy népszerűsítse a figurát? Ez megint a perpetuum mobiie. A vámpir, amelyik abból akar megélni, hogy a saját vérét szívja. Ebbe minden vámpír belehal. És ebbe a kísérletbe belehal a Chaplin figura is. Mert ez a figura annyira mai, hogy nem élhet a tegnap eszközeivel. A néma film: a .tegnapé, Ezt már a Chaplin zse­nije sem támaszthatja föl, mert a néma film nem művészet, csak technika. A Chaplin művészete állítsa a maga szolgálatába az új technikát. Szólaljon meg! Vagy azért nem szólal meg, mert nem tud? Mert a néma filmmel szervesen össze van forrva az egész figura és e nélkül meg sem született volna soha? Akkor baj van magával a Chaplin mű­vészetével is! Mert amíg csak a gép nem tud .beszólni, addig a művész déliét tökéle­tes, — de ha a gép már tud beszélni, a művész ellenben nem, akkor . . . hát bizony akkor • » • Na, de ne feszegessük a dolgot ennnyire, mert hátha kiderül, hogy Chaplin tud bc- szélhi és megszólal végre? Akkor nem szóltam semmit! Schreiber Tanias hét f#n egy albertfalvai ismerősénél lárt „Nem én vagyok a tettes“ — mondta Schreiber, akt a látogatás után megszökött A rercdorség és csendőrség hafiovadászala •Négy napja már, hogy a rendőrség elju­tott az első nyomhoz, amely azt mutatta, hogy Nagy Mária gyilkosa Schreiber Tama? József, a . rovoítmultú csaló, okirathamisító, szélhámos. Azóta lázas hajtővadászat folyik utána. Á detektívek tűvé tették érte a várost, a rádió pedig ezer irányba vitte szét vidékre cs külföldre a körözést, amelyben a budapesti rendőrség - azt kérte, hogy a hatóságok nyo­mozzanak utána és tartóztassák le. A detek­tívek rajokban járják a várost, az ország kü­lönböző pontjairól • egyre-másra érkeznek a lejelentések, hogy majd , itt, majd ott láttak cgv Schrciberh.ez hasonló külsejű férfit, eddig azonban hiábavaló volt a detektívjárás, a Svhrcibernek vélt emberekről is kiderült, hosv ■ •» nem azonosak vele és a gyilkossággal gyanú­sított szélhámos eltűnt, mintha a föld nyelte volna cl. A rendőrség;összeállította - Schreiber isme­rőseinek a névsorát. Száznál is több azoknak a száma, akiket- kihallgattak, de egyik se tu­dott olyan adatot szolgáltatni, amely előbbre­vitte volna a nyomozást. A detektívek egy­másután -térnek vissza a, főkapitányságra, hogy jelentést tegyenek munkájukról, de va- laménhyien' c-ak art tudják -'jelehtchié hégy_ ucm találják' Schftíbrrt. A .Budapesten folytatott hajsza természe­tesen változatlan oréllyel folyik tovább, de a rendőrségen az a föltevés kezd kialakulni, hogy Schreiber Tamás József már nincsen Budapesten. Álghanein vidéken bujkál, de még valószínűbb, hogy. sikerült neki átjutni a határon. , Nagy Máriának minden holmija eltűnt. Mint mesírtuk, a holmijai között, volt esry bunda és több ruha.' Ezeket a ruhákat már nem találták meg a heraádutcai lakásban. Arra gondoltak, hogy Schreiber ti gyilkosság után eladta a ruhákat. A. holmikért kapha­tott annyit, hogy a bőröndvásárlás és a hat­vani utazás után még maradt pénze arra, hogy egy- határig szóló jegyet váltson. A ha­táron túl .pedig valószínűen megint valami szélhámossággal szerzett péznt. Annál való­színűbb ez; mert hétfőn megállapították, hogy idegen névre szóló, de a saját fényképével ellátott hamis útlevélé van. Az ál-Büdi Pál A detektívek ugyanis a nyomozás során eljutottak egy Biidi Pál nevű fiatalemberhez, aki' ismerte Schreiber Tamást. Büd-i elmon­dotta, hogy Schreiber harmadéve elkérte tőle a születési bizonyítványát. Nyomban arra gondoltak, hogy az elkért születési bizonyít­ványt valami hamisításra használta föl. A főkapitányság bejelentőhivatalában utá­nanéztek a dolognak és ekkor kiderült, hogy az elmúlt esztendőkben több Budi Pál névre szóló bejelentőlap került a hivatalba. Budi­nak megmutatták a bejelentőlapot és akkor kijelentette, hogy ő sohasem lakott az ott ■ szereplő lakásokban. Ezután megállapították, hogy a Biidi Pál-féle bejelentőlapokat Schrei­ber Tamás