Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
1927. március 22. oda szállani vissza, ahol volt még egy nagy s boldog Magyarország, b> benne szorgalmas boldog nép. Legyen e pár művészi óra óázis az élet szomorú sivatagjában, üdítsük tel tikkadt lelkünket az irodalom üdítő forrásvizével, s merítsünk belőle ha egy pár órára is feledést gondjainkra. Azokat, kik elsimítani iparkodnak a homlokokról haza sorsán aggódó lélek okozta ráncokat, kik a szív kételyeit a nemzett jobb sorsába fektetett hiitel cserélik ki bennünk, bízni, s remélni tanítanak: az Isten hozta közénk, s legyen munkájukon az Isten áldása. A meleg taps után Kuncz Jenő dr. a Kisfaludy Irodalmi Kör elnöke mondotta el üdvözlő szavait, amelyek nagyhatású irodalomtörténeti értékű nagy- beszéddé alakultak. Az üdvözlő szavak után rámutatott azokra a kapcsolatokra, amelyek Petőfit Győrhöz fűzik. Szólt Kovács Pál lapjáról a Hazánkról, a melybe Petőfi, Arany és Tompa dolgoztak. Petőfitől a Kutyakaparó, Egy gondolat bánt engem. . Útirajzok itt jelentek meg először. Méltatja a Petőíi- Társaság nemzeti misszióját, amelyet a Petőfi-kul- tuszban végez, az irodalomban mutatkozó világnézetek harcában. A Társaság nemzeti misszióját dicséri. Irányt mutat a Petófi-Társaság, amelyben a magyar irodalmi működésnek haladnia kell, Ezt az irányt lelkesen követi. A Petőfi-Társaság történetéből Herczeg Ferenctől, Bartók Lajostól, Endrődi Sándortól idézeteket ad, amelyek a Társaság szép misszióját bizonyítják. Elmondja a párisi magyar Pe- tőfi-ülés mozzanatait, ahol Pékár Gyula szerzett dicsőséget a magyar irodalomnak. A párisi sikert méltatja s azt a nagy- szolgálatot dicséri, amelyet ezzel Petőfinek és a magyar névnek szereztek. Pékár Gyula következeit azután, aki nagyszabású beszédében köszönte meg a fogadást. Az irodalom missziójáról szól. Az irodalom és a politika kapcsolatáról azt mondja, hogy- ma a politika sokat köszönhet az irodalomnak. Ezt adatokkal is bizonyítja. Most zarándokúira mennek, a megszentelt helyekre. Ide jöttek legelőször, hálával, vallásos ihlettel, a nemzeti érzés ébrentartása végett. Arra int, hogy- magyarok legyünk, nacionalisták a Petőfi szellemében. Minden nemzet az, ami a véres, vörös világnak a reakciója. A Petőfi nemzete se lehet kivétel. Ha nem reagál a nacionalizmusra — a halál útjára megy. Minden ország, minden főváros nacionalista. csak Budapest nem az, Budapest-destruktiv. A jövő nemzedékért erős harcok folynak a jelenben. A harcokat mindenütt a szovjett keze vezeti. Van már vílágpedagógiai szövetségük is. Választani kell, hogy merre menjünk, mert a nemzet léte függ tőle. Kossuth levelét idézi, amely ezt megjósolta. Szól Petőfi és Jókai együttműködéséről, a külön gondviselésről, amelyben ő is hisz, amely Magyarországot megoltalmazza. Szól a magyar zsenikről. Szól Pe- Lőfi külföldön tapasztalt nagyságáról s a jövendőben való hitre buzdit. A vázlatban közölt nagy beszédnek a hatása igen nagy' volt. Előadások. Igen meleg tapssal üdvözölték Farkas Imrét, mielőtt még szóhoz juthatott volna. Költeményeit, bár erősen rekedt volt — nagy figyelemmel lesték, tapsolták, szóval dédelgették. Egyik ráadást a másik után kellett adnia. Sikere minden sablont meghaladott. Herczeg Ferenc novelláját, — F’arkas Imre rekedtsége miatt, Pékár Gyula adta elő. A magyar iró szubtilis müvét, a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Szathmáry István poéta három hazafias költeményét adta elő tüzes lendülettel és nagy hatással. Az utolsó, bájos és művészi előadás Báró Szenl- kereszlhyné Nyegre Rózsi Petőfi-verseinek szavalása volt. A három madár. Minek nevezzelek? Szeptember végén és A virágok cimü költemények interpretálása elragadta a közönséget s hosszu-hosszu tapssal köszönte meg a íélekből és szívből fakadó előadást . Pékár Gyula szavai zárták be a nagyszabású irodalmi ünnepet, amely a hallgatókra és előadókra is kellemes emlékkel végződött. Farkas Imrét az ülés után körülvették s alig győzte a kézírást a tucatszámra eléje helyezett névjegyekre írni. Az ülés után nagy társaság kisérle ki a Petőfis- tákat a vasútra, ahol kellemes beszélgetéssel vettek búcsút az íróktól és művészektől