állította ki. Most már utánanéztek az útlevélhivatalban is cs megállapították, hogy 1929 júniusában Biidi Pál névre szóló okmányok alapján útle­velet állítottak ki. Az útlevélkérő laphoz — mint ismeretes — két fényképet kell csatolni. Egyiket az útlevélbe ragasztják, a másik ott- marad a főkapitányságon. Az útlevélkérő lapba ragasztott fényképen nem Biidi Pált, hanem Schreiber Tamást ábrázolta. Schreiber tehát Biidi Pál okmányaival jelentkezett a fő­kapitányságon és erre a névre kapott útleve­let, de az útlevélbe sikerült becsempésznie a sa­ját fényképét. A rendőrség azt hiszi, hogy ezzel az útlevél­lel szökött meg. Most már Biidi Pál név alatt is keresik a szökevényt. Miért gyilkolt Schreiber? . Mér-szómba,ton összeállította a -rendőrség, hogy milyen ruhái voltak Napit Máriának. Az észeresek és a zálogházak akkor már zárva voltak, vasárnap sem nyitottak ki és ítry tu­lajdonképpen csak hétfőn reggel kezdhették meg a kutatást a ruhák után. A detektívek most sorra járják az ószereseket, az ócska- ruhakereskedőket és zálogházakat, hogy rá­akadjanak a ruhákra. Eddig azonban még semmi eredménye a munkának. Schreiber József Tamást moat már határo­zott- formában gyanúsítják a gyilkossággal, amelynek az indítóoka rejtélyszámba megy. Nem tudják elképzelni, miért gyilkolhatta meg Schreiber Nagy Máriát. Az.' első föltevés az, hogy a lány sokat tu­dott Schreiber viselt dolgairól és esetleg meg­fenyegette, hogy elárulja őt. Ezt azonban megdönti az, hogy Schreiber ugyan körözés alatt állt, de csak apróbb bűncselekmények miatt, úgyhogy túlságosan súlyos büntetéstől nem kellett félnie, tehát, ha a lány elárulással fenyegette, aligha ijedt meg annyira, hogy azért gyilkolt, volna. Kézenfekvőbb azonban az. hogy Schreiber álnéven új életet akart kezdeni és -— mint egy ismerőse, is vallotta — meg akart szabadulni Nagy Maritól, mert ál­lít óan megismerkedett egy özvegy asszonnyal és azt feleségül akarta venni. Lehet, hogy Nagy Mária az útjában állt és ezért tette el láb alól. Minderre azonban csak maga Schreiber Ta­más felelhet majd, ha elfogják. SZABADALMAZOTT Schreiber látogatása Albertfalván Találkozása Hajnal Sándornéval Délben 1. órakor rendkívül érdekes fordu­lat következett be. Albertfalván, a Mabi.iika Imre-utcában lakik Hajnal Sándor MFTR- főrahtáros a feleségével. A község szélén, meglehetősen magány«; helyen áll a házuk. Hétfőn délelőtt Hajnal munkában volt, a felesége pedig Budapesten járt. Délben, mi­kor hazaérkezett, a cselédlány azzal fogadta, hogy egy férfi járt a házban, aki Hajnalokat kereste, de nem mondotta meg, hogy kicsoda. Hajnalné nem tulajdonított fontosságot a dolognak, arra gondolt, hogy az ismeretlen látogató újra eljön majd. Miközben a cseléd­lány a látogatásról beszélt, Hajnalné kinézett a konyha üvegablakán s ekkor látta, hogy egy félti jön be an udvarba. A kalapját a szemcrchúzta, a télikabátjának a gallérja fel volt hajtva, úgy hogy az arca alig látszott. Hajnalné kinyitotta az ajtót, kiment az udvarra és megkérdezte, hogy leit keres. — Nem tetszik ismerni? — kérdezte a férfi.-— Nem, — felelte Hajnalné. A férfi ekkor lehajtotta kabátgal'lórját és láthatóvá vált az arca. Hajnal Sándorné a legnagyobb megdöbbenésre Schreiber Tamást ismerte föl benne, akit pár esztendővel ez­előtt egyszer bemutattak neki. Az ijedtségtől kővémeredten állt pár pillanatig, azután ijed­ten kiáltotta: — Gyilkos! Maga gyilkos, mit akar itt'? Hajnalné kiabálására a váratlan látogató csak ennyit felelt: — Tudom, hogy engem gyanúsítanak, de nem én vagyok a tettes. A halálraréruüit Hajnalné azonban tovább kiabált, mire a férfi sarkonfordult és elsietett. Hajnalné annyira megijedt, hogy ijedtében nem tudta, mit csináljon, és csak egy-két perc múlva nyerte vissza a lelkibátorságát. Éppen akkor haladt arra kerékpáron egy | ífAIDEKKER-HUNGARIA drótfonat mű Haidekker Sándor rt. Budapest, ÜUöi-úi 48 1 Fiók : Vili., Fiuraei-út 3. pénzbeszedő, annak odakiáltotta, hogy sies­sen a férfi után, mert az nem más, mint Schreiber Tamás. A kerékpáros megnyomta a pedált cs. el­sietett, de még estig sem jelentkezett a kapi­tányságon és' ebből valószínűnek tartják, hogy nem érte utál ■ Schreib ért, vagy pedig esetleg nem vette komolyan Hajnalné figyelmezte­tését. • 1 ■ • Hajnalné azután elsietett az albertfalvai köz­ségházán lévő rendőrőrszobára és ott jelentette, hogy Schreiber a Mahunka Imre-utcában járt. Innen a budafoki kapitányságra ment, ahol ki­hallgatták. Elmondotta, hogy négy évvel ezelőtt ismerte meg Schreihert, nem téved, a leghatá­rozottabban tudja, hogy a gyilkossággal gya­núsított fiatalember járt az udvarában. Rendőrgyűrű Nagytéténytől Budapestig A- bejelentés érthető konsternációt keltett, Pctrik József rendőriogalmazó, a kapitányság ügyeletes tisztje azonnal alarmirozta az egé.-z rendőrséget. Egy-bét perccel Hajnalné . beje­lentése után már talpon állt a budafoki kapi­tányság műiden embere. Ötven rendőr vágott neki Albertfalvának, a rendőrökön ■ kívül de­tektívek siettek ki a községbe, de elindultak a hajtóvadászatra maguk a rendőrfogalmazók, felügyelők és segédhivatali tisztviselők is. A rendőrök szinte ellepték Albertfalvát és Buda­fokot. Elsősorban természetesen a Mahunka Imrc-iitca környékét kutatták át, de Schreiber addigra már eltűnt a környékről. Jó félórája folyt már a kutatás, mikor Haj­nal Sándorok egyik lakója, Rankli Istvánná, aki Budapestről haza tartott, lelkendezve sie­tett haza a Mahunka Imre-utcába s elmondta, hogy Budafok határában a Fehárxári-ut irányá­ban látta Schreiber Tamást, amin fia város felé tartott. A rendőrség kutatása addigra már erre a vi­dékre is kiterjedt. Közben fellármázták az egész konyákét és a budafoki rendőrjeihez, csatlakoztak a nagytétényi és rózsavölgyi csendőrök. Csendőr- és revdőrörjáraiök vágtak neki a környéknek és az egész vidéket tűvé tet­ték 'Schreiber után. Értesítették az összes kocs­ma rosokat, vendéglősöket, a dumaparti halász- csárdákat, a Dunán állomásozó hajók legény­ségét és a gyárak munkásait is figyel írtért ették, hósry ha Schreiber Tamáshoz hasonló-férfit lát­nának, fogják el és tartóztassák föl. amíg rend­őr, vagy csendőr nem kerül arra felé. Autóval végig a hajtóvadászat vonalán Telenfonjelentés' érkezett Schreiber albert­falvai látogatásáról a budapesti főkapitány­ságra is, ahonnan szintén detektívek indultak el. A.kora délutáni órákban a budapesti Duna- parttól Albertfalván, Budafokon, Nagytété­nyen át húzódó irányban hatalmas félkörben valóságos gyűrűbe vették az egész területet, a rt ndőr- és csendőrőrjára-tok és lázasan kutatnak Schreiber után. A Budapesti Hírlap munkatársa délután autón végigjárta . a hajtóvadászat útvonalát. Albertfalva és Budafok valósággal az ostrom- állapot képét mutatja. Minden villamosra, ame­lyik Budapest felől jön, vagy amelyik Buda­pest felé halad, detektívek szálinak föl és fel­tűnés nélkül végigsietnek a. kocsin, hogy nem akadnak-e véletlenül Schreiberre. A vámnál külön őrséget állítottak föl. Az utcákon, a dunaparti kövezett utón, de a köz­ségek legelhagyatottabb részeiben, a határok­ban csendőr- és rendőrőrjáratok cirkálnak. Az. utcán posztoló őrszemek alaposan megnéznek mindenkit. Elmentünk a Mahunka Imrc-utcába is. Haj­nalok lakásába. Hajnal Sándorné nem szívesen beszél a dologról, izgatott, nagyon megijedt a váratlan látogatástól: — Kérem, én nem ismerem közelebbről Schreihert, — mondja — csak az újságban 'kö­zölt fényképeit láttam. Ma délben bejött ide az udvarra egy férfi, azt hittem, hogy ő az. Be is jelentettem a rendőrségünk, de nem vagyok biztos abban, hogy tényleg Schreiber volt. Késső este van, mire visszafelé jövünk a va­lósba. Útközben mindenütt cirkáló őrszemek mellett robog el az autó. HA VENN! VA«V ELADNI AKAR HIRDESSEN A B» H* APRÓHIRDETÉSÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents